Benyovszky Móric, a magyar-lengyel végzethős, Madagaszkár királya


270 éve született és 230 éve halt meg a daliás és bátor magyar és lengyel főnemes, merész magyar katonatiszt, világutazó, felfedező, államalapító, az indiai-óceáni sziget első európai uralkodója, útleíró és emlékiratíró: benyói és urbanói gróf Benyovszky Máté Móric, Mihály Ferenc Szerafin Ágost. Benyovszky sokoldalú, agyafúrt, vakmerő vállalkozó szellemekben gazdag XVIII. század egyik legmerészebb és legeredetibb alakja. magyar tehetség, erős lengyel szálakkal, jellegzetesen közép-európai sorssal. Jelentős személyisége, földrajzi felfedezéseivel és példamutató tevékenységével több nemzet számára közös érték. Az idei évforduló-duóra készülvén Benyovszky Emlékbizottság alakult, hogy többek között a kiemelt nemzeti évfordulók közé tartozó megemlékezéseket szervezze, G. Németh György  elnök vezetésével.

 

 

Emlékeztetőül: a kettős évforduló jegyében benyói és urbanói gróf Benyovszky Máté Móric, Mihály Ferenc Szerafin Ágost (Verbó, 1746. szeptember 20. – Agoncy, Madagaszkár, 1786. május 23.) először 2011-ben került a kiemelt nemzeti évfordulók sorába a Benyovszky Móric emlékének ápolására 2002-ben megalakult a Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság jóvoltából. E társaság tesz legtöbbet hazánkban az emlékőrzés érdekében. Elnöke: G. Németh György c. újságíró, egyetemi docens, a budapesti Benyovszky Móric Társaság elnöke.

Az említett évforduló azért is fontos volt, mert a lengyelek nemzeti hősként, a szlovákok honfitársukként ünneplik a magyar Benyovszky Móricot, akit itthon kevéssé ismernek. Ezt megfordítandó - többek között - az Országos Széchenyi Könyvtárban 2011. szeptember 30-án rendeztek Benyovszky Emléknapot, nemzetközi tudományos tanácskozást. A Benyovszky-család nevében az idős grófnő, Benyovszky Móricné arra kérte a jelenlévőket, hogy akinek csak valamiféle Benyovszky-dokumentum van a birtokában, hogy egy másolatot juttasson el a Madagaszkári Társaság számára. Köszöntötte a jelenlévőket Randrianasolo Lalarison Richard, Madagaszkár tiszteletbeli konzulja, valamint Hóvári János külügyi államtitkár is.

Az idei évforduló-duóra készülvén tavaly novemberben Benyovszky Emlékbizottság alakult, feladatai közt a kiemelt nemzeti évfordulók közé tartozó jövő évi megemlékezések szervezése is.

G. Németh György, a budapesti Benyovszky Társaság elnöke tájékoztatott az emlékbizottság terveiről. Eszerint 2016-ban többek közt nemzetközi konferenciát fognak szervezni, valamint kiállítást az Országos Széchényi Könyvtárban, felállításra kerül Benyovszky szobra a Magyar Földrajzi Múzeumban és előkészítik egy emlékbélyeg kiadását. Szerveződik egy új magyar musicalszínpadra állítása is (a Jókai-regény nyomán készült mű zeneszerzője: Nagy Tibor; a szövegkönyv írója: Pozsgay Zsolt; szövegíró: Bradányi Iván). A tudományos programok vezetője dr. Voigt Vilmos professzor, a legutóbbi Benyovszky-konferencia vezető előadója, a 2004-ben kiadott kiemelkedő tudományos értékű műnek a főszerkesztője (Protocolle du Regiment des Volontaire de Benyowszky Crée en 1772).
A Benyovszky Móric életéhez kötődő események jelentős közérdeklődésre tarthatnak számot és köthetőek majd más tudományos, kulturális és ismeretterjesztő eseményekhez országszerte.

Bevezetés helyett...

