Közös büszkeségünk: Közép-Európa


A talán megújuló, egymásra és önmagára találó közép-európai országtömb és népesség egyetlen biztosan kivezető útja a mai válsághalmazból: egy új Monarchia.

Bár senki sem kérdőjelezi meg, hogy a nyugati civilizációhoz tartozunk, térségünknek nincs általánosan elfogadott megnevezése: Magyarország hol Közép-Európához, hol Kelet-Európához, hol Kelet-Közép-Európához, hol Közép-Kelet-Európához tartozik. Ez remekül rámutat arra, hogy még mindig nincs tartós térségi önazonosságunk (vö. régiós indentitásunk!)

Az Európa közepét jelző, 1887-ben állított obeliszk Terebesfejérpatak határában, Budapesttől 400 kilométerre keletre (Fotó: Raimond Spekking / CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons)

Egy térséget többféle szempontból meghatározhatunk, egyazon terület máshová tartozhat földrajzi, politikai, gazdasági, társadalmi vagy kulturális szemszögből. A témával számtalan írás foglalkozik, Szűcs Jenő történész könyvet is írt róla Vázlat Európa három történeti régiójáról címmel.

Vegyük először a földrajzi meghatározást! Közép- és Kelet-Európa kijelöléséhez nézzük meg, hol található a kontinens közepe. Erre a látszólag egyszerű kérdésre sincs egyértelmű válasz: több mint fél tucat helyen találták már meg. Itt, a Kárpát-medencében három település vallja magáénak a címet: a Körmöcbányától északra lévő János-hegy, a zempléni Tállya, valamint a kárpátaljai Rahó melletti Terebesfejérpatak. Ha kitekintünk, találunk lengyelországi, fehéroroszországi, litvániai, észtországi helyeket is. A középpontok döntő többségétől Budapest nyugatra helyezkedik el. Ha azt vizsgáljuk, milyen távol van a földrész keleti és nyugati vége, hasonló eredményt kapunk: Magyarország vitathatatlanul Európa közepén van; ha pedig csak nyugatban és keletben gondolkodunk, inkább az előbbihez tartozik.

Tekinthetjük térségünket Nyugat-Európa keleti peremének, illetve Közép-Európa nyugati felének. Előbbire a Közép-Nyugat-Európa, utóbbira a Nyugat-Közép-Európa meghatározás lenne alkalmas, de egyik kifejezés sem él a köznyelvben. Földrajzilag tehát térségünknek egyetlen életképes meghatározása van: Közép-Európa. Galíciával és Litvániával, Délvidékkel (Vajdasággal) Szerbia nélkül, Kárpátaljával és Erdéllyel, Románia/Oláhország nélkül.

Nézzünk más szempontokat! A kommunizmus összeomlása előtt politikai értelemben nem lehetett Közép-Európáról beszélni, hiszen két nagy, egymással határos tömb foglalta el a kontinens jelentős részét. Akkoriban teljesen természetesen sorolták Kelet-Európához azt a Berlint, amely napjainkban magától értetődőn Nyugat-Európához tartozik. A vasfüggöny szorításából kiszabaduló országok közül egyedül az NSZK-ba olvadó NDK vált Nyugat-Európa részévé, hazánkat és a térség többi államát bajosan lehetne odasorolni. Nyugat-Európa fogalma tehát nem sokat változott. Ezzel szemben az egykori keleti tömb látványosan kettéhasadt.

Legyen bármekkora a lemaradásunk Nyugat-Európától, nyilvánvaló, hogy a visegrádi országok sem politikailag, sem gazdaságilag nem ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint Moldova vagy Fehéroroszország. Így Magyarországot és térségét nem szerencsés Kelet-Európaként említeni. Mivel régiónk eltér mind Nyugat-, mind Kelet-Európától, gazdasági, politikai szempontból is mindenképpen indokolt Közép-Európa fogalmának használata.

A kultúrát tekintve hosszú időn át Magyarország déli és keleti határa volt a választóvonal: a nyugati kereszténység különféle irányait követő, latin ábécét használó népek Nyugat-, a keleti kereszténységhez tartozó, cirill írásrendszert használó népek Kelet-Európához tartoztak. Bár a vallás identitásképző szerepe csökkent, és a kultúra is uniformizálódott, még mindig jelentősnek nevezhető a különbség, és Magyarország e tekintetben is sokkal inkább Nyugat-, mint Kelet-Európa része. Érdekesség, hogy a románok az elmúlt időszakban átvették ugyan a latin írást, és milliószám költöztek Erdélybe, sok térképen ma is Fogaras, Brassó és Máramaros mögött húzódik Európa belső kulturális határa.

Persze találhatunk szempontokat, amelyek alapján közelebb vagyunk Kelet-, mint Nyugat-Európához – elég csak némelyik kórházunk állapotára gondolni –, de mindent egybevetve inkább vagyunk nyugatiak, mint keletiek. Mégsem akarjuk Nyugat-Európa részeként definiálni magunkat, viszont a legalább ennyire torzító Kelet-Európa megnevezéstől is érdemes tartózkodni.

A Közép-Európa kifejezéssel biztos nem hibázunk.

Érdemes szót ejteni a Közép-Kelet-Európa szókapcsolatról, amely korábban a szocialista tömbnek a kontinens közepén lévő részét jelentette, ma pedig a Lajtától az Urálig terjedő hatalmas terület pongyola összefoglaló neve. A Kelet-Közép-Európa meghatározás pedig azért sántít, mert sem gazdasági, sem politikai, sem egyéb értelemben nem használjuk a Nyugat-Közép-Európa kifejezést. Nincs is mire, hiszen Ausztriát is csak elvétve szoktuk Közép-Európához sorolni.

A térségünk meghatározásában tapasztalható zavar egyik oka nyilván az, hogy az EU keleti végén fekvő tagállamok a kontinensnek nem feltétlenül a keleti végén találhatók: összemosódik a keleti uniós tagállam és a kelet-európai állam kifejezés, noha mást jelentenek. Ettől függetlenül Nyugaton természetes módon Kelet-Európának nevezik térségünket, hiszen onnan minden Kelet-Európa, ami az Oderán és a Lajtán túl van. Nekünk nem kell átvennünk a nyugati meghatározásokat: az angol East Europe kifejezést bátran lehet Közép-Európának fordítani, ha a régiónkról van szó – ahogy a Middle East sem Közép-Keletnek, hanem Közel-Keletnek fordítandó.