Plázák – pistulások * Maszlagok – mámorok, álmok


Az év végi áruhajsza, bevásárlás-láz bávatag mámorában a pistulásterjesztő plázákban ténferegve-kóvályogva, mint a túlfogyasztói társadalom legális kábítószer-élvezői, aligha vagyunk igazából tudatában annak, hogy létünk eddigi – egyébiránt amúgy is fenntarthatatlan – rendszere milyen gyorsan semmivé válhat. 

Az év során sem szünetelő, esztendő végén pedig megújuló rohamokban elkövetett merényletek, legutóbb a berlini kamionos terrortámadás, kellemetlen mellékzöngeként szüremlik át hozzánk a kereszténytelenített és angolszászosított ünnepi láz (Maszlag-0) rózsaszín ködfátyolán, a csilingelő szánkó taktusaival keveredve. Az érintettek, mint a német fővárosban eltaposottak hozzátartozói, a halál által meglegyintettek persze bizonyosan virrasztva keresik most az okokat, amiért éppen náluk szakadt át ez a hamis burok, de még az ő dolgukat is tovább nehezíti az az óriási információs kavalkádkáosz, amely hivatottan-hívatlanul elejét veszi a tisztánlátásnak. (Maszlag-0)

A támadások, merényletek egy változó kor tünetei, a nemzetközi rendszerben valami új születését megelőző vajúdás. Fájdalommal, vérrel, úgymond a kórházon kívüli szülés fokozott kockázatával. És nemcsak a hatalmi viszonyok alakulnak át, hanem az országon, társadalmon, államapparátuson belüli struktúrák is mozognak. Recseg-ropog az 1945 után kialakult világrendnek az a része, amely 1991-ben (a Szovjetunió bukásakor) azt hitte, hogy a teljes gőzzel előre (Maszlag-1) kiadott parancsát nem állíthatja meg senki és semmi. Ez volt az egyik legnagyobb történelmi tévedés 1910 óta! (Lásd még: I. és II. világháború, Trianon, Teherán-Jalta, 1956, Ukrajna…)

A nyugati modell megakadt az olyan történelmi állócsillagok, mint Oroszország, Kína, Törökország torkán, miközben erőltetett bevezetési kísérlete, a senki –sem-tudja-miben-létező demokrácia (Maszlag-2) exportja erőszakos káoszhoz vezetett az amúgy is ingatag Közel-Keleten. Ahol az imperialista birkózás nyomán egykor vonalzóval húzták meg a mesterséges határokat. Akárcsak a Kárpát-medencében. Csak itt elnémították az emberi, hazafia hangokat… A (nagy- és kisantanti) rablók érzékenységére hivatkozva. Ja és a politikai korrektség (policy correct – pc) álhumanista, cinikus mételye (Maszlag-3). És a hamis-téves történelemírás, illetve –tanítás valóságtorzító, tudatmódosító gyakorlata a rengeteg álkutató, szakértő és „dr. habil debil’ PhD által (Maszlag-4).

Az USA, amely hol idealizmusból, hol felsőbbrendűségi tudatból, hol üzletszerűen avatkozott be mások dolgába, megszűnt hagyományos értelemben nemzeti érdeket érvényesíteni, és kimondva-kimondatlanul, mint valami eljövendő globális utópia ügynökeként lépett föl, hogy aztán erőforrásaiból kifutva kudarcot valljon. A zászlóvivőből „hátulról vezető” lett, a katonai invázióból közvetítők útján, feketeműveletekkel vívott, rejtett háború. S közben, nem függetlenül a külpolitikai következményektől, a terrorizmustól és a migránsáradattól (attól, hogy a fagyi visszanyalt), a nyugati szavazók is elkezdtek nem nyugati módra viselkedni, és ezt az igényt észlelve politikusok is beálltak a sorba. Mi több, nem akármilyen győzelmeket arattak: az egyik legnagyobb, világpolitikai szereplőként is jelentős tagállam, Nagy-Britannia (Maszlag-5) lett az Európai Unió első kilépője, az Egyesült Államok pedig olyan elnököt választott, akit bárhogyan is forgatunk, sem karakterében, sem gondolkodásában nem illik bele a világelső nagyhatalmat eddig irányító elit öntőformájába. – érthetünk egyet Zord kolléga megállapításával. A Magyar Nemzet a tisztán látók egyik fárosza.

Az ilyen, történelmi horderejű mozgások közepette törvényszerűen megnő a kisebb, akár nem állami szereplők tetteinek jelentősége, de az államok apparátusain belül, a lábak alól kicsúszó szőnyeg érzete is önálló cselekvésre ösztönözhet. De mit is várjon az ember egy olyan korban, amikor az eddigi, lényegében katonai rezsim elkeseredett puccskísérlettel sem tudta megállítani azt a folyamatot, amelyben Törökország visszatér a hagyományos, centralizált irányítású, az iszlám állami szerepét elfogadó rendszerhez. Maszlag –6-7: vajon mit tesz most az amerikai rendszerapparátus – benne 16 titkosszolgálat! –, amelynek hivatott jelöltje, Hillary Clinton csúfos kudarcot vallott az elnökválasztáson; mit tesznek a példa nélküli gazdasági sokknak kitett Szaúd-Arábia mamelukjai s a mindenféle frakciók a két – ma már csak papíron létező – egykori állam, Irak és Szíria területén?

A világ jelenlegi vezetőinek, köztük különösen Trump elnöknek, nagy felelőssége van abban, hogy ezeket a változásokat a legkisebb véráldozattal, világháborút elkerülve vezényeljék le. Ami a legfontosabb, szilárdan ellenállva a régi rendszer híveinek, akiknek semmi sem drága, ha pozícióik megőrzése, bukott ideáik továbbéltetése a tét. Az amerikai álom éppúgy foszlik, mint a nyugat-európai, és valamennyi (nagy és kis) király mindinkább meztelen. Maszlag vége… Itt, Pilisen innen, Budán túl is…