Virágvasárnap, nagyhét, nagytakarítás, barkázás…


A Virágvasárnappal kezdődő nagyhét Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül a feltámadásának ünnepére, Húsvétra vezet el. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg. E nap az Úr szenvedésének vasárnapja. A Nagytakarítás testi, lelki, lakás- és portabéli megtisztulás. A barkaszentelés ős-ünnepi gonoszűző télkergető, tavaszköszöntő termékenységi rítus.

Virágvasárnapkor kezdetét veszi Jézus szenvedéstörténete, a megváltás nagy hete virágvasárnappal kezdődik. A kovásztalan kenyerek ünnepére, a pászkára Jeruzsálembe zarándokló zsidók, meg a város népe kísérik, fogadják, szinte ünneplik a bevonuló Jézust. Virágvasárnap a húsvéti misztérium beteljesítése. A katolikus egyházban egyben ifjúsági világnap is. Megtartását Szent II. János Pál pápa vezette be 1985-ben. A református közösségekben a konfirmáció hagyományos napja. A római katolikus templomokban barkaszentelést és körmenetet tartanak, majd elhangzik Jézus szenvedéstörténete, a passió. A húsvéti szent három nap előtti utolsó liturgikus közösségi ünneplés Jézus szamáron való diadalmas útját idézi az evangélium alapján. Bevonulását virágok, pálmaágak kísérték. Korunkban a pálmaágat a barka helyettesíti, kiváltképp azon országokban, ahol nincs pálma.

Van, ahol tiszafa vagy fűzfa helyettesíti a pálmát. A magyar nyelven kívül virágvasárnapnak nevezik az örmények, csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, szerbek, makedónok. Jézus bevonulásának útvonala Betániából az Olajfák hegyén és a Kidron patak völgyén át vezetett. A „Béke városába” az Aranykapun keresztül lépett be. A Hozsánna a Dávid Fiának üdvözlést a 118. Zsoltárból vehették. A pálma, s ez a köszöntés arra utal, hogy a tömeg a Messiás királyt fogadta benne, akitől a római uralom alóli felszabadítást várták. A politikai és a király Messiás képzetét azonban Jézus elutasította.

A korán bimbózó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes településeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik. Bár ha így folytatja az emberiség a Föld pusztítását a motorizációval, az erdőkivágásokkal, a beton-műanyag világ terjesztésével, akkor a fölmelegedés első következménye az lesz, hogy mifelénk pálmafa váltja fel a Karácsonyfát (az Életfát), zamatos szőlő helyett elébb mazsolát, majd aszalmányokat szüretelünk. Végül semmit! Erre is gondoljunk Virágvasárnapon, amely mindannyiunk ünnepe, hiszen ki-ki személyes életében az örök Jeruzsálem felé tart.

Liturgiatörténet. Sajátos szertartása, a körmenet ágakkal a jeruzsálemi liturgiából származik: 400 körül e napon délelőtt az Olajfák hegyén istentiszteletet tartottak, estefelé olajfa- és pálmaágakkal körmenetben vonultak a városba. A nyugati egyházban Gallia és Spanyolország területén tűnik fel a VIII. században az ágak megszentelése és a körmenet, a középkorban kezdték dramatizálni a szenvedéstörténetet. A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol Jézus szenvedése előtt felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászkavacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép tiszteletadásként pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica palmarum, avagy Dominica in palmis de Passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről. „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8).A legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje. A hívek által hozott barkákat Isten földi szolgája megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

A katolikus egyház liturgiája tehát megjeleníti e nagy nap eseményeit, hogy megemlékezzenek arról, amit az Üdvözítő Jézus minden ember lelki üdvösségéért tett. Másodsorban azért, mert Krisztus minden embert maga köré szeretne gyűjteni e bevonuláskor. A hívek lélekben bekapcsolódnak és Jézust kísérik az úton és megilletődött lélekkel ajánlják fel szívük dicsérő énekét. „Hirdessék a zöldellő ágak és a virágok, / hogy megváltó Királyunk, Jézus Krisztus / harcba szállt a halál fejedelmével, a Sátánnal, / és legyőzte őt saját halála által. / Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, / hogy Jézusban az isteni irgalom és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt.”

