Buena Cuba Social Club: emberarcú közelképek


Cuba libre, Cuba libro a Magnanától a Miradorig: ha nem élted át, alig láttál valamit…

Egy feszes idomokban dús, húsos ajkú gyönyörűség színpompás ruhában, szivarral szájában, rumospalackkal kezében – elnyúlva az örök-kék égboltú és vízű Karibi-öbölben: ő az Antillák királynője. Kuba ikonja. Mosolya hívogató, szoknyája, blúza sejtelmes, izgató testtájakat, egészséges, bő örömöket, csábító kalandokat, hangulatokat rejt – ámulatba ejt. Ezt tette Kolumbusszal 1492-ben, majd Velázquezzel, a már alapító felfedezővel 1514-ben és az utánuk érkezőkkel. S megigézett minket is, amikor hajó helyett - zsúfolt, nem elegáns, de gőgös gall - repülőgéppel landoltunk a José Marti reptéren, és esti fényözön híján is rögvest megcsapott a karibi életérzés laza, lenge hulláma. Mondhatnánk retro (szoci) időutazást is, főleg fiataloknak.

A női szimbólum még alaposabb felfedezésre sarkallt, gyorsan oszlatva a Kubáról szállongó közhelyeket, tévhiteket, amikor óráról órára beljebb hatoltunk a kubai kalandok dzsungelébe. Kuba karibi, latin-amerikai, ám egyedisége folytán – kizárólag kubai. Vegyük számba, miért hódító s meghódítandó (a kétségkívül meglévő hiányok, hátrányok dacára). Kuba lakóiban, szabadság-függetlenség hajtotta vágyában, sajátos stílusában és ritmusában változatos, fordulatos s mindenképpen emberarcú hely. Nincs globalizmus, fogyasztói társadalom, bántóan kirívó különbség, megosztottság, ricsajos-idegbajos nagyratörés, stressz, irigység, bizalmatlanság, széthúzás etc. Igaz még az „illegalitástól az alig-ellátásig” vonal, bár egyre kevésbé. Viszont van valódi szegénység, küszködés, pár CUC-ot, chavitót (helyi turista valutát), eurót előcsalogató, nem tolakodó szívesség, turistasegítés. Kéregető, hajléktalan viszont nincs; a fedél s napi betévő biztosított mindenkinek - az embargó miatt még létező – libreta (jegyrendszer) révén. A rendkívül szerény fizetéseket áthidalják cserekereskedelemmel.

Folytatván a „van”-t: van valódi vendégszeretet, vidámság, békesség, szívélyesség, szenvedély, természetes (!) másság, nyitottság. Mulattok, kreolok, kínaiak, europidok; áldásnak tekintett gyerekek, vegyes házasságok, vegyesvállalatok… Vibráló vegyület, kavalkád mindenben, egység a sokszínűségben! A diktatúra demokráciája, a demokrácia diktatúrája? Ezek a „cia”-k és „izmusok” oly sokféleképp értelmezhetők… Fölös minden hasonlítgatás, a csaknem 111 ezer km2-es, 11,3 milliós Kuba lényege: nincs negatívum; nem bonyolítja túl az életet, egyszerű képletekkel operál. A fő szólásmondás: magnana! Ez megfelel az orosz „szicsasz”-nak vagy a mi „ej, ráérünk…”-re, hiszen todo se resuelve, vagyis minden megoldódik majd. S az idő korláttalansága, kényelme nagy adomány, ezért akár jelkép is lehetne a mindennapok nélkülözhetetlen kelléke, a hintaszék! Nemkülönben a sakk vagy a dominó!

