MartFeszt: Színezd újra, avagy vég- és védvárunk az erkölcsünk, a kultúránk és az anyanyelvünk!


Emlékévek * Széchenyi-emléktábla és pálinka, a testnevelés ereje, XIX. szd-i csodák, fontos a Széchenyi-ismeret * az amerikai (TTIP) áfium (európai tömeges egészségrombolás, munkahely- és nemzet-felszámolás) ellen való orvosság * Súlyos európai baj: katasztrofális kilátásokat előre vetítő népesség-, erkölcs- és tudáscsökkenés, romboló izmusok, ideológiák * Elsőrangú kötelességünk csodálatos anyanyelvünk szeretete és védelme

A martlakók idén is sikerrel végrehajtották a Martra szállást, azaz megkezdték a MartFeszt elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek helyszíne a felvidéki Martos, melyet „Marthos”-ként 1438-ban említi a magyar krónika. 1920-tól Martovce. Egyébiránt a mart magyar szó, jelentése: ’part’, ’emelkedés’, ’magasság’. Martos református magyar falu légvonalban Komáromtól 17 km-re északra fekszik a Duna túloldalán, a Nyitrai kerület Komáromi járásában, a Nyitra és a Zsitva folyók által közrefogott területen. Martos kicsi, de erős, mint a bors, ami a kultúráját illeti: az erdélyi kalotaszegihez hasonló harmóniájú népviselete egyedülálló. Népi hagyományai közül legismertebb a húsvét előtti tavaszváró körtánc, a pillike (vagy: kurja), melyet a Horváth-tó partján jár a falu fiatalsága. A lakodalmas szokások közül legjellemzőbb az árgyélus vagy gyertyástánc, melyet gyertyákat magasra tartva, Az árgyélus kismadár kezdetű dalra táncolnak.

Tudvalévő: a közeli Ógyalláról származik híres hon-visszafoglalási körképünk alkotója, Feszty Árpád. A Vereckei-hágói s környéki tanulmányútjáról hazatérve, az akkoriban a faluhoz tartozó Kingyesen levő tanyáján alkotta meg A magyarok bejövetele című körképét 1893-94 között. 2016-ban Fesztyre is emlékév keretében emlékezünk, akárcsak a savariai–szombathelyi születésű Szent Mártonra, törökverő Thury Györgyre és Zrínyi Miklósra, illetve gróf Széchenyi Istvánra. Egyszersmind 2016 a reformáció és nemzet tematikus éve is.

Mindezek tükrében még hangsúlyosabb Martos kultúrereje. A Katona István koreográfus által magánerőből 2001-ben létrehozott Feszty Árpád Művelődési Park a szlovákiai magyar kultúra egyik központjának számít. A Zselízi Népművészeti Fesztivál és a Gombaszögi Kulturális Ünnepek megszűnte után, 1995 nyarán a Csemadok szervezésében született meg az Országos Pünkösdi Népművészeti Ünnepség, amely a legismertebb rendezvény. De immár Kárpát-medencei jelentőségűvé nőtte ki magát, „emelkedett magasságba” a MartFeszt, amelynek bizonyára Feszty mester végett is idei jelmondata: Színezd újra!

A fesztivál évek óta rendkívüli népszerűségnek örvend. S nemcsak könnyűzenei s más „könnyed” hangvételű rendezvényei kapcsán, hanem a fajsúlyosabb események nyomán is. Idén a Széchenyi István Emlékév jegyében vette kezdetét az összmagyar találkozó. Kezdjük a legfontosabbal: a „legnagyobb magyar” emléktáblát kap Pozsonyban (Pressburg, Bratislava) a régi vármegyeháza falán.

