Tavaszi testi nagytakarítás, vagy legalábbis lelki lomtalanítás


A legtöbben leginkább emlegetik, de amikor a tettekre kerülne a sor, hátrahőkölnek. Húzzák-halogatják, amíg lehet. Ám tetszik vagy sem, a tavaszi nagytakarítás itt van a nyakunkon. Vegyük szemügyre közelebbről!

Nos, hogyan tervezzük meg, hajtsuk végre, hogy ne legyen kínszenvedés a nagy tavaszi nagytakarítás, portalanítás, lomtalanítás?! Mert mindezt érdemes összekapcsolnunk. Ablakpucolás, függönymosás, portalanítás – már belegondolni is fárasztó, de egy évben legalább egyszer – bár inkább kétszer-háromszor! - el kell végeznünk a nagytakarítást, amit a legtöbben tavasszal vállalunk. Ám legyen! És ha a nagytakarítást idő hiányában nem tudjuk egy nap alatt elvégezni, akkor se bánkódjunk, osszuk be a munkát. Nincs ez másként a lelki portánkon, mentális birtokunkon sem! Ott minimum kétszer nagytakarítást kell csinálnunk. Bár a folyamatos tisztítás, akár az okostelefonunkban vagy a számítógépünkben leghatékonyabb, ha az folyamatos. Ne hagyjuk összegyűlni a lelki szemetet sem!

Lomtalanítsunk! De ezúttal nem csak külső terekben, hanem gondolataink, céljaink és problémáink végtelen listájáról is. Engedjük tova a bennünket nem tápláló, nem építő gondolatokat, a haragot, régi sérelmeket, amelyek visszatartanak a fejlődéstől, továbblépéstől. Nézzünk szét, figyeljük meg, milyen gondolatok kóborolnak nap nap után a fejünkben!? Rombolóak, önszabotálóak? Esetleg mindig egy-egy személyhez kötött lezáratlan emléknek apró részletei jelennek meg a szemeink előtt? Gondolataink teremtő erejét használjuk, összpontosítsuk új, értelmes emberi célokra!

Először is: e céljainkat is nézzük át, nézzük meg őket minden irányból. Vajon tényleg azt akarjuk? Pontosan miért akarjuk azt? Kit szolgál az a sok cél, amelyek között elvesztünk netán?

Ha nincs belső motivációnk lépni azokért, lomtalaníts. Dobáljuk ki, tépjük össze és keressünk újakat, amelyekért hajlandók vagyunk tenni, lelkesedéssel, tűzzel akár szenvedéllyel. Azt mondjuk, vannak nehézségek, amelyek visszatartanak? Írjuk össze a problémáinkat és keressünk mindegyikre legalább három megoldást, amely számunkra – szerintünk - kivitelezhető lehet. Nézzünk rá az életünkre kívülről, madártávlatból, ha úgy tetszik! Bocsássuk meg, engedjük el, dobjuk ki, felejtsük el, hogy minden energiánkat, figyelmünket a minket igazán építő gondolatnak, célnak tudjuk szentelni.