Jön a Mikulás-miniszterelnök! És a krampuszok?


Osztrák és szerb mintára magyar Mikulás-miniszterelnök is jön december 6-án! Minden nyugdíjas kap 10 ezer forintot Erzsébet-utalványban. Ez a közpénzes gesztus is meglepi, akár az inflció alatti nyögdíjemelés… A sanyarú-silány magyar élet csupa meglepi... És idézzük ide a bölcselőt: „Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni." 

Mottó: Régóta ábrándozunk már egy olyan Mikulásról, no meg Karácsonyról (Húsvétról s egyáltalán ünnepekről), ami nem az ajándékvadászat cseppet sem fölemelő időszakával kezdődik.

Tehát 10 rugós utalvány – ezt jelentette be a miniszterelnök a hét elején hétvégi meglepinek, és azt is, hogy 1,6 százalékkal emelik jövőre a nyugdíjakat is, a kormány reményei szerint ez elég lehet arra, hogy ellensúlyozza a beinduló drágulás negatív hatásait. Az ötlet egyáltalán nem eredeti: osztrák és szerb politikusok már korábban bejelentették a nyugdíjas-Mikulást. A nyugdíjasoknak szánt karácsonyi ajándék és a vasárnapi ausztriai államfőválasztás, vagy a permanens magyarországi kampány között összefüggésben lehet?

Persze a „sógorok” nem utalványt sóznak el, és szem előtt tartják, hogy a „gesztus” a vásárlóerő növelését szolgálja, és jót tesz a gazdaságnak, tartósan nem terheli a költségvetést. Ráadásul a kifizetés is racionális megoldás: a pénzt (100 eurót) a decemberi nyugdíjakkal folyósítják. A nyugdíjakat 0,8 százalékkal fogják emelni. (Ne feledjük, mennyi az osztrák nyugdíj! Átlagosan 7-9-szerese a magyarnak! S az árak hasonlók…)

A 10 ezer forintos magyar miniszterelnöki Erzsébet-utalványt karácsony előtt speciális magyar megoldással viszik véghez – némileg fölhergelvén a hangulatot a tisztességben megőszültek ellen. Ugyanis a „mindenki-annyit-ér-amennyije-van” felfogású Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón arról beszélt, hogy a Posta túl drágán, darabonként 482 forintért kézbesítette volna az utalványt, így más megoldást találtak: kormányhivatalok munkatársai személyesen viszik ki a 10 ezres utalványokat, 2,7 millió nyugdíjassal számolva összesen 27 milliárd ft értékben. 30 ezer ember fog ezzel foglalkozni a kormányhivataloknál. És nem egyedül viszik ki a pénzt, ugyanis minden utalványkézbesítő hivatalnokot egy biztonsági őr fog kísérni. Modernkori kántálás… Ha a nyugdíjas nincs otthon, amikor a hivatalnok érkezik, akkor Lázár ígérete szerint a járási hivatalban tudja majd átvenni az utalványát. Ez nem kis terhet ró a hivatalokra, ugyanis a kormány tervei szerint még karácsonyig megkapják a nyugdíjasok az utalványaikat. Még nehezebb lehet a dolguk azoknak a hivataloknak, amelyekhez több tucat kis falu tartozik.

„Ez egy gesztus, a nyugdíjasok iránti tisztelet kifejezése” - mondta miniszterelnök-Mikulás: - Muszáj, hogy a nyugdíjasok is részesüljenek ebből, és az igazság, az egyensúly és a becsületesség állapota kialakuljon.” És kérdés: az adóbevételekből származó közpénzből miért muszáj és miért gesztus? S miért kell „megvédeni” a rezsit, a nyugdíjat, a nyugdíjast? Háború van?...

Egyébként az van. S bizonyára súlyos sebet kapott az néhány nyugdíjas, aki Óbudán láttunk egy panelketrechalmaz-tömbház bjáratánál, amint üvöltözve anyáztak a hír hallatán. Vajon miért? Bizonyára nemcsak az utalvány, hanem az inflációtól elmaradó 1,6%-os nyugdíjemelés miatt is. (El a % hogy jött ki?!) Nem lehetne a Mikulástól egy kis (karácsonyhoz illő) békességet, boldogabb ünnepeket és hétköznapokat kérni gesztus és megvédés helyet?!  A Mikulásnak (s a többi ünnepnek) egyetlen őszinte pillanata van, amiért érdemes élni, nézd a gyermek szemeit, abban minden benne van, őszinte, szívből jövő öröm vagy éppen csalódás, ha nem látja az áhított ajándékot. NYögdíjasoknál a folyamatos, szívből jövő, nem "hangszerelt" tiszteletet, megbecsülést, gondoskodást. A többi az csak kötelező örömködés, adományozkodás, reklám- és kampányfogás! Ahelyett, hogy évente 1x adományozunk, inkább azon kéne igyekezni egész évben, hogy kevesebben legyenek. Nem a mostani értelemben vett szociális hálóra gondolok, mert az  lófüttyöcske, sőt kontraproduktív. A csodaváró hit (melyben Magyarország jobban teljesít) dolgát hagyjuk inkább a gyerekekre meg a Magyar Mikulás Alapítványra! Illetékesebbek. A gyerekekről: képzeletük még nagyon erős, örömmel mozgósítják egy-egy csoda, meglepetés erejéig, természetes tartozéka annak a mágikus-mitikus világképnek, amiben élnek. Ebből nem szabad őket kitépni, de beledöngölni sem, majd ők eldöntik, mikor jön el az a pillanat, amikor már a racionális valóságot akarják látni. A felnőttek: ne diktálják, mit akarnak őúk, ne diktálják a tempót, s a szerepjátékból hagyják ki Aput!

Mindennek dacára mégis lopjuk be mi, igazi, húsvér, érző  felnőttek a gyerekeknek éjjel azt a kis csomagot. Nem is biztos, hogy nekik van rá a legnagyobb szükségük: nekünk, felnőtteknek kell, hogy továbbvigyük a pillanatot, hogy találkozzunk saját gyerekkori Mikulás-emlékeinkkel, hogy összeérjen az ünnep, a csoda megélésének két ideje, a mi régi és az ő mostani pillanatuk, hogy a múló idő ellenében megteremtődjön valami eleven folytonosság. Így lesz része az örök időnek minden december 5-én ablak, cipő, gyerek, szülő. S ne csináljunk belőle politikai cirkuszt, abból van elég, sőt túl sok egész esztendőben, sajnos!

Végezetül idézzük ide Kahlil Gibran sorai: „Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni. Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára – te pedig, ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú.”

Summázva: a miniszterelnök-Mikulás nemigen arat osztatlan sikert. Halljátok, krampuszok?