E fogadalmakkal boldog új esztendőnk lehet


Szilveszter napján rengetegen kötünk fogadalmakat az új évre, és… „Boldog újévet!” Hányszor hallottuk s mondtuk ezt? És miért maradnánk meg a szavak szintjén? Ha valamiben változtatni akarunk életünkön, tény, hogy az elején nehéz lesz. Amennyiben viszont kitartunk hat hétig, az új szokások képesek rögzülni.

A pozitívpszichológia tudorai szerint van tíz olyan magatartás-, illetve viselkedésforma, amelyek révén közelebb kerülhetünk a jókívánság lényegéhez, és valóban boldogabbak lehetünk. A boldogság ugyanis tudományos szempontból jól körülírható lelkiállapot, és elérését kísérletekkel igazolt tippek segítik.

Sikeres újévi fogadalmunk lényege, hogy ne csak azt találjuk ki, mit szeretnénk változtatni életünkön, hanem azt is, hogyan valósítjuk azt meg, miképpen illesztjük az életünkbe! Mert hiába terveztük el, hogy mindennap félórát sétálunk, az első esős délután borul a menetrend: ha nincs forgatókönyvünk ilyen esetre, és emiatt kihagyjuk az aznapi penzumot, másnap még könnyebben lógjuk el - és már el is szállt a fogadalom.

Az új szokást ne kötelességtudatból végezzük, hanem örüljünk neki: ha már végre rászántuk magunkat a változtatásra, próbáljuk meg élvezni is azt, máskülönben nem lesz maradandó. Amennyiben elkezdünk edzőterembe járni, vegyünk egy-két új sportruhát vagy sportcipőt, nyomatékosítva ezzel is a szándékot.

Az is nagyon fontos, hogy rendszeresen dokumentáljuk az elért eredményeket, például írjuk le naplónkba vagy töltsük fel a közösségi oldalra, hogy aznap hány kilométert futottunk, vagy mennyi kalóriát (nem) fogyasztottunk el.

Nagyon fontos, hogy időről-időre megjutalmazzuk magunkat, amiért kitartunk új életmódunk mellett. Például ha a cél a cigarettáról való leszokás, akkor a naponta megspórolt pénzt gyűjtsük jól látható helyen, például egy látványosan felcímkézett befőttesüvegben a konyhapulton, és hó végén költsük olyasmire, ami szintén kellemes újdonságnak számít életünkben.

És most következzenek a pozitív pszichológián alapuló tanácsok! Számos tény igazolja, hogy a természetes környezetben tett séta kedvezően befolyásolja a hangulatot és a tetterőt. A testedzés azért is fontos a lelki egészség megőrzéséhez, illetve visszanyeréséhez, mert mozgás során az agyban a boldogsághormonnak nevezett endorfin termelődik, amely jó közérzetet kelt.

Vegyük föl a kapcsolatot rég nem látott kedves ismerőseinkkel! Nézzünk magunkba: legboldogabb emlékei azok a percek, amelyeket szeretteivel töltöttünk. Tudományos tény, hogy minél jobb a kapcsolatunk a hozzánk közelálló személyekkel, annál kevesebbet betegeskedünk, és gyorsabban gyógyulunk meg, ha mégis elkap valami kór.

Ha folyton mások fotói tülekednek szemünk elé, előbb-utóbb az összehasonlítgatás csapdájába esünk, és úgy érezhetjük, hogy azoknak az embereknek különb az élete, mint a miénk. Tény: minél több időt tölt valaki a közösségi oldalakon, annál alacsonyabb lehet az önbizalma, az optimizmusa és a motivációja, miközben az illető ráadásul úgy érzi, hogy az emberi kapcsolatai is csorbultak. Ezt elkerülendő korlátozzuk a közösségi oldalakon töltött időt! És kevesebbszer nézzük meg az emailjeinket! Akik „ugranak” a bejövő levelekre, és késztetés éreznek, hogy azonnal megválaszolják azokat, sokkal stresszesebbek és kevésbé tudnak összpontosítani a feladataikra, mint akik csak bizonyos időközönként kattintanak a postafiókjukra.

