Benyovszky-emlékév: „A szabadság többet ér az aranynál!”


Ki volt gróf Benyovszky Móric, miben látjuk személyiségének és munkásságának jelentősége? Csupa izgalmas kérdés, amelyek 230 esztendeje bekövetkezett tragikus halála foglalkoztatja a hazai s nemzetközi véleményt. Öt év után most, szeptember 26-án újra tudományos tanácskozást rendeztek életútjáról, szerteágazó munkásságáról a Benyovszky Társaság szervezésében az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében.

Más kiemelkedő történelmi személyiségek, évfordulók (Zrínyi Miklós, gróf Széchenyi István) mellett 2016 gróf Benyovszky Móric éve is, ráadásul kettős évforduló: születésének 275. (1741. szeptember 20, Verbó (Felvidék, ma Szlovákia) és halálának (1786. május 23., Angontsy, Mauritania erőd, Madagaszkár) 230. évfordulójára emlékezünk idén.

Ennek jegyében zajlott szeptember 26-án a Benyovszky Móric december 15-ig látható emlékkiállítással egybekötött nemzetközi konferencia és a Benyovszky, a szabadság szerelmese című musical részleteinek bemutatásával gazdagított gálaest szeptember 26-án az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében és a Pesti Vigadóban.

A tanácskozáson az OSZK nevében Kiss Barbara, majd G. Németh György c. egyetemi docens, a Benyovszky Társaság elnöke, az első magyar-nemzetközi Benyovszky Expedíció vezetője, a 2016-ra meghirdetett Benyovszky-emlékév emlékbizottságának társelnöke köszöntötte a honi és Európából, sőt a tengerentúlról érkezett résztvevőket. G. Németh György elmondta, hogy az eltelt idő során sokan, sokféleképpen értékelték Benyovszky Móric személyiségét, pályaívét, amit nem lehet megkerülni: az a színes, karizmatikus, alkotó egyénisége, amely a kezdeti kényszerűséget (felvidéki birtokper) legyűrte. De a további nehézségeken is javarészt átlendült (lengyel felkelés, cári rabság, kamcsatkai szökés, 4 kontinens fölfedező végigutazása, amerikai függetlenségi háborús részvétel, habsburgi, ill. francia királyi udvari bürokrácia, madagaszkári államkísérlet etc.) G. Németh hangsúlyozta, hogy a 275 és 230 éve történtek (születés, élet, halál) minél hívebb földerítése, illetve e valós kép továbbadása a közös feladatunk, hiszen közös értékünk Benyovszky és életműve; hazaszeretete, tudás- és tettvágya megkérdőjelezhetetlen! A társaság elnöke kitért arra is, hogy Benyovszky Móric immár bekerült a Magyar Országgyűlésbe, ahol alakját, életművét Szávay István képviselő méltatta.

Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó, kormánybiztos, a Benyovszky Emlékbizottság fővédnöke megnyitó beszédében rámutatott: rohanó korunkban mindenki időzavarral küszködik, és Benyovszky Móric repülőgép gyorsvonat, okostelefon, internet nélkül is megszámlálhatatlan sok tettet hajtott végre, irdatlan távolságokat utazott be; volt katona, világutazó, fölfedező, (emlékirat)író, államszervező, családfő, noha mindössze 45 évet élt meg. Egy megismételhetetlen sors hősére mutatva mondta: a nyitottság, a mérhetetlen tudásvágy jellemezte Benyovszkyt, akit bátran lehet követni s tessék utánacsinálni egy ilyen kreatív életpályát!

A magyarok, „a szabadság szerelmesei” által Benyovszkyt is ilyen szabadságszerelmesnek tartják. Ezt és a bámulatos teljesítményt, nem mindennapi bátorságot, merészséget, hatalmi és bürokratikus nehézségekkel való dacolást, fölfedezőkedvet, innovatív, tervező- és szervező-, befolyásoló és kommunikációs képességet valamennyi előadó kiemelte, mintegy követendő példaként állítva korunk embere elé. Benyovszky Móric magyar és közép-európai közös értékeink, összekötő kapocsaink közé tartozik.

