E sziget Árpád főlovászáról kapta a nevét: Csepel itt tartotta a honvisszafoglaló magyarság lovait, amelyekkel – többek között – a világgyőztes 970-es pozsonyi csatába vágtattak. (Akkor is Európa „meggyőzését” rótta ránk a történelem). Pacikat ma sem nélkülöznek errefelé, pl. a szigetcsépi Hucul Lovasbirtokon, mégpedig őshonos magyar lovakat, az apró, villámgyors huculokat, akikkel gyakorolhatunk lovaglást, lovas íjászatot vagy lovaspólózást. Akinek pedig farmergolfra támad kedve, azt is megteheti itt.

Mindjárt ott van másik ősünk, Álmos anyja: Emese. Nevét egy szigethalmi – hagyományőrzők által épített – park, földházakból, jurtákból álló múzeumfalu viseli, s ez az Emese (European Medieval Settlement) páratlan a maga nemében, hiszen híven mutatja be 12 hektáron az Árpád-kori, Kárpátok koszorúzta Magyarországot, a „Várispánság népének” korhű eszközeit, viseleteit az állattartástól a növénytermesztésen, a kézmívességen át a fegyverforgatásig. Hétvégeken középkori lovagokként virtuskodhatunk, a csónakázótavon pedig (ha szerencse szegődik hozzánk) megpillanthatjuk Hörörét, a „félelmetes szörnyet” (Nemcsak az angoloknak van Loch Ness-i Nessijük).

Az esetleges ijedtségre, de leginkább eleinkre s a dicsőségre felhajthatunk egy pohár kitűnő bort Szigetcsépen, ahol a Gál Szőlőbirtok dolgozik. Egyedülálló, hogy borászasszonya, Gálné Dignisz Éva elnyerte „Az év bortermelője 2013” címet – elsőként, mint nő. Mintegy jelezvén, hogy a „gyengébb” nem a borászatban is erősödik.

Gálék elérhetők busszal, Hév-vel, amint a közeli, Kultúra Magyar Városa címet s a Virágos Magyarországért Aranyrózsa-különdíját jogos büszkeséggel viselő Ráckeve. E kies város – egyebek mellett – híres az egyetlen hazánkban fennmaradt gótikus, egyébként Ráctemplomként vagy Nagyboldogasszonyunk nevén is ismert, szerb ortodox templomáról, benne tárlatot tekinthetünk meg. A látványosan felújított belvárosú Ráckevén több nemzetiség él, kulturális élete szintúgy színes. Nevezetes a helyi – pl. a lampionos csónakfesztivál, a Summerfest révén – élénk fesztiválélet, a csónakos piac, a gyógyvíz, az Árpád névre hallgató hídjáról, a Savoyaiak első magyar barokk kastélya és a Senki-szigete, amely Jókai regényébe illő: szép, dús, kikapcsol a mindennapi taposómalomból. Apropó, malom! Úgyszintén egyedi a Hajómalom, hiszen még működik egyetlenként hazánkban. S ha már szóba került a magyar dicsőség és az irodalom, ne feledjük, Ráckevén élt Kukorica Jancsi, János vitéz is, akinek alakját, jellemét, pályaívét Petőfi nyomán akár nemzetünk jelképének is tekinthetjük. Nyugodtan lehetne Magyarország kabalafigurája! (Mint mondjuk, Amerikának Uncle Sam).

A minap a Magyar Turizmus Zrt. és a Szigetszentmiklós és térsége  TDM Nonprofit Kft. jóvoltából ennyi egyediséggel varázsolhattuk el magunkat a Csepel-szigeten és környékén. Tegyék meg kedves olvasóink is – kocsival, busszal vagy HÉV-vel, de mindenképp jókedvű, fölfedező hévvel!