A GVH felelős állampolgárokat keres a kartellezés elleni harchoz!


A Gazdasági Versenyhivatal 70 millió forintos kampánnyal fokozta a korrupcióellenes harcot, nehéz idők jönnek a kartellezőkre. Igaz, a GVH elmúlt hatéves gyakorlata alapján a közbeszerzési piac csúcsragadozóinak nagyon nem kell félniük, hiszen a hivatal látványosan tartózkodik a nagyberuházásokon taroló oligarcha- és stróman-cégek vizsgálatától. A kampánynak ettől függetlenül van célja, csak az nehezen mérhető.

Közvélekedést követve határozott humorfaktorba illő jelenség: az olvasót az átlátszó főoldalán, szerencsés esetben egy korrupciógyanús közbeszerzésről szóló cikk fölött, a Gazdasági Versenyhivatal hirdetése fogadja, melyben a kartellezés elleni közös harcra hívja a nagyérdeműt. A GVH-s marketing e hirdetésében arra buzdítja a felelős állampolgárt, hogy vagy jelentse föl a kartellező vállalkozásokat, vagy ha maga is kartellezne, akkor éljen az engedékenységi formulával – így részben vagy teljesen mentesülhet a várható jogkövetkezmények alól. Erről leginkább Szíjjártó külügyminiszter apja tudna mesélni, de persze hol vannak már azok az idők, amikor a GVH vasútépítő cégekre húzta rá a vizes lepedőt.

Védett ragadozók. Móka és kacagás persze leginkább abból lenne, ha a GVH komolyan venné a feladatát, és érdemben kezdene vizsgálódni olyan cégeknél, mint például a nemrég még Tiborcz István résztulajdonában állt Elios Zrt., amelyik úgy tarolta le közbeszerzéseken a közvilágítás-korszerűsítési piacot, azaz papírforma szerint adott be rendre olcsóbb ajánlatot ugyanarra a műszaki tartalomra, mint a konkurensei, hogy közben két és félszer nagyobb árbevétel-arányos nyereséget ért el, mint a legtöbb piaci szereplő szól az átlátszó írás.

Az pedig kifejezetten a hivatal illetékességi körébe tartozó jelenség, hogy Tiborczék cége összesen 2,5 milliárdnyi megbízást nyert el egy év leforgása alatt úgy, hogy egyedüli ők adtak be az adott tenderre érvényes ajánlatot.

Közvélekedés szerint elég egy pillantás a Közbeszerzési Értesítőre, egy beírás a keresőbe: Duna Aszfalt. Az új közbeszerzési bajnok nevére csak az elmúlt két hétből 150 milliárdnyi elnyert megbízás tűnik fel. Ezek nagyobb része konzorciumban elnyert tender, de itt van például a Kaposvár városával megkötött 1,8 milliárd értékű keretszerződés, amelyért önállóan szállt versenybe a Duna Aszfalt. A tenderen hárman indultak ugyan, de az ajánlatkérő – ha hihetünk a Közbeszerzési Értesítőnek – valamiért csak egyetlen ajánlatot vett figyelembe, a Duna Aszfaltét, a másik kettőt, köztük a Swietelsky-ét nem.

Vélhetően persze bonyolult dolog egy ilyen közbeszerzési pályázat, de azért kevéssé életszerű, hogy az egyik legnagyobb út-vasútépítő cég, a Swietelsky, amelyik évente 100 milliárdos nagyságrendben nyer el közbeszerzéseket, úgy ír meg egy kétmilliárdos tendert, hogy annak kizárás az eredménye. Egyetlen eset persze nem mond semmit, de a százmillió forint feletti értékű, meghívásos közbeszerzéseken egészen hétköznapi gyakorlat, hogy a pályázók közül csak a nyertesnek sikerül érvényes ajánlatot adnia; vagy éppen tenderről tenderre hurcol magával kisebb cégeket, amelyeknek egyetlen dolga, hogy ún. árnyékajánlattal biztosítsák a verseny látszatát.

A Duna Aszfalt-ügy ellenpróbája: Közbeszerzési Értesítő keresője, az Orbán-éra eggyel ezelőtti közbeszerzési bajnoka, a Közgép Zrt.. A kegyvesztett oligarchák cégére 2016-ban 0 találatot kapunk.

Ezekre az eredményekre azért nehéz lenne azt mondani, hogy itt föl sem vetődik valamiféle – esetenként nyilvánvaló politikai szándékokat megtestesítő – versenykorlátozás lehetősége. A GVH vizsgálatai viszont az elmúlt hat évben soha nem kóstolgatták a politikai vezetés latifundiumainak számító nagy infrastrukturális beruházások nyerteseit. (?!)