A IV. Martosi Szabadegyetemen Széchenyi Istvánra emlékezvén a Széchenyi Társaság elnökségi tagja, Pelyach István hangsúlyozta: Széchenyi Istvánt a kíváncsiság hajtotta, ezt akarta hasznosítani hazája javára. A megszerzett tapasztalatokat elemezte. A példákat a családjában találta meg: Széchényi Ferenc könyvtár-alapító, a Ludovika támogatója, édesanyja testvére pedig iskolát alapított. Széchenyi az 1830-as években fogalmazta meg programját. Nyugat-európai típusú fejlődésen kívánta végigvezetni Magyarországot. Azt gondolta, hogy a reformokat a nemességnek kell levezényelni, de hazánk nem volt független állam, a Habsburg-uralom alatt állt, akik nem kívánták Magyarországot kiemelni, ezért az udvar nem támogatta törekvéseit. Az európai eseményeket tudta elemezni, de a magyarországi eseményeket nem tudta jól analizálni... Széchenyi az 1850-es években lett igazi gondolkodó. Minden életszakaszában képes volt fejlődni.

Cserháti László, a Széchenyi Társaság alelnöke a legnagyobb magyar olyan oldaláról szólt, amelyet kevesen ismernek. Kiemelte: Széchenyi nagyságát az is jelzi, hogy több ezer mű született róla. Ő a testnevelés hazai apostola. Előtte a testnevelést senki nem foglalta össze. Fontosnak tartotta a fiatalok testi egészségét. Széchenyi szerint az embert gyermekkorában kell szellemben és fizikumában megerősíteni. Fontos a testmozgás számára: a lovaglás, a vadászat, a vívás, az agyaggalamb-lövészet, az úszás, az evezés, a vitorlázás, a korcsolyázás, az ökölvívás, a sakkozás.

Papp Éva Széchenyi pálinkáról szóló írását ismertette. A pálinka, kis mértékben, Széchenyi szerint jó az egészségre. Eredetileg A selyemről című könyvben akart szólni a pálinkáról, de egy olvasói levél hatására külön kötetben írt róla. Ebben összefoglalja a pálinka pozitív és negatív hatásait.

Buday Miklós, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja szerint kevesen ismerik Széchenyi életművét. A könyvei ma már nem kaphatóak. Nézete szerint nem Széchenyiről szóló könyveket kellene olvasni, hanem az ő műveit. Meg kell őt szerettetni, de arra csak akkor vagyunk képesek, ha ismerjük őt. Műveiből ma is meríthetnénk, ezért is fontos a Széchenyi-ismeret. Az a gond, hogy nem ismerjük a gondolatiságát, pedig sok mindent köszönhetünk neki, a XIX. századi magyar csoda is neki köszönhető.

Az amerikai szabadkereskedelmi egyezmény veszélyeiről

A Martosi Szabadegyetem gazdasági fórumának vendégelőadójaként Schiffer András (volt LMP-képviselő), mint az amerikai szabadkereskedelmi egyezmény elleni küzdelem (sokkal) egyik legtevékenyebb ellenzője felidézte: az Európai Unió és az Egyesült Államok szabadkereskedelmi egyezmény (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) megkötését tervezi. A tárgyalások - a közvélemény kizárásával - már három éve zajlanak. Ha megegyezés születik (márpedig erre hajlanak a globalista háttérrel támogatott-irányított brüsszeli bürokraták s kollaboránsai, akkor új gazdasági rendet hoznak létre – felszámolva ezzel a nemzetállamokat. A stratégiai és kereskedelmi folyamatok akár 100 évre is meghatározzák kontinensünk mindennapjait, egészségünket. Ám ezt gondosan eltitkolják. A szerződés pontos elemei nem ismertek, de a kiszivárgott információk aggodalomra adnak okot.