Benyovszky sokoldalú, agyafúrt, vakmerő vállalkozó szellemekben gazdag XVIII. század egyik legmerészebb és legeredetibb alakjának kalandgazdag élete – kincsesbánya. Igazi – felvidéki – magyar tehetség, erős lengyel szálakkal, jellegzetesen közép-európai sorssal. Jelentős személyisége, földrajzi felfedezéseivel és példamutató tevékenységével több nemzet számára közös érték. Méltó főszereplője lehetne egy nagyszabású közép-európai összefogással készítendő sorsközösséget, máig érvényes eszméinek megismerését bemutató többrészes, kosztümös filmsorozatnak. (Mint a bajai születésű Jáva szigetéig eljutott Jelky András). Akár 1959-re tekintsünk vissza, mikoron a kor ízlésének és technikai színvonalán, de készült egy diafilm Benyovszky Móric kalandjai címmel. Akkortájt, korántsem úgymond nemzeti, polgári közegben, de kb. másfél évtizeden át készültek magyar történelmi játékfilmek! Még ha Vivát, Benyovszky szinten is. Hol a nemzetismeret és –tudatért, az igényes szórakoztatásért felelős, fantáziadús, sikeres magyar filmipar?! Követendő példa: az úgyszintén felvidéki származású Szarka Gyula és Szarka Tamás, valamint Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán Benyovszky c. táncjátéka, Cséke Zsolt „Benyovszky Móric és a malgasok földje” című, 1995-ös madagaszkári látogatását megörökítő dokumentumfilm-sorozata útikönyve…

Egyébiránt Madagaszkár nemzeti színei: piros-feher-zöld. Csak más elrendezésű a zászlaja. Már csak ezért elgondolkodtató, hogy a mai Magyarországgal szemben Szlovákia számottevő összegeket költ a XVIII. század leghíresebb utazója, a „Madagaszkár királyaként” ismert hazánkfia emlékének ápolására s arra, hogy szerte a világban hirdessék, Benyovszky Móric nem magyar, hanem szlovák volt. (!?) Ennek érdekében, ha kell, Cséke Zsoltnak Madagaszkáron elhelyezett magyar nyelvű emlékoszlopát ismeretlenek átírják szlovák nyelvre. Ha kell, a sziget északkeleti részén, Antalaha városában, ünnepélyes keretek között megnyitják a Benyovszky Móric grófról elnevezett teret, rajta a sziget egykori királyának emlékére készült szlovák alkotású, szlovák feliratú szoborkompozícióval (2012.) Szerencsére a 2003 februárjában, az észak-keleti madagaszkári Maroantsetrában, a budapesti Benyovszky Társaság által átadott emlékszoborhoz már nem olyan könnyű hozzájutni. A helyiek ugyanis sajátjukként vigyázzák, a törzsfőnök az otthonában őrzi, és csak külön kérésre, ha néhanapján például egy idegen arra vetődik, veszi elő és helyezi el a település főterén álló talapzatra.

Szlovákiában egyébként több szervezett is foglalkozik az ország szülöttjének tartott kalandos sorsú világutazó életének kutatásával. A Madagaszkár 2010 elnevezésű szlovák expedíció több hétig kutatta a híres utazó ottlétének emlékeit. A Mauritius szigetén fekvő Port Louis-ban, illetve a város levéltárában a küldöttség hozzáférhetett addig fel nem tárt iratokhoz, forrásokhoz, tárgyi bizonyítékokhoz, melyek a nagy utazóhoz köthetők. A résztvevők Cape Est települést vizsgálták, ahol Benyovszky sírja található, majd audiencián voltak a helyi királynál Ambilobéban, és meglátogatták a Nemzeti Levéltárat Antananarivóban. Az utazásról többrészes dokumentumfilm is készült, melyet rendszeresen vetítenek a legkülönbözőbb alkalmakat kiaknázva.

