A XX. század történelméről – és Trianonról - amerikai szemmel


Végre!” - írja egyik barátom az interneten -, „Végre! 1918 óta először, angol nyelven, az Egyesült Államok televízióján népszerűsítve/hirdetve, egy amerikai történész, politikus, író, egykori elnökjelöltségért versenyző volt fehérházi tanácsadó, vette a fáradságot, hogy a széles tömegek elé tárja, megmagyarázza, sok más történelmi tény között, hazánk legnagyobb tragédiáját: Trianont!

Nem felel meg a valóságnak, hogy Buchanan volna az első 1918 óta, aki Trianonról ír, írtak arról mások is nem magyarok, tekintélyes angol anyanyelvűek, ha nem is éppen amerikaiak. Hogy csupán egyet említsek: C. A. Macartney skót történész, aki több kötetében foglalkozott pozitívan és részletesen Magyarország sorsával, melyeknek egyike az Aldine kiadótól kiadott „Hungary: From Ninth Century Origins to the 1956 Uprising" címen. (Vö. amazon.com)

Buchanan 518 oldalas opuszából csupán 3 oldalt szentel Trianonnak. Tárgyilagosan, de magyar szíveket melengetően mutatja be és ítéli el a békediktátumot és annak szerzőit. Ám könyvének ennél sokkal tágabb, fontosabb célja van: ahogy a címe is mutatja, Buchanan megkérdőjelezi azt a Nyugaton abszolút igazsággá előléptetett elméletet, miszerint a két világháború (nyugati szempontból) szükséges és jó háború volt, és hogy kirobbantásukért egyedül a bűnös Központi Hatalmak - Németország és a Monarchia - felelnek. Ez merő hazugság! Az is ostobaság, hogy az I. világháború Európa polgárháborúja volt. Egészen másutt kell keresnünk a két világháború okait, kiötlőit és kirobbantóit, felelőseit!...

A háttérhatalmi játszmákon túl, aki ezek részese volt s akit Buchanan személy szerint mindenekfölött mindkét háborúért okol (Buchanan egyetlen európai polgárháborúnak véli mindkettőt, két felvonásban): az 1945 óta Amerikában (de nem annyira Angliában!) istenített Winston Churchill, aki megtapsolta a harcok kitörését, és mindent megtett, hogy a békét szabotálja az európai politika. Buchanan az agresszív brit politikus „érdemének” tartja, hogy a háborúra ráment a Brit Birodalom. És ezt fájlalja, siratja szerzőnk, mert hát ez a birodalom - mint a római hajdan - terjesztette és védte a nyugati civilizációt, ami íme, vele együtt lehanyatlott. De ugyanígy fájlalja a többi nyugat-európai dinasztikus birodalom bukását, ill. megbuktatását: Németországét, a Monarchiáét, a cári Oroszországét. Ebben sok ellentmondás van persze, és nem passzol a modern, politikailag korrekt dogmavilághoz, de hát Buchanan ír származású katolikus konzervatív és egyben romantikus. Ez az értelmiségi fajta pedig ma már kihalóban van. Sajnos, vagy hála Istennek? Döntse el ki-ki magának.

Buchanant azért támadják, mert nem akadémiailag képzett történész - hogy mer akkor történelemkönyvet írni? Mit számít az, hogy minden lényeges mondatát alátámasztja jegyzetekkel, bibliográfiával?! Ez Magyarországon is általános történészi, tanári etc. szakmai céh-szemellenző, szakmai féltékenységből és megélhetési irigységből táplálkozó tévhit, betartás – iskolai, kutatóintézeti, mit több, akadémiai szinten! Széchenyi István szelleméhez méltatlan „magyarugaros” alapállás.

Van-é olyan pl. új társadalom-, történelemkutató intézet, szervezet, amelyben van elegendő kurázsi egy ellen-Akadémia felállításához, tud-é annyi szellemi potentátot maga mellé sorakoztatni, hogy az elavult, megélhetési közintézmények és közszereplők hadállásait szétzúzza – s végre valós, hiteles történelmet írjon, tanítson, ezáltal új, erős hatékony, cselekvő nemzettudatot formáljon? Na, tudós hölgyek s urak, itt a ritka (régóta várt) alkalom, hogy bizonyítsák rátermettségüket, tudásukat, nem lózungos-zászlólengetős, de igazi nemzeti elkötelezettségüket a korszerű tudományért és hazáért hozndtó áldozathozatal nyomán újjászülető, önmagához visszataláló nemzetért? Vagy választják inkább a „Kutyák dalát”: kényelmes, zsíros állás, kitüntetés, nepotizmus, előnyök, kapcsolatok, mutyik?

Igazi értelmiségiként követik Buchanan példáját? A szóban forgó alapmű szerzőjét támadják a Churchillen elkövetett imázsrombolásáért, a németek (de nem Hitlerék) szerecsenmosdatásáért. Végül támadják nézeteiért az amerikai politikában. Nem szeretik, hogy „ringatja a hajót”.