Az Árgyélus-házban rendezett eszmecserén Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártjának gazdaságpolitikai alelnöke elmondta: az Európai Parlament tavaly júniusban szavazott volna a TTIP-ről, ám a vitát meghatározatlan időre megszakították, s a mai napig nem került terítékre. Az MKP álláspontja az (ami a józan többségé), hogy a TTIP-egyezményben a közép-európai, Kárpát-medencei térségek vállalkozói nem találnák meg számításaikat. „Ezért az MKP nem támogatja ezt az egyezményt. Haladéktalanul felszólítjuk az Európai Parlament képviselőit arra, hogy a nemzeti parlamentek ratifikációja nélkül ne születhessen meg a megállapodás. Az egyezménynek van egy olyan látens következménye, amely a nemzetállamok leépítéséhez vezetne, több hatáskör az unióhoz és a globális erőkhöz kerülne. Farkas Iván aláhúzta: „Nem érthetünk azzal egyet, hogy megszűnjenek a nemzetállamok befolyási övezetei az elmúlt századokban fölvázolt alkotmányok mentén. Azt követeljük, hogy a TTIP-ről legyen vita a nemzeti parlamentekben.”

Ez a jövőt illetően sarkalatos kérdés. Ám Szlovákiában az MKP kivételével a politikai pártok a kérdéssel nem foglalkoznak, átruházták azt az Európai Unióra. Magyarországon más a helyzet: a Magyar Országgyűlés június végén Schiffer András, volt LMP- frakcióvezető javaslatára fogadta el 98%-os többséggel azt a határozati javaslatot, amely alapján a magyar miniszterelnök vétózni fog, amennyiben az USA és a kanadai szabadkereskedelmi megállapodás visszalépést jelent, s a nemzetállamok ratifikációja nélkül születne meg. „Ez a határozat arra is kötelezi a magyar kormányt, hogy ne menjen bele olyan megállapodásba, ahol a különböző multifunkcionális óriásvállalatok magánbíróságok előtt tudják számon kérni a nemzetállami parlamenteket, ha az emberek biztonsága, természeti értékek megóvása érdekében hoznak szigorú szabályokat. Fontos az is, hogy Magyarország nem fogad el semmilyen olyan megállapodást sem, amely csak átmeneti időre szólna. Hiszen a génmódosított termékek engedelme akár egy hét alatt is katasztrofális tud lenni” – nyilatkozta a felvidék.ma-nak Schiffer András.

A fórumon kifejtették, az egyezmény életbelépésével világszerte kiéleződnek a globális egyensúlytalanságok. A nem vámjellegű kereskedelmi korlátok megszűnnének. Ami komoly veszélyeket jelent élelmiszerbiztonság terén is, például az amerikai marhahús 90%-a génkezelt, vagyis az érvényben lévő szabályok értelmében európai polcokra nem is kerülhetnének. A paktum aláírásával az Európai Unió feláldozná a saját mezőgazdaságát, ugyanis a helyi gazdaság útjában áll a nagytőkének. A veszély az élelmiszerbiztonság, közegészségügy, környezetvédelem, a munkajog területén jelentkezhet. Szakemberek felmérése szerint 680 ezer európai munkahelyet fenyegetne az egyezmény.

Az Európai Unió és az amerikai szabadkereskedelmi tárgyalások iratait 30 évre titkosítják. Nyolc civil szervezettel és 110 multinacionális nagyvállalattal tárgyaltak. Az amerikai delegációval Magyarországra 600 lobbista érkezik, ami bizonyítja, hogy az USA számára nem fontos a korrupciómentesség és a transzparencia. „Ez önmagában ok lenne arra, hogy követeljék, hogy az Európai Bizottságtól vonják meg a mandátumot. Tudni kell, hogy éppen Jean-Claude Juncker kezdeményezte, hogy a nemzetállamok megkerülése nélkül léptessék hatályba az egyezményt” – világított rá Schiffer. Véleménye szerint katasztrofális következménye lesz ennek az egyezménynek. „Össze kell kapaszkodni a kelet- és dél-európai országoknak, és kezdeményezni kell a mandátum visszavonását, hogy az Európai Unió álljon fel a tárgyalóasztaltól. Nincs miről tárgyalni” – szögezte le.