Pedig erre a jogosítványai éppúgy megvannak, mint a maga területén a Közbeszerzési Döntőbizottságnak vagy az Energiahivatalnak meg az összes többi hasonlóan autonóm intézménynek: „A Gazdasági Versenyhivatal autonóm államigazgatási szerv, amely (…) feladatai ellátása során csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. A Gazdasági Versenyhivatal számára feladatot csak törvény írhat elő.”- írja a GVH-t létrehozó 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról. Tegyük át humor-rovatba?

A NER-kompatibilis versenyhivatali működést kiválóan szemlélteti az a dicsőséggrafikon, amivel a GVH fényezi magát: a legnagyobb bírságokat bemutató infografika szerint kartellezésért 9 milliárdos bírságot kaptak 2013-ban a nép régi ellenségei, a bankok, 7 milliárdot az autópálya-építő, másik 7 milliárdot pedig a vasútépítő kartell lebukott tagjai. Apró szépséghiba, hogy ez utóbbi két kemény GVH-s határozat még a NER előtti időszakban, 2003-ban, illetve 2007-ben született.

Hogy érzékeljük a különbséget az akkori és a mostani versenyhivatal között: a vasútépítő kartell elleni akció 2007. november 20-án azzal kezdődött, hogy a GVH emberei hajnalban rajtaütésszerű ellenőrzést tartott a gyanúba keveredett cégeknél, iratokat, számítógépes állományokat, határidőnaplókat, egyebeket foglaltak le – és nem az alvállalkozói piramis underdogjainál (alap-baki!), hanem a Colas-nál, a Swietelsky-csoporthoz tartozó MÁVÉPCELL Kft-nél és a Strabag-csoporthoz tartozó Szentesi Vasútépítő Kft-nél is.

De a 2003-ban az útépítő kartell ellen indult versenyfelügyeleti eljárás érintettjei sem kisvállalkozások voltak: az akkori kormánykoalíció pártjainak finanszírozásával kapcsolatba hozott Strabag mellett olyan kormánykedvencek kaptak a 2007-ben jogerősen lezárult ügyben milliárdos bírságot, mint a Betonút Rt. vagy a Hídépítő Rt.

Különösebben jártasnak sem kell lenni az infrastrukturális nagyberuházások terén, hogy a verseny tisztaságával kapcsolatban erős kétségek legyenek – ehhez képest a GVH az elmúlt öt évben a mély- és magasépítő iparban mindössze két vizsgálatot indított, és ezek közül is csak az egyikben marasztalta el az érintetteket: a versenyfelügyeleti eljárás eredményeképpen négy útépítő cégre összesen 44 millió forint bírságot szabott ki a hivatal kartellezésért.

Az ügylet horderejét mutatja, hogy az érintett négy cég tavalyi éves árbevétele összesen sem éri el a Duna Aszfalt fent bemutatott egyszereplős kaposvári tenderének az értékét. Az pedig már megszégyenítés számba megy, hogy ez az egyetlen eljárás is az OLAF, az európai csalás elleni hivatal megkeresésére indult.

Szerencsére Juhász Miklós, a GVH 2010-ben kinevezett elnöke, aki kinevezésekor saját maga sem teljesen értette, mit keres ő a versenyhivatal élén, maradéktalanul elégedett a hivatallal. Még ennél is nagyobb szerencse, hogy főnökei úgyszintén, amely elégedettség Juhász idei, újabb hat évre történő kinevezésében öltött testet.

Ebbe az állóvízbe robbant bele tavaly decemberi indulásakor a GVH 70 millió forintos kartellellenes kampánya, óriásplakátokon, online hirdetésekben és city lightokon olvasható erős üzenettel: „Nem marad köztetek!”. A kartell-kampány egészen innovatív eszközöket is bevetett: például anonim lehet csetelni a projektre létrehozott oldalon keresztül a GVH szakértőjével – feltételezhetnénk, mindezek hatása számszerűsíthető eredményeket is hozott.

Sajnos ez helytelen feltételezés, mivel a kampány célja egész más volt – reagált a GVH az eredményeket firtató kérdésekre – állítja az átlátszó.hu. Annyi azért számszerűsíthető, hogy „…a Kartell Chat-et is sűrűn látogatták, a 28 regisztráló közül 14-en aktív témával is rendelkeznek, utóbbiból több téma eljárásindítás alatt van.”

Szerencsére a kampány hatékonyságát egészen más indikátorokkal mérte a hivatal, például: „A kampány elsődleges célja az engedékenységi politika ismertségének növelése volt, amely a 30 ezres kkv vezetői réteg körében a kampány hatására 27%-ról 39%-ra, azaz 3600 fővel nőtt.”

Más kérdés, hogy a kampányt értékelő tanulmány mérése alapján a kkv-vezetők fele szerint esélyes, hogy egy kartell-bejelentés után a cége ellehetetlenül. Ráadásul közel kétharmaduk nem hiszi, hogy a bejelentése után történne érdemi intézkedés. A fentiek alapján nehéz lenne azt mondani, hogy a GVH elmúlt hat évben hozott döntései markánsan cáfolják ezt a vélekedést.