És vannak szellemi terroristák, akik azt híresztelik róla, hogy antiszemita. Ehhez nem tudok hozzászólni, csak annyit, hogy jelen kötetében ilyennek semmi nyomát nem leltem. Amúgy ezt a jelzőt unos-untalan előkapják a megélhetési és rest szellemi nyomoroncok. Csak ez egy kicsike kerekasztal társaságán kívül senkit nem érdekel szerte e világon.

Buchanan stílusa elegánsan precíz és egyszerű, könnyen érthető, népszerűsítő. Izgalmassá az a temérdek korabeli idézet teszi a művet, amely a két világháború előkészítését dokumentálja. Számos érdekes, apró adatot tudtam meg belőle. Pl. azt, hogy az 1914. aug. 4-i brit hadüzenet Németországnak tkp. illegális tette volt V. György királynak, aki ezt jogtalanul tette. A Privy Council gyűlésén egyetlen miniszter vett aznap csak részt, és két udvari hivatalnok. A Parlament alsó háza elé sosem került a kérdés, pedig nekik kellett volna a hadüzenetet szentesítenie.

Még szomorúbb azonban a sok „kupeckedés” története, melyekről Trianon kapcsán minden informált magyar tud, más vonatkozásait azonban nem ismerik. Hogy pl. Romániát a mi Erdélyünkkel vették meg (s mára az elmúlt 60-80 év alatti tucatnyi árulás után a legújabb: jenki támaszpontot csináltak az országból Oroszország jelen magatartása ("Románia egy történelmi fikció") és az elorozott területek megtartása végett), számunkra nem újdonság. De hányan tudják, hogy Olaszországot, amely 1915-ig szövetségesünk volt, osztrák és oszmán területek odaígérésével fizették le, ha szerződését felrúgja és átáll a „jó” oldalra? Mert nem George Bush találta ám ki azt, hogy a háború a jók harca a gonoszok ellen. Ez hivatalos brit és amerikai nézet és politikai propaganda volt mindkét háborúban.

Buchanan dícsérettel ír az amerikai hidegháborús politikáról. Ahelyett hogy - mint tette Anglia és Franciaország -, katonailag megtámadta volna szovjet ellenfelét, türelmesen kivárta annak bukását, amely nem került egy lövésébe sem. Így milliók életét mentette meg. A könyv végén azonban megállapítja a szerző, hogy Amerika a közelmúltban eljátszotta nehezen kivívott renoméját, erkölcsi fölényét. És ennek issza most keserű levét.

Őszintén ajánlható a könyvet minden értelmes olvasónak, akit a „véres és kegyetlen”, mondhatni gyalázatos XX. század szomorú története érdekel - és nem csak Trianon!                                                                         Éltető Lajos

***

Okulások, tanulságok, tettserkentők…

„Segíts magadon, s az Isten is megsegít!” A Trianont becikkelyező törvény szövegét a nemzetgyűlés több bizottsága megvizsgálta. A közgazdasági, a külügyi és a közjogi – tehát három – bizottság jelentésben megírta, hogy ez nem egy érvényes szerződés, mert valótlan adatokra épül, s ami jogilag érvénytelenné teszi: kényszer hatására írtuk alá. …semminemű kötelező erővel nem bírhatnak…” Nemcsak a ’szerződés’ létrejötte és aláíratásának módja, de egy sor más egyéb körülmény is kényszerítő volt. Jó szomszédaink már a ’szerződés’ hírére katonáikkal elfoglalták egész Magyarországot. Máig terjesztik térképeiket az egész világon, mondván, hogy még az is az övék, amit nekünk meghagytak, és eközben nem szűnnek meg bizonygatni, hogy mi revizionisták vagyunk és szüntelenül az ő megtámadásukra készülünk.

Miközben büszkék vagyunk szkíta-hun-türk-avar stb. való rokonságunkra, több ezer éves történelmünkre, az emberiség történelmében egyedülálló apostoli királyságunkra, Európában legrégibb írott alkotmányunkra, akkor körülöttünk, szemünk láttára alakuló fiatal népek hazánk egy-egy darabján megteremtették/megteremtik saját országukat, s elveszik népanyagunk, műveltségünk, nyelvünk, vagyonunk java részét és mi tétlenül szemléljük, miközben fogyunk és magunk elveszejtjük királyságunkat apostoliságával egyetemben, s boldogan feloldódunk abban az Európában, ahová bennünket soha be nem fogadtak, mert nem vagyunk ’indoeurópaiak’, s állandóan csak leigázni, elpusztítani akarnak? Erre adjanak választ a mai magyarok! A tudósok, a törvényhozók, az oktatók stb. Ez Trianon tanulsága, és ha valaki afölött elmélkedik, hogy minek jött el az ideje, akkor errefelé keresgéljen!... „Segíts magadon, s az Isten is megsegít!”