Nemzetek karácsonyi konyhája


Lényegében ugyanazt az ünnepet jelenti a karácsony minden országban, mégis az ünnepi asztalra nemzetenként más-más süteményt tálalnak.

panettote  Egy-egy nemzet sajátossága megmutatkozik a karácsonyi süteményekben is. Természetesen sok függ az országban megtalálható és kedvelt alapanyagoktól, a kultúrától, hagyományoktól. Szinte minden országban hagyományos sütemény alapanyag a méz, a mák, a dió és a mandula, valamint az aszalt gyümölcsök színes palettája, házasítva a leggyakoribb karácsonyi fűszerekkel: a szegfűszeggel, fahéjjal, gyömbérrel és vaníliával.

Az erősen katolikus lengyelek pedig Oplatekkel ajándékozzák meg egymást, ami nem más, mint egy szentképpel megnyomott ostya. Az ostyából darabokat törnek, s közben áldást mondanak. A lengyelek ünnepi asztalán is megtalálhatjuk a mákos kalácsot. A mák azért is jelenik meg szinte mindegyik karácsonyt ünneplő nemzetnél, mivel a sok kis apró mákszem a bőséget jelképezi, így mákos édességet fogyasztva a család méltán reménykedhet abban, hogy a jövőben nem fog szűkölködni.

Közeli szomszédaink, az osztrákok a nagy klasszikust, a Sacher-tortát tálalják, vagy a németek által hihetetlenül közkedvelt Stollent szervírozzák az ünnepi asztalon. A Stollen olyannyira jellegzetes német nyelvterületen, mint nálunk a bejgli. Az első Stollen-receptek pedig már több mint 500 évesek, így valóban komoly hagyományra visszatekintő süteményről van szó. A Stollen tulajdonképpen egy kelt tészta, amelybe kandírozott narancs- és citromhéj valamint vanília kerül, és az ízeket megfejelik még egy kis rummal is. Nagyon népszerű még a gyümölcskenyér is, ami egy sűrűbb piskótatészta, sokféle aszalt gyümölccsel és fűszerrel, és már jó pár nappal az ünnepek előtt elkészítik. Német nyelvterületen is ismert a fűszerese mézeskalács, amit gyakran csokoládéval vagy marcipánnal, esetleg egyszerre mindkettővel töltenek.

Az angolok ünnepi asztaláról elmaradhatatlan a karácsonyi puding. A pudingba kerülő aszalt gyümölcsöket már hetekkel korábban alkoholba áztatják, sőt fokozva a látványt (és az alkohol jelenlétét majd hatását) brandyvel leöntve és meggyújtva tálalják. Az angol karácsonyi puding ízeit pedig az idehaza is karácsonyi fűszerként említett szegfűszeg, szerecsendió és fahéj adja. Egyes területeken az a hiedelem járja, hogy aki karácsonytól újévig tizenhárom helyen tizenháromszor eszik karácsonyi pudingot, arra a nemsokára beköszöntő újesztendőben rámosolyog a szerencse (és ami még biztosabb, pár plusz kiló is). Máshol pedig jelképes tárgyakat rejtenek a pudingba, s a tárgy jelentésétől függően következetnek a jövőre.

De ugyanúgy a dánok is pudingot esznek karácsony ünnepén, Grod néven, ami nem más, mandulás rizspuding. A pudingba mandulát rejtenek, aki megtalálja, annak szó szerint malaca lesz, mivel a mandulaszem megtalálójának egy szerencsemalac jár. A belgák karácsonykor kalácsszerű tésztából a pólyás kis Jézus alakját formálják meg és sütik ki, de nem Szentestén, hanem december 25-én, hagyományosan reggel fogyasztják. Óriási méretű fánk is lehet karácsonyi sütemény, mégpedig ringli néven – ezt Svájcban készítik karácsony környékén előszeretettel.

A skandináv országokban közkedveltek a mézes, gyömbéres sütemények. A finnek éjszaka is hagynak az ünnepi asztalon a sütiből, mert a hiedelem szerint a manók is látogatást tesznek ezen az éjszakán, és akkor tesznek majd kedvükre, ha megtömhetik bendőjüket a fűszeres kaláccsal. Reggelire pedig hagyományosa fahéjas tejberizs kerül, amelybe mandulát rejtenek. Aki megtalálja, annak a hiedelem szerint hamarosan menyegzője lesz.

A finnek kimondhatatlan nevű ünnepi süteménye a joulutorttu, ami nem más, mint egy pite, szilvalekvárral töltve. A norvégok  mandulával megszórt vaníliás tallért fogyasztanak karácsony estéjén, de itt is közkedvelt a fűszeres mézeskalács. A svédek egyik ünnepi tortája mandulás, de a kelt, sáfrányos, mazsolás kalács és gyömbéres aprósütemény is sok család asztalán illatozik. A svédek egyik jellegzetes karácsonyi édessége a Risgryngrot, amely nem más, mint egy ízes rizsfelfújt.

A dolce vita hirdetői, az olaszok szinte tájegységenként más-más karácsonyi édességgel örvendeztetik meg az ünneplő családot. Talán a legismertebb, és nálunk is egyre divatosabb a panettone, ami egy nagyon könnyű, kalácsszerű tészta, amelyet kandírozott citrusfélékkel, csokoládéval, mazsolával ízesítenek. A panettonet gyakorta pirítva is tálalják.

Veronában a csillag alakú briós, a pandoro-t raknak az asztalra, amit mascarpones ízesített krémmel fogyasztanak. Nápoly környékén a mandulás kekszet, a ,,roccocot” ropogtatják ilyentájt, vörösborba mártogatva. Természetesen a tiramisu ilyenkor is sok talján asztalon kínálja magát. Szintén nagyon népszerű karácsonyi sütemény a ,pan papato, amely kerek formájú csokoládés sütemény, mézzel, mandulával, mogyoróval és dióval.

A görögöknél a számtalan fajta aprósüti mellett nem maradhat el a Krisztus-kenyér, azaz a Christopsomo. Ez a kelt, kenyérszerű tészta naranccsal, fügével és borral ízesített, és az utsoló falatot hitük szerinte a Kisjézusnak hagyják. Szintén népszerű mézes sütemény, a melomakaromas. De ugyanúgy karácsonykor sütik az elmaradhatatlan kenyérfélét, a vaszilopitát, amelybe fémpénzt rejtenek. A vaszilopitát különböző díszítésékkel teszik még ünnepibbé, ez olyannyira fontos szokássá vált, hogy Krétán ún. kenyérhímző asszonyokkal is találkozhatunk.

Idehaza vitathatatlanul legnépszerűbb a karácsonyi bejgli, ami hagyományos mákos vagy diós, de egyre népszerűbb a gesztenyés is, sőt egyre kedveltebbek a vegyes ízesítésű bejglik sem, mint a mákos-szilvás, diós-meggyes töltelékkel készült. Sokan készítenek mákos gubát, népszerű a mézeskalács és az aprósütemények is jellegzetesen karácsonyi formákat öltenek, karácsonyi fűszerekkel adják ízüket-illatukat. Bármilyen karácsonyi sütemény is kerüljön asztalunkra, ízük és illatuk már magukban is ünnepi hangulatot varázsolnak.