Magyarország jobban teljesít – oktatásromlásban is


Nehéz az iskolatáska - mindenkinek! A 2016-os PISA eredmények elborzasztó romlása hatalmas arányban az oktatáspolitikai beavatkozások következménye. Évente 25 ezer elemi kompetenciákkal sem bíró embert képez a hazai közoktatás, ami évtizedeken át fogja terhelni a magyar társadalmat. Ilyen az iskolai körmagyar: alig teljesítő bukdácsoló, mismásoló/másoló, plagizáló diákok, tanárok, politikusok, döntéshozók, bársonyszékesek, országgyűlési alelnök, köztársasági elnök, pártelnök, vezérigazgató, lovagrendi elnök... A tanító olyan lámpás – írja Gárdonyi –, mely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát. Meg az idegeit az öntörvényű, nem a tudást óhajtó diákok a kényeztető, öntelt szüleikkel, no meg az önérdekű döntéshozókkal. Parlament, kormány? "Ülj le, fiam, egyes!"

Ezt természetesen nem lehet rákenni a jelen kormányzatra teljesen, hiszen 15 éveseket vettek górcső alá, ami azt jelenti, hogy ezek a diákok az überliberális korszakban "tanultak meg" nem olvasni, nem érteni, egyáltalán nem tanulni! Ami persze nem tehermentesíti a mai országvezetést, parlamentestül, intézményestül... Még súlyosabb a helyzet, ha belegondolunk, hogy globaligazdiék gyarmatosító nyomásának nem ellenállva, sőt kiszolgálva, a könyvekről, könyvtárakról, erkölcsi, irodalmi, történelmi, zenei nevelésről való leszoktatással, plázákba és kereskedelmi adókra való áttereléssel végül is a buta, műveletlen emberfők kinevelése vált céllá...?!

Más lett a világ. Mások az erkölcsök. Sokszor megbukik emberségből, becsületből, tisztességből szülő, gyermek, tanár egyaránt. Önös érdekeiket tekintve porba tapossák a másik önbecsülését, jó szándékát. Ál-liberalizmus löttye, hogy a tanító már meg sem dorgálhatja az oly sokszor gátlástalanul szemtelen nebulót (aki mögött gyakran gátlástalan, pofátlan, nagyhangú, bárdolatlan szülő áll!), mert jó esetben válogatatlan csúnya szavakat kap vissza szülőtől, gyerektől egyaránt. Rossz esetben meg is verik őt. Hová szörnyül még ez a világ?! Hová romlik a morál? Nem sírjuk vissza a körmösöket, a packákat, a fül- és hajhúzásokat s egyéb hasonló büntetési módokat. Meggyőződésünk, hogy az a szülő, aki bemegy az iskolába hisztérikus cirkuszt csapni elkényeztetett, szemtelen gyermeke sérelmei miatt, otthon többször megüti csemetéjét, mint kellene. Vagy lelkileg zsarolja, így teszi tönkre. Ahogy Ranschburg Jenő mondta: igenis, nem hal bele az a komisz, szófogadatlan kölyök, ha indokolt esetben makarenkói fülessel térítik jobb irányba. De ha rossz légkörben, zsarolások, fenyegetések, egyebek közepette él-fél, abba bizony belehalhat a kis lelke. Maximálisan gyerekpártiak legyünk, de amilyen kiszolgáltatottak, fenyegetettek a mai tanárok, megtiltatva nekik még a szigorúbb szó is, hát az bizony felháborító! S mindezen ál-liberalizmus, ál-humánum, pszeudo-demokrácia, folyamatos általános lezüllés természetesen kihat a tanulásra/munkára, erkölcsre, tudásra, szorgalomra, fegyelemre, teljesítményre is! A magyar gödörnek nincs alja? Mi a vége? Ennyire nehéz az iskolatáska, végső soron az erkölcs, a felelősség, a munka, a teljesítmény, a beilleszkedés, az empátia, a közösség?

Az iskola tökéletes lenyomata a társadalomnak. A felnőtt résztvevők - tanárok, szülők - frusztráltak, megélhetési gondokkal küszködnek, magánéletük is nagyobb részt rendezetlen. A hagyományos értékek háttérbe szorulnak. Lásd pl.: kereskedelmi tévék által közvetített „értékek”. (S hamarosan szűkítik a HírTV-t, de kapunk helyette pornót, gagyit Andy Vajna csatornáiból!) Ehhez jön a porosz alapú iskolarendszer, ahol a magolás, a sulykolás, a tömegbe olvadás a jó diák ismérve. A politika sem akarja az oktatást rendbe tenni. Elvonások, két könyv közül választás stb. Az iskolarendszerünk a '80-as évek óta folyamatosan hullik szét, ehhez minden kormány hozzátett valamit. Ha sokáig görgetjük a problémákat magunk előtt, azok tovább nőnek. Az elmúlt 26 évben is a politikusoknál pattogott a labda, nem voltak túl innovatívak. Az utóbbi időben a parlament felől nem látni életképes stratégiákat.

Sajnos, az a baj, hogy 2-3-as jegyű, buta, lusta diákokat okítanak hasonló előmenetelű pedagógusok s vitatkoznak szintén hasonlóképp bukdácsoló, alig-tanult szülőkkel - s mindezekről olyan képviselők, miniszterek, államtitkárok döntenek, irányítanak, akik hasonlóképpen 2-3-as bizonyítvánnyal döcögtek el idáig, ha nem hamisította vagy koppintotta bizonyítványát, diplomamunkáját; vö. képviselők, sőt technikumot egyetemmé emelő országgyűlési alelnök is van közöttük! S van ilyen plagizáló bukott pártelnök és köztársasági elnök is! Hogy is van ez akkor?!