Mindez töprengésre kéne késztessen magyarokat, nemde? Nos, addig is vegyük szemügyre hősünket! A jeles katona, pereskedő magyar nemes, lengyel szabadsághős, szibériai száműzött, világutazó kalandor, tudós felfedező személye - a szintén felvidéki és keresztnévrokon - Jókai jellemzésével végzethős. „…megalkuvást, gyengeséget, önző érdeket nem tűrve volt minden élethelyzetben becsületes és cselekedeteit – akár száműzött volt, akár király, akár hajóskapitány – mindig mérhetetlen, testét-lelkét átforrósító szabadságszeretete vezérelte. Benyovszky ennélfogva egyike a legkövetkezetesebb politikai hősöknek, akinek jellemén a kalandos élet csak jelmez, tetteiben a regényesség csak staffázs.” Az írófejedelem csodálta Benyovszky szabadságimádattal páncélozott jellemét, de íróként Benyovszky „kalandos élete” izzította képzelőerejét. A nagy magyar író elkezdte írni a nagy magyar világjáró életrajzát, pontosabban jókaiasan lefordította magyarra: „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” c. önéletírását, melynek 1789-ben angol nyelven kiadott eredetije is elsöprő siker! Számtalan nyelven számtalan kiadás…

http://www.andydrummond.net/Images/benyovszky_title_page.jpg       http://regi.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kiallit/idoszaki/benyovszky/benyovszky_borito.jpg

Az emlékiratok első angol nyelvű kiadása és (jobbra) Benyovszky madagaszkári jegyzőkönyve

Lényeglátó az angol kiadás előszavának e megállapítása: „Eléggé meg van állapítva, hogy szerző hatalmas tehetségekkel megáldott férfi, a ki mintegy teremtve lett merész kalandok végrehajtására s a ki hozzá még zivataros harczok iskolájában is nevelődött, a melyben szellemének rettenthetetlensége, s azon uralom, melyet másokra gyakorolni tudott kemény tapasztalatok közt fejlett ki.”

Igaz Jókain kívül senki nem gondolta Benyovszkyt végzethősnek. A Ráth Mór által 1888–1891-ben Budapesten kiadott kötet egy vérbeli, lebilincselően izgalmas, jókais regény(es életrajz). Rajta kívül Radó Vilmos örökítette meg e különös, fordulatos, termékeny pályát (Gróf Benyovszky Móric élete és kalandjai, Athaeneum, Budapest, 1911.) Wacław Sieroszewski lengyel etnográfus, regényíró, katona és politikus az 1913–1914-es párizsi emigrációja idején regényt írt az életéről Beniowski címmel. 2012-ben dokumentumfilm készült viszontagságos életéről, Benyovszky Móric, Madagaszkár királya címmel (eredeti angol címe The Rebel Count – ’A lázadó gróf’).

http://www.szentimreantikvarium.hu/dynamic/17000/benyovszkymoric%20%28541x640%29.jpg      http://moly.hu/system/covers/big/covers_49266.jpg

 

Egyenes ági leszármazottja, Benyovszky Móric így látja: »Madagaszkár királyának« csak lányai - Benyovszky Zsófia és Benyovszky Róza - születtek, de a későbbiekben többször is »kiegyenesedett« a családfa. A vérvonal követéséhez szükség van Benyovszky Móric édesapja, Benyovszky Sámuel valamint az ő testvére, Benyovszky Pál megemlítésére is. Pál dédunokája Benyovszky Lajos, aki feleségül vette Ocskay Erzsébetet. A választással visszatért a vérvonal: Ocskay Erzsébet nagymamája Benyovszky Zsófia, a híres utazó leánya. A grófi méltóság csak fiúágon öröklődhetett, amelyet Móric testvére, Benyovszky Emánuel vitt tovább. Unokája Benyovszky Sándor, akinek viszont nem született gyermeke. Sándor a grófi méltóság megtartása érdekében örökbe fogadta Lajos fiait, Benyovszky Móricot, illetve Benyovszky Rudolfot… A híres utazó óta én vagyok az ötödik Benyovszky Móric. A családban az elsőszülött fiú hagyománytiszteletből a Móric nevet kapja. Ezenkívül a család rendelkezik címerrel, amely pecsétgyűrűnkön is szerepel. Hasonló keresztnevet viselő dédapja fontos közéleti személyiség volt: Baranya vármegye főispáni tisztségét háromszor, Pécs város országgyűlési képviselőségét pedig kétszer látta el; felújíttatta a siklósi várat (ott a nyughelye), sokat tett a térségért… A dédnagymama is történelmi név viselője: gróf Batthyány Lujza. (Vöröskeresztes ápolónőként segített a világháborúban. Házassága után is tevékenyen támogatta a szegény gyermekek étkeztetését és az ifjúsági mozgalmakat. Férje 1936-os halála után egyedül nevelte két fiúkat, Móricot és Pált. Nagyon sokat tett azért, hogy a család megtarthassa és továbbvigye mindazt a neveltetést és kultúrát, amelyet mind ő, mind pedig férje képviselt.”

