Magyar Karácsony: e szavunk eredete


A Karácsony nem szláv eredetű szó, az oroszok ismeretlen eredetűnek tartják, latinnak vélik * A Karácsonynak magyar asszonyarca van: Kara asszony, Kör-asszony * Karácsony: kerecseny(sólyommadár, fényhozó sólyom, Sólyomünnep * Fenyő - fény

A Krisztus előtti eredetű ősi magyar – keleti keresztény, tehát nem pogány – karácsonyt mi, magyarok honosítottuk meg a Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került népek mind a magyarból vették át a „karácsony” szót is. A kerecsen(y)sólyom hun-szkíta szavunkból származik. Mások a szarmata eredetű Kurszán szóból eredezteti, ami Kör-Asszonyt jelent, a Napot kifejezve. - Maga a fenyőfa neve is hordozza a fény szót.

Tudjuk: a világegyetem egy hatalmas élő szervezet, élőlény, aki fel van díszítve csillagokkal. Ez a kép már mindannyiunknak ismerős. Hiszen a karácsonyfa ágai éppen ezt szimbolizálják. Magát a magyar néphagyományból és népmesékből jól ismert világfát, vagy égig érő fát, vagy tetejetlen fát, ami a világegyetem mása. Így értette meg, miért is kerülnek a gyertyák, a fények már a kezdetek óta a fenyőre. Mert hozzá tartoznak, részei annak.

– Nemcsak a növényi ábrázolás megfelelőjét találta meg ennek a mindent átható és mozgatóerőnek. Míg a növényvilágban a világfa, az állati ábrázolásban ezt az élőlényt a csodaszarvas képviseli csillagaival és agancsai között a Nappal, az emberi megjelenítésben pedig a csíksomlyói ragyogó Babba Mária.

- „ember azáltal, hogy karácsonyfát állított, köszöntötte a világegyetemet,… tudatta azt is,.. hogy tudja, kivel áll szembe.”

– A karácsony az ős-időkből ered, hiszen az embernek és a Forrással felismert kapcsolatáról szól. Ünnepléséről (illetve az ünnep betiltásáról) írásos dokumentumokat talált.

Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később száműzetésben élő író, az általa lefordított XII-XIII. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában is a legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése előtt, és ennek az ünnepnek a jellegére a Karácsony szó utal, amely mély hangalakjában a kerecsen(y)sólymot idézi. Az MTA és az úgynevezett „Akadémiai kiadó”-ja a sólyomröptetés ősi szokását egyszerűen elhallgatják, helyette botrányos (és nemzetáruló) módon szláv illetve óorosz jövevényszónak minősítik a karácsonyunkat, hamisan azt bizonygatva, mennyire tudatlan, szokásokat és neveiket is csak másoktól elcsenni képes népség volt a magyar. Ez a történelemhamisítás tudatos és alaposan megtervezett. Az eredményét a mindennapjainkban is látjuk és érezzük…

Hivatalos „nyelvészeink”, akik nagy igyekezettel bizonygatják, hogy minden régi szavunkat másoktól vettünk át, a karácsony szót ismeretlen vagy szláv eredetűnek  határozzák meg, A Magyar Nyelv Történeti és Etimológiai Szótárából (röviden TESZ, Akadémiai Kiadó 1970) megtudhatjuk, hogy a „karácsony” szó szláv eredetű, a „kerecsen” pedig óorosz, ami ugyanaz. A kerecsennél még ezt olvashatjuk: „a szláv szó hangalakja a kerecsennek, illetőleg a kabócának a hangját utánozza.” – tehát alapvetően hangutánzó! Egyébiránt a kabóca (megannyi faj!) és a kerecsen (egyetlen sólyomfaj) hasonlítása is elég röhejes, bár szárnya valóban mindkettőnek van. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó Budapest – 1975, 1985) továbbsulykolja a TESZ képtelen és tudománytalan szláv–óorosz propagandáját.