Hál’ istennek! Annak, mert ez a hitéletre, a (magas színvonalú) művészetekre, és már - ha lassan is, vagy inkább óvatosan - a gazdaságra is igaz. Egy (1959-6-es) politikai érdek folytán Kuba visszavette önmagát. Ennek rettenetes, még inkább rég oka fogyott, szégyenteljes ára az amerikai kereskedelmi embargó. (Miért fél az USA Kubától?!) A zárlat egyetlen pozitívuma, hogy visszatartja (legalábbis a Castro-korszakig) a globalista áradatot. Kuba tudja mindazt, amit egykor mi is tudtunk: Patria o moarte! Hazafiság, büszkeség, szeretet, tanulás, munka… És a munka alanyi jogú, ingyenes a magas színvonalú egészségügy, oktatás. (Ezekből s jó kedélyből elkélne nálunk is néhány kiló (tonna) per fő!) „Harminc ezüst” vagy szuverenitás, saját biztonság, boldogulás, saját út? Ezt kérdezte a „kubai Petőfi”, José Marti, akinek eszményei, elvei idén 55. éve saját útra terelték Kubát. (Hol tartanánk mi, ha Petőfit és Széchenyit követjük következetesen?!) Martit követte népe, benne a nagy triász (Camillio de Cienfueges, az eszmealkotó, a baszk-ír-argentín Ernesto Guevara de la Serna, azaz Che, az ifjú forradalmár jelképe és Fidel Alejandro Castro Ruz pedig a Commandante, El Jefe (’vezér, főnök’). Bár nyolc éve már öccse, Raúl vezeti az országot. Az országvezetők népszerűek, akárcsak a legtöbb latin-amerikai országban (ilyen volt a Fidel fiának tekintett Hugo Chavez vagy ilyen Cristina Fernandez de Kirchner, Jose Mujica „Pepe”, Evo Morales stb.), s e 33 ország hatalmas közösségét több közös szervezet is összefogja (pl. ALBA, CELAC). Számunkra is nagy lehetőséget jelent(hetne), mondjuk, mert Kuba jó szívvel emlékszik a régi időkre és szorgalmazza kapcsolataink újrakötését.

Az utolsó munkásállamnak, szocializmusnak tartott Kubában szerte látható, egészen remek plakátok egyike szerint Rebelde ayer, hospitalira hoy, heorica siempre, azaz tegnap ribillió, ma vendégszeretet, mindig hősiesség. S valóban az ez a nemzeti érdekérvényítés. Szurkolunk, hogy megmaradjon a változások közepette is! Mert ezek formál(gat)ják a „Szabadság szigetét” is. 1986, kiváltképp a 90-es évektől folyamatosan: engedmények (ez évtől pl. importkocsi is vásárolható), külföldi befektetések, építkezések, turizmusfejlesztés – állami és félúton a gmk-zimmerferi között. Mindezért érdemes akár magánutazásra vállalkoznunk, hiszen sokféle casa particular (magánszállás) működik. Olcsó, mint az autó s pláne a biciklikölcsönzés. De a nemzeti sportnak számító stoppolás is szóba jöhet (állami kocsi köteles fölvenni, különben megbüntetik). A különleges Kuba könnyen bejárható, az úthálózat jó, leszámítva az útjelzések hiányát. A gazdaságélénkítés másik fő területe a beruházás-építkezés (az export-importhoz hasonlóan rengeteg a lehetőséggel), és szintén szárba szökkent a privát agrárgazdálkodás. Ily módon formálódik a középosztály. Szabadabb, többféle a média, ha mellőzi a rendszerkritikát. Kercsatornák viszont nincsenek, valszeg nem hiányoznak e roncsolók. Internet is van, sőt szabad vitakörök és a fő ideológiától eltérő (fillérekbe kerülő), szintúgy nem polbíráló könyveket árusító, irodalmi szalont fenntartó Cuba Libro.

És szabadságérzettel tölt el a Cuba libre (jégkásás rumos kóla), mentás mojito, kókuszos pina colada korlátlan fogyasztása, hogy a leghíresebb kubai koktélokat vagy a fehér rumot említsük. (Vigyázat, a mérőpohár ismeretlen. Még a bornál is!) A kultuszszámba menő számtalan szivar szintén szimbólum: Coiba, Montenegro, Bolívár, Robusto… Fontos, hogy jelöljék rajta: „totalmente a mano”. A kézzel készítés avatott helyszíne több tartomány, a Vinales-völgy. Itt különlegesek a mogoték, „szénaboglyahegyek”, barlangok (Palenque csónakázós barlang, indiánok hajdani menedéke festői völggyel) és vízesések is.

A városok? Parkokkal terített, ezerarcú és szédítően színes, lüktető, egzotikus forgatagok. A 2,2 milliós Havanna legizgalmasabb része az óváros (La Habana Vieja), a központ, a Vedado és a Miramar villanegyed. Capitoliuma nagyobb és szebb, mint a washingtoni. A városközeli halászfaluban írt, halászott és koktélozott Hemingway.