http://www.honvedelem.hu/files/9/52899/1_benyovszky_csaladfa.jpg

A leghíresebb Benyovszky apja Benyovszky Sámuel lovassági tábornok édesanyja báró Révay Rozália. Gyermekekük az akkor Kárpátok koszorúzta Magyar Királyság, közelebbről Felső-Magyarország/Felvidék (Upperland Hungary) Nyitra vármegyéjében, Verbón cseperedett föl, hogy tízévesen katonának szegődvén kezdetét vegye páratlanul kalandos élete. Vitézül küzdött a hétéves háborúban (1756-1763), pályája egyre feljebb ívelt. Ezt az törte ketté, hogy apja halálakor, távollétét kihasználva, rokonai az örökségéből kiforgatták, s amikor hazatérve a haszonlesőkkel s a bürokráciával szembeszállva, fegyverrel igyekezett jogait érvényesíteni, Mária Terézia - meg sem hallgatván Benyovszkyt - megfosztotta grófi címétől, birtokaitól és száműzte. Feltehetően ezen tapasztalatai erősítették meg benne azt, hogy később több esetben gondolkodás nélkül az elesettek pártjára álljon, és csatlakozzon láthatóan esélytelen szabadságharcokhoz is.

Hősünk lengyelországi rokonaihoz húzódott, egy ottani térségi elöljáró-bíró (sztaroszta) nagybátyja fiaként befogadta és birtokát nekiadta. Benyovszky utazgatott is, egy indiai expedícióra készülve Hollandiában és Angliában kitanulta a hajóépítést. Egy ízben a Szepességben átutazva megbetegedett, Henszky (gróf Benyovszky Sándor úr szerint Hönsch) nevű magyar előkelő úr házánál talált szíves ápolásra; a baráti tisztelet szorosabban fűződött az által, hogy beleszeretett a házi úr leányába, Zsuzsannába, és nemsokára nőül is vette. További boldogság, nyugalom! Ám a sors másképp akarta. Békés, nyugodt nemesi élete számításait keresztül húzta az 1767-es nemesi felkelés (Bari Konföderáció), amelyhez az ifjú férj a lengyel oldalon legott csatlakozott.

kazimierz_pulaski.jpg

Huszárcsapatával bátran, ügyesen harcolt; elrontott hadi helyzeteket megannyiszor javította meg határozott gyors haditetteivel, szervezte újra az oroszok által szétvert lengyel csapatokat, élelmezte az ostromolt városokat, új dandárokat gyűjtött, elfogták, újra kiszabadult, megint elfogták; egy ízben még Moldvából is visszatért, hogy újjáélessze a felkelést. Egyik kalandból a másikba esett, ám végül hadifogságba került, Kijevbe, majd Kazanyba szállították. Innen - az őrséget lefegyverezve - megszökött, ám Pétervárott elfogták, s újfent száműzték. Szibéria ekkor amolyan „mélyhűtött vadnyugat” volt. Benyovszky (és Jókai) egy érdekes epizódja: a száműzöttek és őreik együtt verték vissza egy kóbor rablóbanda támadását. Az utazás - lovon, rénszarvas-, majd kutyaszánon, és végül hajón - számos kalandban bővelkedett.

c3119-05.jpg

Bolsereck metropolisz

A kamcsatkai fogságban emberségével, műveltségével hamar tekintélyt vívott ki magának, megnyerte magának Nyilov kormányzót s a száműzött cári tiszteket, mi több, a kormányzó 17 éves lányát, Afanázia Nyilovát, beleszeretett a délceg, elbűvölően okos Benyovszkyba.

