Nem neveznek el utcákat és tereket Fidel Castróról


Újabb tanúbizonyság arra, hogy nem mindennapi személyiség s nem személyi kultuszos egyéniség volt a kubai vezető, mint a világ többi vezetőjének többsége, így az ún. vezető nyugatiak és az USA.). Fidel Castro akaratának megfelelően halála után sem utcákat, sem közterületeket nem neveznek el róla, közölte november 3-án Raúl Castro államfő Santiago de Cubában bátyja gyászszertartásán. A magyar véleménysor mellékvágányra futott, főleg ha egybevetjük a két ország egészségügyét és oktatását! De górcső alá vehetjük a Horthy-rendszert és Szingapúrt is...

Raúl Castro a Santiago de Cuba-i rendezvényen összegyűlt sokezres tömeg előtt azt mondta: a következő ülésén a törvényhozás jogszabályban rögzíti a tiltást arról, hogy intézményeket, utcákat, parkokat vagy más közterületet nevezzenek el Fidel Castróról, illetve mellszobrokat vagy emlékműveket emeljenek neki, írja az MTI.

Katonák tolják a Castro hamvait szállító terepjárót

A november 25-én 90 éves korában elhunyt Fidel Castro hivatali ideje alatt tartózkodott attól, hogy közterületek a nevét viseljék. Ezt azzal indokolta, hogy el akarta kerülni a személyi kultuszt. A kubai államfő a gyászszertartáson megesküdött bátyja hamvai előtt, hogy a kormány megvédi a hazát és a szocializmust.

Fidel Castro hamvaival szerdán indult el a négynapos gyászmenet Havannából. A kubai forradalom 90 évesen elhunyt vezetőjének hamvait tartalmazó urnát az ország nemzeti lobogójával lefedett kis koporsóba helyezték, hogy a fővárostól 800 kilométerre keletre fekvő Santiago de Cubába szállítsák.

Az ország egykori vezetőjét, aki mintegy ötven éven keresztül volt hatalmon, vasárnap helyezik végső nyugalomra, ezzel véget ér az országban meghirdetett kilencnapos gyász is. A menet útvonala ugyanaz - csak ellenkező irányú -, amelyen egykoron Castro és forradalmár társai haladtak végig, hogy végül 1959. január 1-én megdöntsék az amerikai gyarmatosító támogatást élvező Fulgencio Batista rendszerét. 

***

Nem Trump-vonat, hanem „joszifviszárjonovics” segédszárnyvonal

Természetesen a Castro-ügy megosztja most a politikai életet, szerte a világon. Egyesek méltatták, és ikonikus szerepéről beszéltek, mások visszafogottabbak voltak, de megemlítették az emberi jogi visszásságokat is, a harmadik csoport pedig elnyomó diktátornak tartotta. Sok nyugati politikusnak láthatóan különösen komoly kihívást jelentett, hogyan egyensúlyozzon valahol közepén. Ami a magyar álláspontot és véleménysort illeti: háát meglehetősen vegyes vagy inkább elszomorító a kép.

Nem Trump-vonat, hanem „joszifviszárjonovics” segédszárnyvonal

Ez inkább igaz, mint az, hogy Trump-vonatra szállt fel Magyarország a világot megosztó Castro-ügyben. Fidel Castro nem hős, hanem vérben tocsogó diktátor – ezt mondta a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára a parlamentben. Ezen kívül a magyar kormány nem nyilatkozott hivatalosan a meghalt kubai vezérről. Egy KDNP-s államtitkár is jelezte rosszallását: kifogásolta, milyen sok baloldali méltatta Fidel Castrót a halála után, pedig szerinte „óriási kegyetlenséget követett el”. Szerinte nem demokrata az, aki Castróra, és rendszerére nosztalgiával emlékszik.

A két nyilatkozat csupán arról tanúskodik, hogy felelősnek vélt politikai tényezők nem képesek empatikus, differenciált látásmódra, elemzésre. Nem csodálkozunk, hiszen ha Kádárt elítélik szavakban, ugyanakkor egy (vagy inkább két) csomó kádárista, kádárista örökségből származó politikust felelős posztokra neveznek ki… Alsóbb szintekről már nem is beszélve! A év végi tízezer forintos utalvány pedig egészen elképesztő megvilágításba helyezi a mai döntéshozók egy részét… A nyugdíjasoknak ui. nem gesztus, kegy, adomány illeti, hanem teljes tisztelet, megbecsülés – anyagilag is. Másoktól másolt ötletek, közpénzből való adakozás méltatlan bárminő személyhez.

Ja, Fidelitonál ilyesmiről nem tudunk. Az, hogy központosított hatalmi modellt követett – tény. És akkori diktatúra a Horthy-rendszer vagy épp az USA, ahol több mint 50 millió ujjlenyomatot tartanak nyilván és több államban kivégezhető 18 éven aluli, értelmileg nem ép személy?! És ott van Szingapúr: politikai berendezkedése az alapja, kerete annak a példátlan fejlődésnek, ami évek óta a világ élvonalában tartja. Pl. az oktatásban, ami nekünk is kiugrási esély, fölemelkedési lehetőség lenne. Csak éppen szétverik, elvonókúrán tartják. Akár az egészségügyet, a szociálpolitikát, a cigánykérdést, a szakmunka korszerűsítését, a mezőgazdaság, a hévíz-vagyon és a turizmus magyar jellegű fejlesztését! Nem ezek körül kellene forognia minden kérdésnek és válasznak Magyarországon?