Nem vaksi az, aki fásult, a gyerekeket, tanulókat valójában leszaró, az időt alibiből eltöltő óvó- és tanítónéniket bácsikat, tanarakat lát a gyermekei körül elemiben éppúgy, mint közép- vagy felsőfokon... S persze jócskán akad nagyon sok fásult, a gyermekeit valójában leszaró szülő is. És a döntéshozókat se hagyjuk ki ebből! Meglehet, nem ritka az az iskola, ahol nem a tanárokkal/tankönyvekkel van a baj, hanem az antiszociális, állat módjára viselkedő szülőkkel, az antiszociális, aberrált, beteglelkű kölykeikkel, akik verekednek, káromkodnak hatévesen, és már elsőben is einstandolják a normálisan viselkedő gyerekek túrórudiját, matricáját, ceruzáját, radírját. És akiknek a szüleik terrorizálják és bemószerolják a normális tanító nénit az igazgatónál, ha az igyekszik rendet tenni és rá mer szólni a gyerekükre. És azzal az új rendelkezéssel, hogy a napközit a fennmaradó óraszámokkal oldják meg, vagyis hogy az alsósoknak sincs állandó napközisük, aki biztos pont lenne az életükben, hanem minden nap más délelőttös és emiatt délután már hullafáradt tanító néni van beosztva, össze-vissza, akik még azt sem ellenőrzik, hogy a gyerek megírja-e a leckét.

A PISA-eredmények önmagukért beszélnek. A logika, a gondolkodás, az érdeklődés nem fontos. A fontos a kaptafa, a szürke tömeg, s aki olyan, mint a tömeg azzal nincs gond. Szerencsés aki W-ba tudja járatni a gyerekét, de ez csak keveseknek adatott meg. Tisztelet azoknak a tanár és szülő kivételeknek, akik szeretik a gyerekeket, foglalkoznak velük, és értenek is ahhoz, amit csinálnak, bár minden ellenük hat.Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja egykori igazgatója, Radó Péter reggel gyors adásban kifejtette: a közép-európai régió kettészakadni látszik. Az osztrák, cseh, és lengyel oktatás az OECD átlagnak megfelelően, vagy afölött teljesít, míg a Magyarország által mutatott „brutális mértékű romlást” megközelítő teljesítményrontást „kizárólag Szlovákia produkált.” A magyarországi oktatáspolitika az 1980-as évek diskurzusait indította újra az oktatás centralizációjával, míg nyugaton evidenciának számít az iskolák szakmai, pénzügyi és szervezeti autonómiája, Radó szerint. A szakértő elmondta: egy-két nem jól teljesítő országtól eltekintve „nincs olyan Európai Uniós ország, amelyik már évtizedekkel ezelőtt ne decentralizálta volna a saját oktatásirányítási rendszerét.”

Bár a TEAMSS felmérésekben hagyományosan jól teljesít a magyar közoktatás, a szakértő hangsúlyozta: a PISA-val ellentétben, ez a felmérés elsősorban az iskolai tananyag elsajátítását vizsgálja, és nem az alkalmazható eszköztudást. Radó Péter szerint „a tanítás tartalmára orientált elvárásrendszer úgy tűnik, hogy csődöt mond.” A szakértő emlékeztetett: 2010-ben Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár nem azt várta el az iskoláktól, hogy minden gyerek jól tanuljon meg írni, olvasni és számolni, hanem, hogy az iskolában tanítani kell a János Vitézt.

Az idei PISA felmérés kimutatta, hogy Magyarországon „minden teljesítménysávban romlottak az eredmények” – mondta az oktatáspolitikai szakértő. Radó Péter kifejtette: „a kiemelkedően jól teljesítő tanulók aránya is drasztikusan csökkent.” Mindemellett „az eddigi elitiskolai rendszert működtető állami iskolahálózat általában lepusztuló félben van,”a legjobb és legrosszabb diákok közötti – már az előző évtizedben is – nagy szakadék tovább növekedett, és „az alulteljesítők még jobban alulteljesítenek” – mondta.

A szakértő borúlátó. „Ha be is következne egy nagyon gyökeres oktatáspolitikai fordulat, ami a következő 10-15 évben helyreállítaná egy kicsit az oktatási rendszernek azt a képességét, hogy minimalizálja az iskolai kudarcokat, ebben az időszakban kibocsájtott hatalmas elemi kompetenciákkal sem rendelkező népesség évtizedekig terhelni fogja a társadalmat és a gazdaságot” – mondta Radó Péter. Szerinte éves szinten 25-26 ezer alapvető készségekkel sem bíró diák kerül ki a közoktatásból, és ezt a folyamatot csak 2030-ra lehetne visszafordítani.

Az elemző szerint az oktatásban „évtizedek óta tele vagyunk apró kis innovációs szigetekkel, ahol kisebb elkötelezett csapatok csodákat képesek művelni,” de a tudás rendszerszintű kiterjesztésére a centralizált közoktatásban nincs mód. Az iskolákban befogadó, inkluzív oktatási kultúrára lenne szükség, vélte a szakértő, melybe minden gyerek bekapcsolódhat, és minden gyerek fejlesztési igényeivel foglalkozni lehet.

A 2010-ben bevezetett oktatási rendszer miatt viszont már nem a tanárok dönthetnek arról, mennyi energiát fektetnek az oktatásba, mondta Radó Péter. Szerinte a rendszer által túlterhelt és beszabályozott pedagógusok a kötelező feladatokat teljesítik, és „sem energiájuk, sem motiváltságuk, sem mozgásterük nincs” az inkluzív oktatáshoz szükséges többletteher vállalására.