Törvény, igazság, jog – Széll Kálmán életművéről a centenárium jegyében


„Olyan emberekből áll ez a társaskör, akik nemzetben, fejlődésben, jövőben gondolkodó, zömében gazdasági szakemberek. Teret kívánunk adni az alkotó embereknek, akik számára a munka értelme az életminőség javítása, azért, hogy gyermekeink és unokáink szabadok lehessenek, azaz méltóságban élhessenek, és sorsukat maguk irányítsák...”

„…Egy ország sikere egyszerűen a jó szervezettségen múlik, azon, hogy az emberek szabadságát, gyarapodását és biztonságát szolgáló intézményrendszer kiszámíthatóan és hatékonyan működik-e. A gyarapodást elősegítő alapintézmények közé tartozik a tulajdon védelme és a szabad vállalkozás lehetővé tétele. Széll Kálmán miniszterelnöki, de életpálya jelmondata is a „Törvény, jog, igazság”, amely Alapítványunk főmottója is egyben” – idézte Csák János alapító, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tihanyi Alapítvány és a Széll Kálmán-díjat is létrehozó Széll Kálmán Alapítvány egyik védnöke Lantos Csabának, a kuratórium elnökének az MCC-ről és Széll Kálmánról megfogalmazott gondolatait a Széll Kálmán halálának 100. évfordulója tiszteletére megjelent Törvény, igazság, jog című széles merítésű tanulmánykötet bemutatóján.

(A Széll Kálmán Alapítvány által 2009-ben életre hívott díj névadójához hasonló gazdasági tapasztalattal és abból fakadóan a józan ész szerint tevékenykedő neves közéleti, gazdasági szereplők tevékenységét hivatott magas szinten elismerni. Az eddigi díjazottak a politika és a diplomácia sajátos világában sokat tettek azért, hogy nemzetközi szinten minél több döntéshozó és véleményformáló ismerje meg Magyarországot, és bemutatták hazánk gazdasági, politikai tevékenységét a szabadság (liberty), a gazdasági gyarapodás (honest prosperity) illetve a törvények uralmának (rule of law) együttes szellemében.)

Széll Kálmán Terv, Széll Kálmán Alapítvány, Széll Kálmán tér – halljuk gyakorta, s rögvest fölvetődik: ki az a Széll Kálmán? Megtudhatjuk a korszerű történetírás követelményei szerint tanulmánykötetbe foglalt legfrissebb történészi kutatási eredményekből. A dualizmus egykori pénzügyminisztere és miniszterelnöke, dukai és szentgyörgyvölgyi dr. Széll Kálmán (1843–1915) kiemelkedő politikus volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Deák Ferenc tanácsára pénzügyekben kiképezve magát, politikusi pályáján a XIX. század egyik legnagyobb hatású magyar financiális szakemberévé vált. Ennek okán az 1880-as években „Magyarország vezérigazgatójának”, illetve „főbábájának” is nevezték. A király (I. Ferenc József) pedig a „legszenvedélyesebb tűzoltó”-nak titulálta. Az 1875-ben (30 évesen!) pénzügyminiszterré választott Széll egyik nagy érdeme, hogy rendet teremtett az államháztartásban, növelte az állami bevételeket, s megszervezte az adófelügyelői intézményt, jelentősen leszorította a súlyosan növekvő államadósságot. És: tető alá hozta a Nemzeti Bank elődjét magyar–osztrák gazdasági kiegyezést 1902. október 31. (Ez a takarékosság napja! És Széll nagy megtakarító-megszorító is volt. - a szerk.)

Széll egyike volt azoknak, akik kiutat találtak a krízisből, amely egyébiránt eleddig mindig csak konzervatív gazdaságpolitikusoknak sikerült. 1899–1903 között, pályaívének második szakaszában Széll „békeszerző” szakemberként miniszterelnöki székbe is ülhetett. Kormányprogramjának „törvény, jog és igazság”-ra való hivatkozása politikai szállóigévé vált.

A száz esztendeje elhunyt Széll Kálmán tiszteletére centenáriumi tanácskozást rendeztek a Parlamentben. Itt hangsúlyozta Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, hogy kevés olyan kor van a magyar történelemben, amelyre olyan lelkesedéssel tekinthet az utókor, mint a dualizmus korára. A Monarchiában fejlődött a gazdaság, épültek a városok, virágzott a kulturális élet… (Egyáltalán nem volt elmaradott és a „népek börtöne”, ahogy azt a nagy- és kisantant, majd marxista-bolsevik történetírás, politika állította – a szerk.) Gulyás Gergely rámutatott: „amilyennek ma Magyarországot látjuk, annak nagy része ebben a korszakban épült. Ez az időszak nemcsak korszakos feltalálókban, költőkben, írókban és zeneszerzőkben gazdag, hanem nagyformátumú politikusokban, valódi államférfiakban is. Széll célja soha nem a viták elkerülése volt – húzta alá az alelnök -, vagy az ellenzéki kritikák csillapítása a döntésekben való részesedés által, hanem az ország kormányozhatóságának biztos folytatólagossága, mint a politikai önérdek felett álló nemzeti érdek”.

