Magyar Szentesténk és hagyományaink


December 24-i napot régi magyar hagyományunkban karácsony böjtjének nevezték. Ehhez a naphoz különleges babonák kapcsolódtak, néhányuk talán máig él a vidéki településeinken. Sok ősi magyar szokásunk még a régi táltoshitünkben gyökerezik.

A Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt karácsony, vagyis december 25-e volt egyben az Újév kezdete. Csak a XVI. századtól kezdve vált szét a karácsony: a december 25-ét és 26-át elnevezték Nagykarácsonynak, Újévet, január 1-jét pedig Kiskarácsonynak. Az újévi készülődéshez szorosan kapcsolódik az a régi hiedelem, hogy ilyenkor rendbe kell tenni a házat, hogy tisztaság fogadja a beköszöntő újévet, illetve minden adósságot rendezni kell, nehogy rontás és átok áldozataivá váljunk.

A régi óév utolsó napja, december 24-e a szűk család ünnepe volt és az ma is, ilyenkor a családok nem szívesen fogadnak idegen látogatókat, régen csupán a betlehemezőknek örültek, akik pásztornak öltözve mondtak áldáskérő szövegeket.

A magyarok karácsonyhoz kötődő hiedelemvilágunk roppant gazdagságából néhány példa, különlegesség. A magyar falvakban a karácsonyi asztalnak különleges erőt tulajdonítottak. Az asztal lába köré láncot csavarnak, hogy erősek legyenek a jószágok, és a farkas ne ártson nekik. Néhol béklyólánc is kerül rá, hogy a lovak el ne tűnjenek, el ne lopja valaki. Az abrosz alá egész kenyeret, fokhagymát, vöröshagymát tesznek, majd ezekből minden családtag kap, hogy ne férjen közelükbe rossz erő. Széna, szalma is kerül sok helyen az asztal alá, hogy a jószágok sok hasznot hozzanak. Göcsejben pénz is kerül az asztalra, hogy egész évben legyen belőle. Szita is kerül az asztalra, hogyha véletlenül tűz ütne ki, azzal járják körül a házat. A jegykendő asztalra helyezése a későbbiekben enyhítést ad a fájós lábnak. Maga az abrosz gyógyító hatással bír, azzal kezelték a beteg tehenek tőgyét. Tavasszal vagy ősszel abból vetik a gabonát, hogy jó termést hozzon. Az abroszon összegyűlt karácsonyi morzsát egy zacskóban gyűjtik össze, később beteg embert és állatot azzal gyógyítanak. 

Az ünnep tiszteletére sokan megfürdenek, úgy vélik, hogy a karácsony éjszakáján merített víz varázserővel bír, melyet sokan aranyvíznek is neveznek. A magyar falvakban szokás volt, hogy hajnalban merítenek vizet a kútból, vagy a közeli forrásból, abban megmossák arcukat, hogy a következő évben egészségesek legyenek. A víz varázserejébe vetett hit más ünnepi szokásunkban - húsvét és pünkösd - megtalálható. Az életet adó természeti elemet nagy becsben tartották, volt olyan vidék, ahol a község vízforrását, a kutat termőágakkal feldíszítették, hogy a jövő évben is jó vizet adjon.

A régi falvakban nagyon ügyeltek arra, hogy karácsony estétől egészen az ünnep reggeléig nehogy kialudjon a tűz. Karácsony estéjén sok helyen azért gyújtottak gyertyát, hogy a fény mutasson utat a sötét éjszakában és elriassza a boszorkányokat és ártó erőket. Volt olyan falu, ahol a hívek gyertyát a kezükbe fogva mentek a karácsonyi misére, de gyertya került a karácsonyi asztalra is.