Halloween, Mindenszentek, Halottak napja


November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnepre vezethető vissza (All Hallows magyarul mindenszentek).

Sokan összekeverik a Mindenszentek napját a Halottak napjával, pedig egyháztanilag nagyon is eltérő ünnepekről van szó. Ehhez jön az angolszász kultúrából eredő, egyre nagyobb teret hódító Halloween, ami kelta hagyományokra épül. 3 különböző ünnep, három különböző nap.

A katolikus keresztény világban Mindenszentek november 1-je, az üdvözült lelkek emléknapja, míg a Halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert hívekért, amelyet november 2-án ünnepelnek. Az ősi kelta hagyományokból kialakult Halloween mindkét ünnepet megelőzi: az angolszász országokban népszerű ünnepet október 31-én éjszaka tartják.

A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja először 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg, mint a megemlékezés napja. A még élők a "küzdő egyházat", a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a "szenvedő egyházat", az üdvözültek pedig a "diadalmas egyházat" képviselik.

 

A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, így lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett: például a Mindenszentek ünnepét a kelta újévhez. IV. Gergely pápa helyezte november 1-jére a szentek ünnepét a 835-ben. Ebből később november 1-je lett.

A protestánsok körében eltérően emlékeznek e napokon. Nem egyházi ünnep sem a halottak napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt, és a katolikus szenteket sem ismerik el. Az evangélikusok megtartják a Halottak napját, de a Mindenszentek ünnepét nem, bár elismerik a szentek létezését.a reformáció több felekezete is elfogadta: az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték, előbbi a Mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, ugyanabban az időpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fő ünnepek közé. A reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több halottak napja is szerepel. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton ünneplik. A Halottak napját az anglikán egyházban nem tartják meg, bár a vallás bizonyos irányzatai - amelyek nyitottak a katolicizmus irányába – újra visszaemelték a megemlékezéseket.

A Mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnapon. Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként, de később a renden kívül is ünnepnappá vált, és a XIV. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. 

A Halottak napján mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítótűz) beli szenvedéseik enyhítésére katolikus hittételen alapul. Vigasztalást nyújt a hátramaradottaknak, hogy így tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.

Az egyre nagyobb teret hódító ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és démonok ünnepe, a samhain volt október 31-én, amely a druidák istenéből ered. Úgy tartották, hogy ez az óév utolsó napja, amikor a túlvilág és az evilág között eltűnnek a határok, és a holtak az élők között járhatnak. A Halloweenban idővel összemosódott a samhain, a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe; a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap; valamint a Lemuralia az ördögűzési rítusok napja. Maga az elnevezés elnevezés valamikor a XVI. századból ered: a kelták a Mindenszentek előtti éjszakát All Hallows Even(ing) (Minden Szentek Estéje) nevezték, amit a skótok egyszerűen Halloweenre rövidítettek.

A kelták a természetet magasztalták, és október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be, és tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és űzik ki a gonosz szellemeket.s sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette gyönyörűvé a földet és növesztette a termést. 

A kelta újévet november 1-jén ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Az újév előestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak különböző formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, főként macskáét.

A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni.

Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát, és rávette, mérkőzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban.

„Bosszúból” a patás famászó bajnok Jacket, halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával – amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el – és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba.

***

„Voltunk, mint te, leszel, mint mi…": csontház, koponya-ivóedény, áldozati kirakat…

Már a középkori ember is fontos teológiai tartalmat tulajdonított az emberi maradványok őrzésének: a kiürített temetőkből származó csontokat templomok, csontházak falában helyezték el. Hallstatt híres Csontháza már a XII. század óta áll. A Balkánon politikai erőfitogtatás céljából is építettek csonttornyokat.

„Voltunk, mint te, leszel, mint mi…" - Róma talán legbizarrabb XVII. századi templomában ez az emléktábla fogadja a látogatót. A Santa Maria della Concenzione, vagy másik nevén a Kapucinusok templomának falait csaknem 4000 kapucinus barát csontja borítja. 1500 és 1870 között leltek itt örök nyugalmat a szerzetesek és Róma legszegényebb halottai is. Amikor elfogyott a hely, elkezdték a szerzetesek csontjait a falakra rögzíteni. Aki ide belép, átélheti, miként zárul be az idő ajtaja, s nyílik ki az örökkévalóság kapuja.

Ausztriában, Németországban és Svájcban is találni olyan településeket, ahol a földrajzi és fizikai adottságok miatt az ott élők arra kényszerültek, hogy időről időre kiürítsék a temetőiket, és a régebbi, 50-100 éves holttesteket eltávolítsák, majd a csontmaradványokat az altemplomba, vagy a temető falába helyezzék el. A középkori vallásos ember abban élt - és ezt tartja ma is a kereszténység -, hogy a feltámadás test szerinti, vagyis az ember teste alakul újjá. Emiatt az emberi maradványok őrzésének fontos teológiai tartalma is volt.

4000 kapucinus barát csontja borítja a római Santa Maria della Concenzione falait. A Csontház (Beinhaus) a gyönyörű kisváros, Hallstatt egyik nevezetessége - a XII. század óta áll. A Michaellskapelle kápolna 1200 koponyának ad helyet, amelyekből 600-at megfestettek. Hallstatt temetője a plébánia mögötti területen túl kicsinek bizonyult, ezért időnként kiürítették, és a csontokat a Csontházba vitték. A koponyák nagy részére ráírták az elhunyt nevét és az elhalálozás dátumát. A koponyákat megtisztították és jelentős részüket virágfestéssel díszítették.

A párizsi katakombák egy 300 kilométer hosszú alagútrendszer, régen kőbánya volt. A XVIII. század második felében a régi köztemetőket felszámolták, a halottak csontjait az alagútrendszerbe szállították. Nagyjából 6 millió ember földi maradványai találhatók itt.

Csehországban, Szerbiában a Balkánon sokszor egészen más okok miatt is épültek csontházak és koponyatornyok. Többnyire politikai identitásból: a hatalom ezzel fitogtatta erejét - tudjuk meg Miklós Pétertől, aki elmeséli: a sok áldozat „kirakatba tétele" volt fontos, mint például a szerbiai Niš koponyatornya esetében, amelyet a törökellenes szerb felkelők maradványaiból építettek a megszállók az 1800-as évek elején. Hasonló politikai eszközök a középkorban is léteztek: például, amikor ivóedényeket készítettek a legyőzött hadvezérek koponyáiból. Megmutatták, hogy képesek a legyőzöttet használati tárggyá tenni.