Ez utóbbi kapcsán érthető, hogy magyarok mellett s lengyelek, a szlovákok és a malgasok is magukénak tartják. Ezt áthidalandó a visegrádi 4-ek képviseletében felszólaló Roman Kowalski magyarországi lengyel nagykövet visegrádi hősként, jelképként jelölte meg Benyovszky személyiségét. Hasonlóképpen pozitívan ítélte meg Benyovszkyt Juraj Chmiel cseh és Rastislav Kacer szlovák nagykövet is.

Professzor emeritus Voigt Vilmos néprajztudós, a Benyovszky-emlékév tudományos elnöke a Benyovszky-kutatások utóbbi évtizedekben elért eredményeit vette számba. Megemlítette azt is, hogy az európai történelem legfordulatosabb időszakában élt Benyovszky már életében ismertté, elismertté vált, sokakat elbűvölt.

A megélénkülő kutatásokat, a megújuló Benyovszky-irodalmat G. Németh Györgynek a National Geographic-ban 2004-ben megjelent cikkétől számítjuk, de gerjesztően hatott Szigethy Gábor Mesés valóság – valóságos mese c. írása is. A „nyughatatlan reformátorként, a felvilágosodás híveként” is aposztrofált Benyovszky madagaszkári civilizatorikus tevékenysége, regényes önéletírása sok tudományos, irodalmi, operai, színházi szerzőt ösztönzött alkotásra. A professzor felhívta a figyelmet egy Benyovszky-világkép feltárására, illetve egy bibliográfia összeállítására, majd kifejtette: biztató jel az is, hogy megújultak a magyar-afrikanisztikai kutatások, virágkorukat élik a magyar-madagaszkári kapcsolatok.

Hóvári János történész, diplomata, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Kft. főigazgatója az „első atlantistának” tartja Benyovszkyt, aki nemcsak „világutazó” volt, de „világértelmező” is. A turkológus történész kérdése izgalmas szempontot vetett föl: a magyar Candide, Robinson Crusoe volt Benyovszky? Ez lényeges, hisz Benyovszky államfilozófiát is érintett munkásságában, s ezt érdemes volna föltárni. Vö. kamcsatkai eszmék – bakunyinista átvétel! Benyovszky „kalandjai” során tanulmányutat hajtott végre a korabeli gyarmatosítás mindennapjaiban, megismerhette a gyarmattartó birodalmi államfelfogást, módszereket az akkori központban, Párizsban, amint a korabeli gyarmati kitörés lehetőségét láthatta az amerikai függetlenségi háborúban – mondta Hóvári János.

S ekkortájt már ismertek Grotius, Locke eszméi az univerzális emberi szabadságról, tehát Benyovszky katonából gondolkodóvá vált! Egy gondolkodó ember vergődése, a nagyívű bölcseletét és tervét, tettvágyát föl nem ismerő, elutasító, túlságosan kontinentális francia és osztrák birodalmi bürokráciával és kisszerűséggel való vergődését is tükrözi az ún. madagaszkári jegyzőkönyv (1772–1776). A Protocolle… a Benyovszky Társaság jóvoltából egy rendkívül reprezentatív szép könyvben látott napvilágot most, a konferencián is bemutatták.

Benyovszky szabadságszeretetét, hősi szerepét a lengyeleknél az is kiemeli, hogy utolsó szabadságküzdelmük jeles részvevője. (E felkelés leverésével megpecsételődött a Lengyel Királyság sorsa, akárcsak a magyaré I. Szulejmán hadjáratai nyomán!)

Benyovszky túl korán született s túl korán ismerte föl a dolgokat! – szögezte le Hóvári professzor. Utalván arra, hogy akár az amerikai függetlenségi küzdelmek nem angolszász származású hősei sorában lehetne a helye. Vagy ha megéri az 1792-es francia forradalmat, bizonyára annak hősei közé kerül.

Ezt fejezi ki egyik fő gondolata, amelyet cikkünk címéül választottunk: „A szabadság többet ér az aranynál!”

 

Oszlánszki Tamás Tibor