A MartFeszten harmadízben részt vevő Schiffer András azt is kifejtette, hogy fontos tartja a rendszerkritikus ökológiai gondolat körüli szellemi erőtér kialakulását Magyarországon. Így itt is esély nyílhat arra, hogy a jelenlegi zavaros európai helyzetben a globalizmus elleni alternatíva az ország számára fejlődési pályát jelentsen.

Széchenyi István politikai gyilkosság áldozata lett

A továbbiakban Eperjes Károly, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja előadásában gróf Széchenyi István életét elemezte. Beszélt a 2002-ben bemutatott Hídember című magyar filmdrámáról, mely gróf Széchenyi István életét tárja a nézők elé. (Széchenyi szerepén Eperjes Károly, rendező: Bereményi Géza.) A színművész a forgatókönyv elolvasása után két és fél évig a nagycenki múzeumban, a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában, és más levéltárakban fellelhető dokumentumok nyomán jutott el a Széchenyi személyével kapcsolatos következtetéseire, amelyek a fellelt lelki-szellemi kapaszkodók mellett a történészek, művészek által megrajzolt Széchenyi-képtől nagyon különböznek. Eperjes kivesézte Széchenyi szerepét a Bach-rendszer megdöntésében, illetve a Döblingben történteket.

Rámutatott: a „legnagyobb magyar” címet viselő történelmi személyiség nem lehetett sem bolond, sem öngyilkos. Széchenyi István lelki és szellemi fejlődését követve, a gróf naplója és személyes iratainak segítségével is végigkísérve állítja, hogy a mai napig fellelhető bizonyítékai vannak annak, hogy Széchenyi Istvánt meggyilkolták. Ugyanis a gróf jobbkezes volt, de a fegyvert a bal térdén találták meg. Ez csak úgy kerülhetett oda, ha a lövést követően oda esik, noha erre nagyon kevés az esély. Eperjes elmondta azt is, hogy a falon nem volt vér, csak agyvelő, ami arra enged következtetni, hogy előbb vérzett el, mint ahogy a fejébe csapódott a lövedék. Továbbá az inggallérja sem volt véres.

Eperjes Károly az előadás során hangsúlyozta, csak az istenhit, a kereszténység a járható út társadalmunk számára. A magyarságról, a nemzet jövőjéről való gondolataiban is a szakralitást, a hit fontosságát emelte ki.

Szakály Sándor: az olimpia – presztízskérdés!

A nemzeti trikolórba öltöztetett olimpiai eszme címmel tartott előadást Szakály Sándor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója a magyar olimpiai sportról. Mint elmondta, az olimpia újkori történetében 1896-ban szervezték meg az első játékokat, s már ekkor születtek magyar sikerek. A magyar sporttörténet sikereként könyvelhető el, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakításakor már volt magyar tagja a NOB-nak, Kemény Ferenc személyében. Hazánk az első olimpián kisebb csapattal indult és számottevő sikereket ért el: Hajós András két bajnoki címet szerzett. Sportolóink atlétikában, vízilabdában és úszásban is jól szerepeltek. Az ökölvívók és a birkózók ugyancsak nagyon eredményesek voltak. Az 1936-ban Berlinben rendezett ötkarikás játékokon tíz éremmel a harmadik helyen végeztünk az éremtáblázaton. Ezen a bajnokságon szerezte meg Magyarország az első női bajnoki címet. Csák Ibolya volt az első bajnok, de ugyanezen az olimpián szerzett aranyat Elek Ilona is.

A két világháború közötti időszak nagy sportolóit egy 1920-ban elfogadott törvénynek köszönhetően nevelte ki az ország. A trianoni diktátum ugyanis korlátozta a katonaság létszámát, ezért a parlament törvényt fogadott el a leventeoktatásról. Ennek köszönhetően 21 éves korig a férfiak ún. leventefoglalkozásokon vettek részt. A leventék oktatása a katonai szolgálatot helyettesítette, a foglalkozásokon leginkább sportoltak a fiatalok.