A tudományos fölmérések szerint a gazdagság nem feltétlenül jár együtt valódi boldogsággal, de létezik két módja is annak, hogy a pénz örömforrássá változzon: ne tárgyakra, hanem élményekre költse (például utazásra, étteremre, színházjegyre), illetve tetszőleges részét fordítsa másokra. Egy finom vacsora vagy egy jól sikerült hétvége emléke sokkal hangsúlyosabb és tartósabb, mint az a pillanatnyi „vadászélmény”, amelyet mondjuk egy új ruhanemű vagy műszaki kütyü okoz, szerezzük bármilyen jutányos áron is.

Az emberek gyakran álmodoznak arról, hogy félórát valami olyan tevékenységre szánnak, ami boldoggá teszi őket. „Ha ezt a 30 percet valaki megsegítésére szánják, azzal sokkal nagyobb hasznot szereznek maguknak: arra az időre kiszakadnak a mókuskerékből”. A jócselekedet erővel tölti fel az embert, máris a következő alkalmat tervezi. Képes lesz jobban uralni, irányítani az tetteit, és elégedettebb lesz az életével. Tehát szakítsunk időt a boldogságra, és ajándékozzuk el!

Továbbá: halogassuk a jót, és gyorsan passzoljuk le a rosszat! A tervezgetés már magában is élvezetes tevékenység, és várva várni egy kellemes esemény bekövetkeztét fokozza az adott esemény értékét. Várjunk pár napot, mielőtt megnézzük az új mozifilmet, foglaljuk le a nyaralást a nyár vége felé, és élvezzük ki a desszert minden falatját.

Másrészről viszont ne rágódjunk a rosszon: szabaduljunk meg a kellemetlen dolgoktól, emberektől amilyen gyorsan csak tudunk. A negatív események tekintetében a tervezgetés csak ront a helyzeten. Ne a rossz bekövetkeztére írjunk magunkban forgatókönyveket, hanem a kellemesére.

Akik nem csupán a távoli, boldogítónak vélt jövőre vetik tekintetüket, hanem már menet közben is találnak apróbb örömforrásokat, az alkalmankénti hangulatingadozásokból, buktatókból is hamarabb kikászálódnak. Ők azok, akik nem hajlanak el a kisebb ellenállás irányába, hanem a nehézségek dacára is kitartanak a rögösebb úton. A „gyarapodáscentrikus” szemléletnek köszönhetően nem fognak elcsüggedni, és a cél érdekében megtett munkát is jutalomnak érzik. Ezzel szemben azokat, akik görcsösen fókuszálnak a tervezett végkifejletre, gyakrabban sújtja csalódás és korai kiégés. Követendő tanulság: élvezzük a boldogság felé vezető utat is!

Vélekedésünk a tévedéseinkről meghatározza, hogy önmarcangolásba vagy legyintésbe fordul-e a dolog. Akik képesek felülemelkedni a hibákon, jobb életminőséget érhetnek el, mert megtanulják felvenni a kesztyűt, szembeszállni a kihívásokkal. Ha nem sikerül valami, abból vonjuk le a tanulságot („ez így nem működik”), és találjuk ki, hogyan lehetne jobban csinálni. „Mielőtt több sikert akarsz elérni, kétszer többet kell hibáznod”, tartja a mondás.

Törekedjünk arra, hogy minden éjszakánk pihentető legyen. Az agy komoly munkát végez alvás közben is: ekkor rögzülnek az előző napi emlékek, illetve felkészül elménk az ébren töltött órák alatti kiegyensúlyozott mentális állapotra. Az alvásmegvonás olyan fokú kognitív teljesítménycsökkenést okozhat, mint egy súlyos mérgezés, ráadásul gyakran követi (a környezet számára is) nehezen viselhető hangulatingadozás. Vagyis: aludjunk sokat és jól!