„Történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!”


Elképesztő erővel tért vissza a Nélküled – dunaszerdahelyi győzelem a MOL Aréna minapi avatásán. Az Ismerős Arcok magyar rockegyüttes stílusosan, gyönyörű himnusz-szerűen énekelte szemébe szlovák s magyar vezetőknek, hogy mi a lényeg... A teljes dalszöveget a cikk végén olvashatják. Katt ide!

„Történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!” – énekelte az Ismerős Arcok frontembere sokezredmagával, Vereckétől Csáktornyáig, Dévénytől Titelig, Zágon-Kommandótól Zernyesten át Magyaraszóig). Újra hazai pályán játszott november 19-én a dunaszerdahelyi DAC 1904, miután két tribün már elkészült az új, MOL Aréna névre keresztelt stadionból. Az újraavatáson maga az Ismerős Arcok frontembere, Nyerges Attila énekelte az együttes sporthimnusszá lett számát, a Nélküledet – látható a Körkép.sk videóján. A felvételről az is kiderül, micsoda hangulat volt a Trencsén ellen 2:0-ra megnyert meccsen, ahol a Nélküled mellett szólt a Himnusz és a Székely himnusz is.

A szám alapvetően zongorára íródott, és azon játszva is eléggé „cifra” és nagyon jól kidolgozott, nem volt valami egyszerű megoldani úgy, hogy gitáron is hasonló legyen a hangzás. Gitárral Capo 3. bund alatt egész jól lejátszható. Másik javaslatunk: a D-mollt mindenhol érdemes fekvésben az 5. érintőnél játszani, egyrészt szebben szól, másrészt onnan könnyebb felcsúszni Disz-re. Vagy: próbáljátok meg az A7 helyett a D7sus4-t.

„Annyi mindent kéne még elmondanom

S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom

Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk

S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

 

Mint a villám tépte magányos fenyő

Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő

Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér

Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

 

S bár a lényeget még nem értheted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk

 

Mint a leszakított haldokló virág

Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág

Mint porba hullott mag, mi többé nem ered

Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is, nélküled.

 

S bár a lényeget még nem érthetted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk!”

***

Szlovák ház Pilisszentkereszten

Permanens történelem- és kultúrahamisítás - állampolgársági vagy a nyelvtörvény - a humanizmus-, jog- és EU-ellenes Benes-dekrétumok - dunaszerdahelyi magyarverés stb.

Emlékeznek még, t. Olvasóink egy 4 évvel ezelőtti tudósításra? Tele 1920 óta máig megoldandó magyar kisebbségi problémák megoldásának életbevágóan, égetően fontos alapkérdések megválaszolásának követelményével!

Közös nyilatkozatot írt alá Orbán Viktor magyar és Robert Fico felvidéki miniszterelnök a Komárom és Révkomárom közötti új Duna-híd megépítéséről, valamint a két ország közlekedési kapcsolatainak fejlesztéséről. Orbán végig úgy tett, mintha baráti ország vezetőjével szerepelne együtt, egy szót sem ejtett a felvidéki magyarellenes intézkedésekről, nem követelte ezek visszavonását, sőt dicsérte Ficót és „Szlovákiáját”, Azaz a hajdani magyar-cipszer Felvidéket, a történelmi Magyarhon északi karéját, koronáját. Amely lényegében a soviniszta Masaryk és Benes vezette soviniszta csehek 1920-as szerzeménye a feldarabolt Magyarországból, autonómiát ígérve a hiszékeny szlovákoknak, hogy azután elsőként rúgják ki igényeikkel a „testvéri” szlovákokat. 1991-ben pedig létrejött a politikai fikció: Szlovákia. (mint a „történelmi és nemzetállami” álmoktól máig bódult Románia, melyről az oroszok jelentették ki a dumában, hogy történelmi fikció. Mindezekről természetesen nem tud s nem tesz ellenakciókat a minap „bátor és kreatív külpolitikáról” gajdoló épp aktuális magyarországi politika.)

Mind Magyarország, mind „Szlovákia” részéről nemzetpolitikai sikernek nevezhető a Pilisi Szlovákok Központjának átadása Orbán Viktor miniszterelnök szerint. „A Pilisi Szlovákok Központja a két nemzet együttes erőfeszítései révén épült fel. Azért előremutató eredmény ez, mert tudjuk, voltak nehézségek és viták, de a két népnek, a két országnak együtt, együttes erővel sikerült (?) legyőznie az akadályokat… A „szlovákiai” magyar kisebbség is otthon érezné magát Szlovákiában... Robert Fico egy olyan országot vezet, amely tíz évvel ezelőtt a gazdasági teljesítményét tekintve még Magyarország mögött volt. Eltelt tíz év, és például az egy főre jutó nemzeti jövedelem szempontjából ma „Szlovákia” Magyarország előtt van. Közép-Európa előtt nagy jövő áll, ha a magyarok, a szlovákok és a térség többi nemzete a mostanihoz hasonló együttműködések sokaságát valósítja meg főként a gazdaság, a közlekedés, az energiaipar és a kultúra területén… „Szlovákia” és Magyarország különösképpen stabil ország… bár a két ország, a két nép között vannak vitás kérdések, komoly véleménykülönbségek, de a közös gazdasági sikerek jó alapot teremtenek és segítenek a fennmaradó nehéz közös kérdések megoldásához.”

A pilisszentkereszti kormányfői megbeszélésen Fico semmilyen felvidéki intézkedéssel nem válaszolt a gesztusra. A szlovák miniszterelnök szerint hazájának igen fontos érdeke, hogy jószomszédi, baráti kapcsolatot ápoljon Magyarországgal, és ehhez a kisebbségek is hozzájárulhatnak - de nem jelentett be változást például az állampolgársági vagy a nyelvtörvény, esetleg a humanizmus-, jog- és EU-ellenes Benes-dekrétumok ügyében, esetleg a dunaszerdahelyi magyarverés kivizsgálásával kapcsolatban, mint ahogy bocsánatot sem kért Sólyom kitiltása vagy a Malina-ügy kezelése miatt - a sort pedig sajnos hosszan folytathatnánk.

Az ünnepségen mondott beszédében Robert Fico kiemelte: „A központ felépülése azt bizonyítja, hogy ha mindkét oldalon megvan a szándék, akkor a kényes kérdéseket is meg tudják oldani. A mai nap történelmi jelentőségű a pilisi szlovákok számára, hiszen a szlovák és a magyar kormánytól ajándékként kapják a szlovák házat… ez fontos lépés a magyarországi szlovákok nemzeti identitásának megszilárdításában... A központ megnyitása az egész pilisi régió szlovákjainak jó, mert itt ápolhatják a szlovák nyelvet és kultúrát, és a fiatalok is megismerhetik örökségüket.”

És a felvidéki (1920 kisemmizés, elüldözés, az II. világháború utáni kitelepítés s az azóta is folyamatos magyarüldözés (Tamás Aladárné, Malina Hedvig stb.), sőt –irtás eredményeként csupán) maradék magyarok sorsa mikor fordul jobbra, európai emberhez méltóvá? Mondjuk, a kérdés valamennyi szomszédos utódállamra vonatkozik és érvényes!