A magyar sport történelmében nagy áttörést jelentett az 1925-ös év, amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megalapította a testnevelési főiskolát. Az intézményben nemcsak sportolókat, hanem edzőket, szakedzőket is neveltek, képeztek. Az 1948-as, 1952-es és az 1956-os olimpikonok nagy részét ezek az edzők nevelték ki.

1956-ban és az azt követő években megtorpant a magyar sport fejlődése, hiszen a forradalom miatt nagyon sok sportoló és edző elhagyta hazáját. Az 1960-as években Szakály szerint erkölcsi romlás jellemezte a magyar sportot. A történész azon az állásponton van, hogy hazánknak komoly presztízst jelentene egy olimpia megrendezése.

Vég- és védvárunk az erkölcsünk, a kultúránk és az anyanyelvünk!

Hasonlóképpen számottevő javulást jelentene, ha uralnánk anyanyelvünket, hiszen régi igazság: aki uralja a beszélt nyelvet, az uralja a nyilvánosságot és az emberek gondolkodását is. E gondolatmenetben beszélgetett Bayer Zsolt és Pozsonyi Ádám publicistákkal Vésey Kovács László újságíró. Szó volt a polkorrekt beszédmód diktatúrájáról és a rendről, amelyet ez ellehetetlenít.

„A politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől, mondta két éve Orbán Viktor. A politikai korrektség a kisebbségek rémuralma, ezt pedig Nicolas Sarkozy jelentette ki nemrég, miután némi fáziskéséssel ő is felismerte, illetve ki merte mondani, amit a magyar miniszterelnök rendszeresen felhoz a híres illiberális beszéde óta.” – indította a beszélgetést Vésey Kovács László. Ezt erősítvén Bayer Zsolt elmondta, hogy „a nyelv fölötti uralom minden fölötti uralom, még a lelkek fölötti is”. Hangsúlyozta: „itt az ideje kitalálni azt, hogy ami éppen most készül összeomlani, az mi, mert akkor azt is tudni fogjuk, hogy amit felépítünk ennek romjain, az mi lesz”. Bayer úgy véli, hogy a globalizáció tagadása nem lehet más, mint a nemzeti. Az újságíró rámutatott: az európai társadalom nagy bajban van, több okból is. A borzasztó demográfiai mutatók mellett a politikai korrektség terrorja, az erőltetett elfogadás-politika, illetve a nagyfokú bevándorlás is katasztrofális kilátásokat vetít előre.

Mindezekkel egyetértve Pozsonyi Ádám úgy vélekedett, hogy izmusok és ideológiák nem léteznek a valós életben, csak az ember találta ki őket, rengeteg kárt okozva ezzel a társadalomnak. Véleménye szerint a józan paraszti észre kell alapozni, nem az izmusokra. Mennyire életképes az a társadalom, ahol a ronda és csúf emlékek vannak piedesztálra emelve? – tette fel a kérdést Pozsonyi, aki korunk megmondóembereiről úgy vélekedik, „hogy minél nagyobb emberbarátnak, humanistának hirdeti magát valaki, annál nagyobb gazember”, majd hozzátette, a polkorrektség kapcsán, hogy „lassan oda jutunk, hogy nem lehet mondani semmit.” A politikailag korrekt beszéd jellemzői kapcsán megjegyezte, nem a kifejezésekkel van baja az embereknek, hanem a tartalommal, ami mögötte van, ezért felesleges új szavakat alkalmazni.

Az idei MartFeszten elhangzottak útmutatóak, biztatóak a jövőre: mindőnknek állnunk kell az erkölcsi, nemzeti és tudásvártán, folytatnunk kell a Kárpát-medencei párbeszédeket!

Oszlánszki Tamás