A centenárium alkalmából emlékérmet és -bélyeget is kiadtak, valamint az életművet áttekintő könyvet jelentettek meg - Széll közéleti hitvallásának jelmondata nyomán - Törvény, jog igazság címmel a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tihanyi Alapítvány és a Széll Kálmán Alapítvány jóvoltából. A szerzők között olvashatjuk a VERITAS Történetkutató Intézet két munkatársát, Schwarczvölder Ádámot és Anka Lászlót is, akik négy tanulmánnyal gazdagítják, árnyalják a Széll Kálmán-életmű ismeretét.

Miután a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársainak javarésze fiatal történész és az egyik kutatócsoportja szakterülete a dualizmus (1867–1918) korszaka, nem véletlen, hogy az említett két munkatársunkat is – a kötet szerkesztőivel, a VERITAS-estekről is jól ismert ifjabb Bertényi Ivánnal, Dóra Szilviával, a többi megjelent szerzővel és az érdeklődőkkel együtt – köszöntötték a könyvről tartott sajtótájékoztatón, amelyet Rajcsányi Gellért, a mandiner.hu főszerkesztő-helyettese vezetett.

Köszöntőjében a magyar elitképzésben egyedülálló szerepet vállaló MCC-t – édesapjával és Csák Jánossal alapító – Tombor András, illetve Csák János londoni nagykövet elmondta: fontosnak tartják, hogy húszéves civil kezdeményezésük révén átadják az új nemzedékeknek azt a történelmi tudást, az alkotó és hazafi elődök munkásságának, erkölcsiségének hagyatékát, illetve vihetik tovább a nemzetbe, hazába, tudásba, alkotásba vetett hitük stafétabotját. Ezen elitképzésben részesült utódoknak adják azt a kötelezettséget, vállalást, hogy cselekedjenek s azt tegyék, amire az adott pillanatban szüksége van a hazának. Ilyen emberként élt s alkotott Széll Kálmán is.

A sajtótájékoztatón az életmű teljes feldolgozására szegődött történészek világították meg a tanulmánykötet főszereplője életének és korának hátterét. Csák János és ifj. Bertényi Iván emlékeztetett: az Osztrák–Magyar Monarchia kiesett a közfigyelemből, noha termékeny, gazdag korszakot ölelt fel, amihez kellett a stabilitás, a kataklizmák nélküli nyugalmas alkotó- s építőmunka, amihez pedig kiszámítható, mérsékelt változások voltak szükségesek, szorgos, képzett, művelt, felelős döntéshozókkal és végrehajtókkal – az időszerű teendők érdekében. Széll Kálmán tipikus alakja volt annak a máig iránymutató nemzeti szabadelvű vármegyei nemességnek, amely együttműködésen, tudáson alapuló közösségi tevékenységet folytatott. Széll Kálmán 1867-ben feleségül vette Vörösmarty Mihály (a költő - idén 160 éve bekövetkezett - halála miatt Deák Ferenc által gyámolított) leányát. Vörösmarty Ilona a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike, feleségeként élénken érdeklődött a politika iránt, így általa Széll szociálisan is érzékeny lett; nagy szerepe volt a gazdasági munkás- és cselédpénztárak felállításában, s az elhagyott gyerekek állami gondozásának megszervezésében.

Több mint különös játéka a sorsnak, hogy a Széll család mindkét tagja – a Vas vármegyei „nyugati” Kálmán és a „keleti” Kálmán (Nagyszalontára származó ágból) a XIX. század két legnagyobb magyar költőjének, Vörösmartynak és Aranynak lányát választotta élettársául. Vörösmarty lányának (a költő halála miatt) gyámját, Deák Ferencet a Széll Kálmán atyjával való barátságán kívül a Hertelendyek révén rokoni kötelék is fűzte a Széll családhoz. A politikus Széll Kálmán ezáltal a „Haza bölcsének” nevezett Deák veje lett – így őreá, mint egy minibölcsre tekintettek. Ígéretes tehetségnek látván a politikai pályán is Deák indította el s haláláig segítette tanácsaival, mi több, a „nagy kiegyező” biztatta: mélyedjen el a gazdasági, pénzügyi világban.