A neoklasszikus Cienfuegos – az egykori kubai gazdagok lakhelye, amint ezt a pazar Palacio de Valle tanúsítja. A macskaköves, királypálmás, tornácoszlopos Trinidad (’Szentháromság’) a másik koloniális (gyarmati) stílremek, világörökség része, a kubai Szentendre színes házakkal, eklézsiákkal, múzeumokkal… Ilyen volt gyarmati gyöngyszem Sancti Spiritus (’Szentlélek’ is). Santa Clara – 1958 óta a „hős gerillaváros” (itt vívott döntő csatát Che, akinek mauzóleumot emeltek itt), ma kellemes egyetemi város. Magyar vonatkozása: múzeumot nyitottak Vándor József a boldoggá avatás felé tartó szalézi szerzetes emlékére. Santiago de Cuba – „a forradalom bölcsője”, itt áll a Moncada-laktanya, amelyet 1953-ban sikertelenül rohamozott meg Fidel és maroknyi csapata, ám öt év múlva bevette. A legélettelibbnek tartott városban született Hereida, a latin-amerikai költészet megújítója. Varadero igazi üdülőváros, mint Hajdúszoboszló. A 19 km-es beach-en a legkorszerűbb szállodák fogadják vendégeiket. (A kubai évi vendégforgalom a 8 millióhoz közelít). Varadero Beatles étteremmel is büszkélkedhet. Hasonló beach-bajnoki város Camagüey. Legdélebben fekszik Guantánamo, amelynek fogolytábor-börtönrésze ma a hidegháború vagy inkább a gyalázat mementója.

Felsorolni lehetetlen a számtalan fölfedezésre érdemes kubai tájat: Zapata-félsziget, Juventod-sziget, Cayo Coco, Pinar del Río, Las Terrazas bioszféra-rezervátum etc., ám a napsütés szinte állandó, jószerével 300 napos. A tenger azúr és türkiz, homokja arany- és fehér. Kuba gazdagsága nem merül ki a 300 nemzeti park, természetvédelmi terület, tömegturizmustól mentes, káprázatos és egzotikus (nemzetiszínű tococorostól a mézkolibrin át a világmini békáig hihetetlen gazdag) fauna és flóra; tengeri fürdő- és merülés-, sport és pecahelyek, idomított delfinek, krokófarm és a többi kincs által. Sőt ezt gyarapítja építészeti remekek sora: a test-lélekedző guajirók (kisbirtokok), templomok, várak, kilátók; másutt pompás paloták, all inclusive és gusto mucho hotelek, kávéházak s bárok - élő örömzenével, folyamatos animációval, közvetlen kedélyességgel.

Kuba a „pörsenései” dacára más látványban, forgatagban is bővelkedik: egymást érik a külön kubai színfoltot nyújtó, 50-60 éves jenki oldtimerek, amelyeket Castro a nemzeti kincsestárba sorolt. Isten ments, hogy rászabaduljanak holmi lelketlen gyűjtők! Akárcsak Castróék után az angolszász s nyugati "szakértők, tanácsadók, demokraták"! Remélhetőleg vannak a kubaiaknak eredeti saját, jó forgatókönyveik a jövőjükről!

Mivel az élet nagy része köztéren, utcán zajlik, és a zene mindent átsző, jó, hogy minden sarkon élőzene szól, minden városban működik casa de la musica és trovar (trubadúr-, valamint művelődési ház). Egymást éri megannyi carnival, feria, fiesta, foco cultural. Azonosságtudata pillérének tartott, afrokubai alapú kultúrája a legváltozatosabb e térségben: világhírű zene s tánc – son, salsa, bolero, cha cha, balett… S e zene, e tánc a kubai szerelemhez, szexhez hasonlóan szenvedélyes. A „tengerkedés”, koktél és szivar mellett tehát ki nem hagyható a nemzeti imázst is erősítő (!), vérbeli tüzes lendületű-hevületű, hol meg bársonyosan finom Buena Vista Social Club zenekar, avagy a Sierra Maestra, Trio Impulziones; meg kell venni a CD-jüket, DVD-jüket.

Mindezt végigélménykedve nem meglepő, hogy mélytengeri kutatórobotokkal nemrég több piramist és szfinxet találtak a térségben, vagyis több tízezer esztendeje is pezsgő-nyüzsgő élet folyt itt! A másik szintúgy nem meglepő tény az Economist Intelligence Unit Brit kutatóintézet vizsgálata: a miénknél inkább számíthat 10-15 évvel hosszabb életre, jólétre, magas életminőségre, biztonságra az, aki Kubában születik, mert a karibi szigetvilág e gyöngyszeme az emberi méltóság irigylésre méltó szintjén létezik. Ennek okán, ahogy mondani szokás, jöttünk, láttunk és - újra mennénk, megint élvezni Kuba legendás szigetének minden áldását! Köszönhettük mindezt az Unitravel utazási irodának és kubai kalauzunknak, Odalys Espinosának, a népszerű Odinak, aki a 90-es években atomfizikusnak tanult hazánkban.

Köszönjük nekik a Hidegkúti KILÁTÓ (’MIRADOR’) nevében: Astanavista, Kuba! Aki teheti, feltétlen menjen el oda!