Halasy-Nagy Endre szerint „Karácsony” szavunk a „Kara asszony” – ‘sötét asszony’, fekete asszony – szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal. A török nyelvekben a „kara” ma is a “sötét” “sivár” jelentésben él. Grandpierre Atilla a karácsony szót a szarmata eredetű kurszán szóból eredezteti, ami kör-asszonyt jelent, a Napot kifejezve. Maga a fenyő fa neve is hordozza a fény szót .

A téli napforduló őseink életében is – Nap-kultuszunk jegyében - jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap-madarakat, a fényhozókat, a kerecsensólymokat. A kerecsensólymok nem mások ezen tekintetben, mint a természetfölötti, szent “turul” madár élő képei. A táltosok áldása után röptették föl őket a levegőbe, hogy elhozzák az új fényt. Ezt nevezték „kerecsen(y) ünnep”-nek, amelyet megszállóink (nem kis részben a német származású, vagyis magyarellenes papok) később betiltottak a táltos-vallással egyetemben. Irtották, ahelyett, hogy megőrizve – magyar módon befogadva – beolvasztották volna azt, mint jó néhány nemzet kereszténység előtti örökségségét megőrizhette hasonló módon. Mi most egyet tehetünk: föléleszthetjük, azaz újjáteremthetjük, amit kirekesztő fajgyűlölők elvettek tőlünk.

„A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy, mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése. A sötét középkori táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára... Így vallotta 1245-ben Dala Fia Undó perében Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják. Obol várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor (Karácsonykor) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a táltosok megáldanak… Kisszer Mihály szerint: A régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét... Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a következőket: Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani azt ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja... Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja: A solymárok ünnepén, amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek...”

(Jegyzőkönyv részletek Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)

Székely sólyomröptetés 2008. Álom havában

Bővebben Szántai Lajos írásaiból…

Milyen ügyeket szolgálnak némely „akadémikusok”, tanarak?

A már finnek által sem hitt-vallott finnugrizmusba ragadt, maródi, nemzetellenes "magyar nyelvészek" mindent finnugornak, szlávnak nyilvánítanak, amit nem tudnak, mint azon háziorvosok, akik mindenre antibiotikumot vagy kórházi beutalót írnak fel, amiről dunsztjuk nincs. Az akadémikus nyelv- és eredettudorok, nagyszámú vakon követőjük a karácsony szavunkat szláv eredetűnek nevezik! Uramisten! Nos, érdemes megnézni, hogy a szláv nyelvészek mit tudnak a kracsun, karacsun, korocsun szó eredetéről. Létezik egy magyar nyelven 1988-ban kiadott, két kötetes mitológiai enciklopédia, amelyet orosz szerzők írtak. Keressük meg ebben a „karacsun” szót (II. kötet, 596. oldal)! Ebben azt írják:karacsun (korocsun) a téli napforduló és a hozzá kapcsolódó ünnep neve a szláv mitológiában (óorosz korocsun, szlovák kracun „karácsony”, a bolgár kracsunec „karácsony napja”) (…). A szó etimológiája nem világos; föltételezték, hogy a latin „quartum jejunium” „nagy negyedik böjt”-ből (vö. a koljada szó latin forrásaival) kölcsönözték; hogy a lépkedni igéből képezték (szerbhorvát kracati); hogy kölcsönzés az albán kercum-ból (tönk, levágott fadarab, karácsonyi hasábfa, vö. Bandjak). Más szóval, a karácsony szó ismeretlen eredetű, és a szláv nyelvészek szerint valószínűleg nem is szláv eredetű. A „lépkedni” szóból származtatás meglehetősen erőltetettnek tűnik. Hogyan léphetünk tovább?

A tarthatatlan, a magyar rendszerváltozás teljességét gátló akadémiai - történelem- és nemzettudat-torzító, - hamisító finnugrisztikai, szlávikus - berögzültségeket, kövületeket eltávolítván igaz, hiteles, eredeti szkíta-hun eredetű magyar útra kell lépni: új történelemkönyv és történelemtanítás, új magyar nyelvészet, új magyar szellemiségű oktatás-nevelés, új magyar kultúra! Különben sosem lesz rendszerváltás!