S valóban bölcsnek bizonyult Széll Kálmán – hallgatott a jó tanácsra. Azon kevesek közé tartozott, akik értettek a gazdasághoz, a pénzügyekhez. (Ma is ritka holló ez a közéleti típus – a szerk.) Széll mintagazdaságot, szimentáli szarvasmarha törzstenyészettel híresen korszerű tehenészetet vezetett rátót–héraházi birtokán; két – állami – fejlesztéseket támogató magánbanknál töltött be elnöki, ill. igazgatói posztot; pártolta az innovációt, fiskális szigorral küzdött a költségvetési egyensúly érdekében. Csák János itt konkrét példákkal mutatott rá, hogy ez a - szürkének, unalmasnak vélt - korszak nagyon fejlődő, pezsgő, színes világ volt. És Széll elképesztő intellektussal, gyakorlatiassággal értette s kezelte az akkor földrengésszerűen kibontakozó ún. II. ipari forradalmat, beruházási-fejlesztési, technizálódó világot, globális bankrendszert. Széll szinte minden beszédében hangsúlyozta a jövőt jelentő infrastrukturális fejlesztés szükségességét.

Csunderlik Péter úgy vélte: Széll Kálmán erénye a kompromisszumkészség, a kitartó napi munka. Alkatát, mentalitását alátámasztandó képletes éttermi példát hozott fel: az igazi politikus, vezető nem esik neki a terített asztalnak, nem habzsolja végig az étlapot, hanem megfontoltan és minőségi alapon válogat. A fiatal történész kitért arra, hogy nemzeti emlékezetünkben különböző karakterek élnek, ám Széll Kálmán nem tartozik közéjük a maga halk, kiegyensúlyozott, cselekvésre összpontosító jellemével. Ennek folytán kikopott a közemlékezetből. A hasznos, tisztes tettet elfedő „csillogást”, a „trükkök százait” kerülvén következetes kompromisszumokra törekedett, „a rábeszélés szelíd eszközeivel, simogatással, dédelgetéssel” ért el eredményeket. Szakértő volt. És nem szakbarbár! Művelt ember, aki „a finom összefüggésekre is figyelt”.

A sajtótájékoztatón szó esett arról is, hogy a dualizmus második felében kezdett kibontakozni a tömeg-, illetve a kormánykommunikáció, ám azt anno Klein Ödön és három társa alkotta, e csapat ismerte föl, hogy a sajtó kezelése – különleges tudomány, és a régi típusú „közleményeskedés” helyett rövid, ütős üzenetekkel kell hatni a közvéleményre, az ellenzékre, a külföldre stb.

Ez már a modernitás követelménye, ám akkor sem szabad elrugaszkodni a valóságtól, ezért Schwarczvölder Ádám újfent az ideáktól mentes, két lábon a földön járó, valóságismerő és –követő egyéniséget emelte vissza a beszélgetésbe. Kiváló közéleti és szakpolitikai teljesítménye alapján a dualizmus rendszerformáló pénzügyminiszterét és miniszterelnökét igazi reálpolitikusnak nevezte meg, aki a valóságot tartván szem előtt, abból a maximumot akarta kihozni.

Közéleti jellemére jellemző, hogy gyakorta idézte azt az igazságot, miszerint az államférfi nem a következő választásokra, hanem a következő nemzedékre gondol. kitartó következetességét tükrözi, hogy azt vallotta, amit Tisza Kálmán mondott: „homokszemre homokszemet kell rakosgatni”. Széll Kálmán kapcsán végül veretes, „veritasos” igazságot mondott ki Schwarczvölder Ádám: történészi felelősségünk ezeket a politikusokat visszaemelni történelmi, nemzeti emlékezetünkbe!

Széll Kálmán 1915-ben hunyt el Rátóton. A XIX-XX. századfordulói "Széll-csend" jeles alakjának neve manapság a Széll Kálmán-tervről, illetve a róla elnevezett tér kapcsán került be a köztudatba, melyet 1929 után „Kalef”-nek hívott a Horthy-korszak és a háború utáni időszak budapesti lakossága. A bolsevik-kommunista városvezetés 1951-ben adta a Moszkva nevet a térnek, amely 2011 áprilisában kapta vissza a dualizmus korának egyik legsikeresebb politikusának nevét. A Monarchia, a dualista államkonglomerátum nagy magyar nemzedéke, így Széll Kálmánék idején formálódott ki alapjaiban az, aminek napjainkban ekként örülhetünk mi, budapestiek.                                                             - oszlánszki tamás -