A kétségkívül megnyerő, zseniális, bonyolultan sokszínű és ellentmondásos gróf 1770 végén rabszolgaként került ide, s 1771 áprilisában már ura volt a városnak, a várnak és az egész tartománynak, amint írja emlékirataiban. Hétköznapjaiban hősünk nyelveket tanított a gyerekeknek (Afanáziának is); ehhez - igazi demokrataként - iskolát építtetett. Szabad óráiban szakmányban verte el sakkban a cári tiszteket és kereskedőket. Sikeres jegesmedve-vadászként kedvelték, s bár egy korábbi sérülése miatt táncolni nem tudott, hamar a bálok központi figurája lett.

Szabadságvágya, nyughatatlan vére azonban hajtotta, s röpke idő alatt zendülést szervezett, ehhez külön alkotmányt vagy inkább egyfajta Harcosok klubja szabályzatot is kiadott, amely előrehaladott demokráciafelfogást tükrözött; pl. egyik kitétele: „ha a főnök [vagyis ő] csak egy szóval is tanácsolná a társaságnak, hogy szabadulási tervével hagyjon fel, s ha csak a társaság egy tagjának is példálózna ilyesmiről, rögtön halálfia legyen; s büntetését úgy hajtsák rajta végre, a hogy tehetik.” Mélyebb (vagy inkább magasabb röptű) gondolkodásmódról árulkodó, szokatlan felfogású kiáltványa később Pugacsovot és a dekabristákat is megihlette.

1.png

 

Okosan kimódolt terve nyomán meglepetésszerűen elfoglalta az erődöt, majd a zsákmányolt hajókon búcsút intett Kamcsatkának, oldalán a kormányzó „megszöktetett” gyönyörű leányával. Bár azt mondta neki: „Sohasem fogok véteni a becsületem ellen”. (Ugyanis otthon várta két éve nem látott hites felesége.)

http://m.blog.hu/na/napitortenelmiforras/image/Gy%C3%B6rgy%20S%C3%A1ndor/44.jpg

Benyovszky Kelet- és Délkelet- Ázsiát megkerülve beutazta az Aleut és Kurill-szigetsort, számos szigetet fölfedezett, komoly tudományos tanulmányokat, térképeket készített; számos helyen megelőzte a nagy földrajzi felfedezőket, ám mivel emlékiratai később jelentek meg, így nem az ő neve maradt fenn.

 

44.jpg

Utazásai során Benyovszky eljutott Kína partjaihoz, Formosa (Tajvan) szigetére, Japánba és Makaóra. (Benyovszky később Dél- és Észak- Amerikában is járt.) Ez az a pillanat, amikor egy átlagos forgatókönyvíró elégedetten hátradőlne, és nézné, ahogy főhőse és hősnője boldogan elhajózik a naplementébe (esetleg jöhetne még egy snitt a dühöngő kormányzóval, és a vidáman ünneplő hajósokkal), ám Benyovszky gróf számára az igazi kalandok csak most kezdődtek el.

Sajnálatos módon, Makaóban Afanazia betegség következtében elhunyt. „Korai halála mélyen megszomorított, annyival inkább, mert megfosztott azon elégtételtől, hogy irántam tanúsított ragaszkodását meghálálhassam (...)” - írta naplójában mélyen lesújtva a gróf. Naplója szerint nem kívánta feleségül venni Afanáziát, hanem egy fiatal társával óhajtotta összehozni, ugyanakkor viszonyuk minden bizonnyal túl volt a barátságon…

 Benyovszky 1772 augusztusában már Párizsban mutatkozott be, ahol kellemes modora, és történetei, amelyekhez hasonlókat Dumas vagy Victor Hugo csak nagyon erőteljes elmemunkával tudott kiötölni, hamar közkedveltté tették. A 26 éves grófot XV. Lajos király is kegyeibe fogadta, sőt bárói címet adott neki. Ezzel egyidőben Magyarországon kegyelmet és grófi méltóságot kapott (1778).

Oszlánszki Tamás Tibor

(Folytatjuk