Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe


A húsvétot követő ötvenedik nap a Pünkösd, a keresztények számára a harmadik isteni személy kiáradásának ünnepe. Továbbá az egyház születésnapja.

A Húsvétot követő 50. napon, az új termés hálaadó ünnepségét tartottak Palesztina földjén, távoli országokból is elzarándokolt hívek megköszönték ezen az ünnepen Istennek az Ő gondviselését. Jézus feltámadását követően az apostolok együtt maradtak Máriával, Jézus anyjával Jeruzsálemben. Jézus a Mennybemenetel alkalmával meghagyta nekik, hogy imádkozva várják a Szentlelket, akit majd az Atya el fog küldeni nekik. Erre az eseményre került sor azon a Pünkösd ünnepen, amely Jézus feltámadását követte. Ez az ünnep azóta a keresztény emberek számára a harmadik isteni személynek, a Szentlélek kiáradásának az ünnepe.

„Amikor elérkezett pünkösd napja, – olvassuk az apostolok cselekedeteiben, – ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre.”

A szél az antik néphitben valami titokzatos, életet és termést hozó hatalmat jelentett megmagyarázhatatlan eredetével. A különös csak az, hogy amikor eljött a Szentlélek pünkösdkor, akkor sem tagadta meg azokat a természeti képeket, melyekben az ember kifejezte a kifejezhetetlent, és úgy jött el, mint szél és tűz, jóllehet ezek már az égből való, szellemi jelenségek voltak, és nem a természet mozgásvilágából származtak. De egyúttal az is kifejezésre jutott így, hogy a Lélek műve hasonló a szélhez, melyben életmozgások, teremtő életerők vannak, és a tűzhöz: azaz Isten az embert saját létének isteni melegével, erejével árasztja el, vagyis kivirágoztatja; élteti és hevíti. A Lélek ősképe, a szél és a tűz mutatja tehát, hogy a Lélek mozgásként és életmelegként van jelen valami módon az univerzumban is.

 

 

 

 

A szél zúgása itt is a Szentlélek különleges ismertető jele. Ott is fúj, ahol mi nem is gondoljuk. Nem tudjuk, honnan jön, és nem tudjuk, hová megy, de érezzük jelenlétét, embereket megújító szeretetét. Ha nyitott lélekkel éljük az életünket, akkor találkozunk vele. Megtalál bennünket, és átjárja az életünket, csak hagyjuk őt szabadon bennünk munkálkodni.

A Szentlélek által a Teremtő/Örökkévaló ma is bennünk szól: Körülötted is minduntalan visszahangzik a szava. Ha kilépsz az otthonodból, ha az utca fáira tekintesz, embertársaidra figyelsz, akik hozzád hasonlóan a munkába igyekeznek, mindez lehet annak az Istennek a jele, aki téged teremtett, és azóta is állandóan néven szólít, hiszen a létezés elismerése a néven szólítás és a megnevezés. Ha oda tudsz figyelni rá, megérzed, hogy milyen közel állsz hozzá: atyádnak szólíthatod.

Az Úr Lelke, a Szentlélek, minket is megérint, otthonra talál az életünkben, és minket is átjár az Ő éltető lehelete. Akiket a Szentlélek egybekapcsol, és a keresztség szentségében részesülnek, lesznek az Egyház, az Isten Újszövetségi népének tagjai. Az első pünkösd alkalmával 3000 ember megkeresztelkedett, és az Egyház élete elkezdődött. Pünkösd ezért az Egyház születésnapja is.