Konfirmáció. A héten azokban a református gyülekezetekben, melyekben az ifjak virágvasárnap konfirmálnak, bűnbánati istentisztelettel készültek az első ünnepélyes úrvacsoravételre. Az előkészületi időszak után a presbitérium, avagy a gyülekezet előtt tesznek vallást hitükről. A konfirmálók megerősítik a keresztelésükkor szüleik, kereszt-szüleik által nevükben tett fogadalmat, és első alkalommal részesülnek az Úrvacsorában. A szüleikkel, rokonaikkal és a gyülekezettel tartandó fogadalomtételi ünnep ugyanakkor megerősíti az egy hithez való tartozásukat és az egyház teljes jogú tagjaivá válnak.

Szentelmények. A megáldott barkát a házi szentélyben helyezték el. Főzetével lázat csillapítottak, a virágnak gyógyító erőt tulajdonítottak. A szentelt barka védte az állatokat, a gazdát és a portát az égiháborútól. A szentelmény népéletben betöltött szerepe és jelentősége a szentelt vízével vetekedett.

Hiedelmek. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Más helyeken, így Gyimesben, csak a szentelt barkát szabad bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullanak a csirkék és más aprójószágok. Virágvasárnapi szokás több palóc községben a kiszehajtás, a tél temetése.

Kiszehajtás vagy -járás. A lányok női ruhába öltöztetnek egy szalmabábut, rendszerint az előző évben férjhez ment mennyasszony ruhájába. Azután körbehordozzák a faluban, majd levetkőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket, a lassan véget érő nagyböjttel együtt: „Haj kisze haj! Gyöjj be sódar, gyöjj! Haj ki kisze, kiszőke, gyöjj be sódar, gömbőce.” A szalmabábu a vízbe lökve "jósolt", azaz jelzett saját férjhezmenetelükről aszerint, ahogyan a víz erre vagy arra, így vagy úgy vitte a figurát.

A barkaszentelés, kiszehajtás nemes néphagyományához hasonló a szintén tavaszjöttét hirdető villőzés (villő = feldíszített zöldág, szalagokkal, felfújt tojásokkal). A zöldághordás vagy zöld(ág)járás a tavasz megjöttét köszöntő éneksorán a lányok házalva kezükben fűzfaágakkal kergették ki a telet s hozták meg a tavaszt. A lányok és a fiatal menyecskék egyébként is e napon ünnepelték a tavaszt, hiszen annak virágos szépségét utánozva legszebb ruháikban mentek a templomba. es, táncos, esetenként dramatikus játékkal járó felvonulás, melyet húsvétkor, pünkösdkor (vagy virágvasárnap) szokás játszani. Lényege a falun való felvonulás télűzés, megújulás, örömünnep, termékenység etc. okán.

Egyébiránt virágvasárnapon tilos a munka, főként a mulatság, mert úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, ui. letáncolnák a fákról a virágot. A népszokás szerint ekkor kell elvetni a virágmagvakat is, mert szebbek és illatosabbak lesznek.

Mindezek jegyében a hit azt fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. Jézus feltámadása a feltámadás és az örök élet reményét táplálja minden hívőben. Képzeletben forduljunk most a Jeruzsálembe bevonuló Jézus felé, Aki Szentlelkével közeledik ma is felénk. Ő, aki volt, van és eljövendő, aki a történelem végéig és életünk végéig a JÖVŐ, aki állandó jövetelben van szívünk, életünk felé. És meg akar érkezni hozzád, hozzánk – teljesen és véglegesen. Mondjuk ezért imádságként Neki:

Jövő, Feléd fordulva élünk,
Te formálsz igazakat a tévelygőkből.
Jövő, Feléd fordulva élünk,
Eljössz, s megjutalmazod az igazakat.
Jövő, Feléd fordulva élünk,
Te emelsz fel magaslataidra.
Jövő, Feléd fordulva élünk,
Úgy érkezel meg hozzánk, ahogyan azt el sem tudtuk képzelni,
A mi örömünkre.