Uber kontra taxis: a kötelező haladási irány a korszerűsödés


Az Országgyűlés ma kezd vitát arról a javaslatról, amely a kormány szándékai szerint akár be is tilthatja az internetes fuvarmegosztást végző Uber tevékenységét. Vajon mi van a háttérben? Megint úgy kell kibányászni a valót az érdek-, lobbi-, propaganda- és hazugsághalom alól? Klatty ide! Június elején pedig olvassa a Hidegkúti KILÁTÓ-t!

Digitális világváltás: Uberen innen, liberen túl, azaz üljünk át a jövő kocsijába!

A mostani taxistüntetést sem értik a népek, emlékezvén arra, hogyan szolgálták ki a kormánydöntésre törekvő liber politikát 1990-ben. Ott eljátszották, amit nem kellett volna… A mai ok hátterét sem árt górcső alá venni. Olyan vállalkozások az országban, amelyek kiszorítják a hagyományos taxikat a piacról. A legismertebb ezek közül az Uber. „Megfontolandó a magyar sofőröknek, hogy mit tesznek, mert amikor a londoni taxisok tüntettek, még többen kezdtek Ubert használni. Szóval valójában önmaguknak ártanak vele” – mondják itt a budai-pilisi pinceklubunkban.

No, akkor kormányozzunk a lényeghez: átalakulóban van a gazdaság, ami természetes folyamat, emberek félnek attól, amit nem ismernek. Nem bíznak meg az online vásárlásban, de csak addig a percig, amíg nem rendeltek valamit az interneten. Utána egy pillanat alatt eltűnik a bizalmatlanság. Viszont ha Európa nem harap rá időben az internetes újításokra, le fog maradni a világszintű üzleti versenyben. Az internetes cégekre adott mostani reakciók hasonlítanak arra – mondják a történészek -, ahogy a történelemben az összes újítást fogadták korábban. Amikor a kötőgépet fölfedezték 1589-ben, William Lee szabadalmaztatni akarta I. Erzsébetnél. A királynő megnézte a gépet, és azt mondta: »kizárt, hogy megadom erre a szabadalmat, mert az összes mesteremberemnek elvenné a munkáját.« A következő király, I. Jakab hasonlóképpen válaszolt. Nem ismerték föl: nem lehet megtiltani az embereknek a kötőgép használatát, ha már egyszer kitalálták. Korról korra az ötletek és nyomukban a vállalkozások már benne vannak az emberek fejében, vagyis megtalálják a módját, hogy használják őket, nincs értelme gátat vetni, hanem foglalkoztatási szabályokat, az adózást, és a felelősségvállalást át kell alakítani, de ez a természetes változás része.

Anno tanultuk: az ipari forradalom tele volt azzal az „alkotó rombolással”, amit a start-upok végeznek jelenünk rendszereivel: így halad előre a fejlődés. Az első reakció mindig a harc és a tiltakozás, a B-terv viszont már arról szól, hogy a hagyományos cégek hogyan tudják digitalizálni a saját szolgáltatásukat. (A hagyományos sajtó is megpróbálta kicsinálni az internetes portálokat, aztán rájöttek, hogy abból tudnak többet profitálni, ha ők is elektronikusan jelentetnek meg cikkeket. Vagy: a digitális orvosi vény az egyik bizonyítéka annak, hogy a fiatalok és az idősek közötti digitális szakadék egy humbug, mert az idősek is gond nélkül használják ezt a vívmányt. Persze meg lehet kérdezni az Uber-vitában: mit akar a kedves utazóközönség, taxizni vagy uberezni? 1848. márc. 15-én tudta, hogy mit kíván? – a Szerk.)

A gazdaság gyökeres átalakulása az internet létrejöttével és a közösségi hálók megjelenésével kezdődött. A második hullám a közösségi gazdaság: ahogyan emberek, cégek szolgáltatásokon keresztül megosztják az erőforrásaikat. (Egyik újítást sem európaiak vezetik!) A harmadik hullám „a dolgok internete” (internet of things) lesz, a nagy adatbázisok (big data), adatvezérelt technológiák. Ebben kell vezető szerepre törekednünk. Ha folyton az adatmegosztással járó kockázatok miatt aggódunk, azzal azt jelezzük a befektetőknek, hogy Európa alkalmatlan hely a tőkemozgatásra. Pedig a big data hatalmas fejlődést hozhat – mondjuk - az egészségügyben. Jelző példa: az okostelefonunk már jelezni képes: menjünk be a kórházba, mert pár órán belül esélyes, hogy szívinfarktust kapunk.

Európában, mifelénk épp eme tudásalapú gazdaságban (robotikában, mesterséges intelligenciában stb.) rejlik lehetőség! Jelentékeny ipari termelésre a hely és az olcsó munkaerő is hiányzik, ezért máshol kell versenyeznünk. Fölvetődik a dolgok internetében rejlő lehetőségek kapcsán: világszerte hiánycikk az a szaktudás, ami a már elérhető új technológiát működtetni tudná, pl. a mezőgazdaságban. A szenzorok mindenbe bekerülnek (most is vannak hőfokérzékelők a vasútállomásokon). Az agráriumban akár a föld alá minden fél méterre (érzékelő, adatkezelő) szenzorok kerülhetnek, s pl. megmutatják az időjárást, így előre „megjósolják”: hol milyen termés várható. Döntéshozók figyelmébe: a mai fiatalok érdeklődését keltsék föl az informatika iránt, hogy tíz év múlva legyen elég adattudósunk!                                                                                           Székely Csaba Atilla – Kaltenbrunner Réka