Május 5.: könyvbemutató a Pázmányon – 1956 és a megtorlás fekete könyve


Jobbágyi Gábor „1956 és a megtorlás fekete könyve” című könyvének bemutatóját tartják 2016. május 5-én, csütörtökön 15.30-kor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dísztermében. A művet bemutatja Kellermayer Miklós egyetemi tanár, Koltay Gábor filmrendező és  Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója.

Az 1956 és a megtorlás fekete könyve című Jobbágyi Gábor által alkotott könyv bemutatóját tartják 2016. május 5-én, csütörtökön 15.30-kor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dísztermében. A művet bemutatja Kellermayer Miklós egyetemi tanár, Koltay Gábor filmrendező és a ténykutató történettudomány művelői közé tartozó Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója mutatja be a szakmának és a nagyközönségnek.

„Huszonöt éve írom ezt a könyvet, amelynek egyes részletei megjelentek, és most továbbfejlesztve újabb fejezetekkel bővítettem... Magam úgy határoztam, hogy 'harag és részrehajlás' nélkül próbálom feltárni a lehazudott tényeket, próbálok legalább tanulmányokban, könyvekben igazságot szolgáltatni a forradalom és a megtorlás áldozatainak.” – vallja Jobbágyi Gábor jogász, a PPKE tanára a Kairosz Könyvkiadó gondozásában most látott napvilágot művéről. A kötet az előzőleg megjelent hasonló témájú kötetek (Szegény történelem, Ez itt a vértanúk vére, Szevasztok, én meghalok!) folytatásaként, mi több, összegzéseként is felfogható. Középpontjában nem kisebb kérdés mint az, hogy az 1957-es KSH adatokra épülő kutatások állnak-e közelebb a valósághoz, vagy Jobbágyi professzor állításai, aki az ’56-os forradalom és szabadságharc halottai és sebesültjei számát nagyságrendekkel többre becsüli. (2500 helyett 20 ezer!)

A mostani, megint az áldozatok számát firtató összegzést szintén az ’56-os forradalom – ezúttal 60. – évfordulójára időzítette a szerző. S nyilván újfent kavicsot dob a vízbe, vitákat vált ki, amelyek remélhetőleg újabb lendületet adnak a további kutatásokhoz. Ugyanis épp erről rendezett május 3-án vitaestet a VERITAS Intézet, ahol Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és Zinner Tibor, a VERITAS Intézet kutatócsoport-vezetője arról beszélt, hogy szisztematikus, szívós munkával újra végig kell járni az 56-ot követő megtorlást feltáró kutatómunka fázisait, hogy végre megközelítően valós adatok álljanak rendelkezésünkre, és ezek alapján közmegegyezéses, reálisabb történelmi tudat, méltóbb nemzeti emlékezet kristályosodjon ki.

A tekintetben már most is beszélhetünk konszenzusról, hogy köztudott: az 1957-es KSH-adattár állami megrendelésre készült, tehát egy politikailag motivált hamis adatsor áll szemben a feltételezésekkel, így Jobbágyi Gábor hipotézisével. Ami persze akkor válik tézissé, ha kellően bizonyított. Tényként fogadhatjuk el, hogy nyilván kozmetikázott az áldozati adattár, ám túlzottan nem lehet az, hiszen eleve titkosítandó anyagnak készült.

Tudjuk, hogy az eseményforgatagban nem készültek precíz betegfelvételi listák, így a Központi Statisztikai Hivatal is csak „hozott anyagból” tudott dolgozni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az 1956. november 4-e utáni második szovjet intervenció után az ÁVH utódszervének nyomozói végigjárták a kórházakat sebesültek után kutatva, hogy adatokat gyűjtsenek egy későbbi jogi procedúrához, ám a forradalommal rokonszenvező orvosoknak és a hozzátartozóknak nem állt érdekükben kiadni a megsebesült forradalmárok adatait. Az áldozatokról most is tudjuk, hogy sokukat súlyos sebesültként – például a Péterfy Sándor utcai kórházból vagy a Domonkos utcai kisegítő kórházból és más egészségügyi intézményekből más ellátóhelyre szállítottak át, míg mások – a megtorlás elől menekítve – tényleges elrejtés okán „tűntek el”. Hasonló okból megint másokat 1956. november végén, december elején nyugati magyar emigráns szervezetek csempésztek ki az országból.

Ezen szervezetek vagy tagjaik visszaemlékezései, a még fennmaradt kórházi iratok, temetői feljegyzések és eddig ismeretlen tömegsírok felkutatása,s főként a volt Szovjetunió levéltáraiban bizonnyal fellelhető iratok közelebb vihetnek a pontosabb ismeretekhez. Ahogy e célt szolgálja Jobbágyi Gábor most megjelent műve is.

OSZTT