Áldatlan advent, bunkó bejgli – mesteri Matolcsy


Kifordított világban élek, ahol minden megtörténhet... - így a Bikini-nóta, s jelzi azt, hová süllyedhet a magyar közbeszéd, a magyar közszereplő. A címbéli jelzők is erre irányulnak: egy nettó olyasvalakire, aki - tettestársaihoz hasonlóan - az elemi társadalmi, társasági szokásokat félresöpörve egóját emeli minden smindenki fölé. Azök fölé, akiknek az adóforintjaiból él, pontosabban dölyfös döbrögire pumpálja magát.

Úgy véljük, aligha kérdezte meg Matolcsy György, hogy a riporternek van-e partnere, párja, ennél hangyányit udvariasabb volt, de nagyjából ez az egyetlen pozitívum, amit a jegybank elnökéről el lehet mondani. Fölkészítette-e valaki (ő sem lehet egy cizellált illemtantanár!), hogy milyen szöveggel kerülje el a válaszadást az újságírói kérdésekre (miért kéne elkerülni?!) Vagy magától jutott eszébe folyamatosan a karácsonyról, adventről és bejgliről (mellé)beszélni. Feltehetően ő szellemesnek találta és vállon veregette - lám, mily ügyesen kikerülöm a kérdéseket -, magát. Ám üzenjük neki: nem volt szellemes, és jellemes sem. Leginkább egy pojáca szerepét alakította egy mai magyar (?) tragikomikus jelenetben. Ha elfelejtette volna: ő a Magyar Nemzeti Bank elnöke, akinek állítólag van felelőssége és ezzel a felelősséggel a magyar választópolgároknak tartozik, akár a monetáris politikáról, akár a bérelt, vagy nem bérelt lakásáról faggatják.

Lehet, hogy a kifejezetten mostani magyar parlamentben (ahol mondjuk, hazudhat egy házelnök-helyettes egyetemi diplomát és 42 ezres érdekvédelmi szervezetet magának), mások a szokások, a házelnök-féle újmódi csak az ellenzéki képviselők megregulázásáig terjed, és Matolcsy nyugodtan - válaszadás gyanánt – böfföghet, blöffölgethet, ám a sajtó, higgye el az elnök úr, az más. Ott felvétel készül az ormótlan viselkedésről, az ostoba, vagy éppen fennhéjázó válaszokról. A kép tükröz: mutatja a kivagyiságot, de az ürességet is. Kiváltképp megmutatkozik, ha valaki mindez egyben.

Véleményünk szerint is – a közpénz(el)gazdálkodást leszámítva – érdektelen, hogy ez a pöffeteg figura hol lakott, kinél és kivel. Sőt, az sem érdekes, hogy kiket tart jól a jegybanki fizetéséből, vagy a kapcsolatai révén – közpénzből. Csak azt szeretnénk figyelmébe ajánlani: az arcátlan viselkedésnek is vannak határai. Még egy Eltolcsy sem engedheti meg magának, hogy lenézze a sajtót, illetve annak képviselőjén keresztül a választópolgárokat. Mert ha ő megengedheti magának, hogy konkrét kérdésekre nevetséges válaszokat adjon, akkor az ő - értsd: a hatalom - kérdéseit sem kell komolyan venni a választóknak. Akkor mindenki úgy beszél és azt mond, amit akar, függetlenül attól, hogy mit szeretnének megtudni tőle.

No persze nem kétséges, hogy ez a jegybankelnök továbbra is azt tesz, amit akar, úgy beszél, ahogy neki tetszik és vélhetően kizárólag miniszterelnöke kérdéseire hajlandó tisztességesen válaszolni. Úgy értve: neki azt mond, amit a mesteri miniszterelnök hallani akar. Nekünk meg a bejglit fogja szeletelni, mint a közpénzt. Amúgy semmivel nem különb, mint bársonyszékes tettestársai. Öregapánk régi igazsága: a hatalomnak egy arca van, mint döbrögiéknek. S megkeserítik, mgrabolják mindennapjainkat, és megpróbálják áldatlan adventté, bunkós bejglissé tenni szent Karácsonyunkat.