Január – Fergeteg hava – (Nagy)boldogasszony hava – Télhó


Ez új idő, újesztendő, Most kezd újulni, Újulását, víg örömmel Kezdjük hirdetni.

Hirdeti már a Messiást Eljöttnek lenni, Legyetek a nagy Istennek Mind új hívei.

Úr Jézusunk, mi Krisztusunk Áldjál minket! Bor, búzával, békességgel Látogass minket!

Eltölt már egy óesztendő, Melyben bánkódtunk, Bánatinkban siralomra Sokszor jutottunk.

Jutott hozzánk ez új idő, Melyben vigadjunk, Vígságunkban az Istennek Hálákat adjunk! (Széki népdal, Erdély)

Az újévet már a XIII. századi magyarországi oklevelek is így emlegetik: strenarum dies, előestéjét: vigilia strenarum. Városaink e napon tartoztak a királynak ajándékot (strenuales) adni.* Hogy az ajándékozás különben általános lehetett, igazolja Galeotti, a híres humanista is: Kalendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni. Majd elmondja, hogy a királynak ki-ki mestersége szerszámait mutatja be: a síposok a sípot, a kürtösök a tárogatót, a hárfások a hárfát, a szakácsok a fazekat és abárló villákat, mások egyéb, mesterségökhöz tartozó szerszámokat hoznak. A király néhány aranyat lökött a fazékba, és a sípba, tárogatóba, és a többi holmiba külön ajándékot dobott… Ekkor Galeottihoz fordult a király, mondván: miért nem tárod ki te is szerszámaidat az újévi ajándék elé? Lám ez fazekat, amaz billikomot, némelyek dobot, és a pincemesterek kupákat, a lovászok vakarót, a szabók tűt és ollót; a csizmadiák dikicset meg árat nyújtván elé, megkapták járandóságukat…

A hagyomány Erdélyben századunkat is megérte. A Teleki grófok kendilónai (Luna de Jos) uradalmában újév napján mindazok eljöttek köszönteni, akik ott dolgoztak. Szólt a kovácsok kezében az üllő és kalapács, a kocsisok kezében pattogott az ostor és mindenki a maga mesterségét buzgalommal színlelte. A boldog újév kívánásának e hagyományos megnyilatkozásáért az uraság pénzajándékot osztott szét.*

Az újévi köszöntések eredeti jellege már pusztulófélben van ugyan, mégis két mozzanatot elég ölesen elkülöníthetünk bennük: az egyik az ostorral, kolomppal való zajütés, amely a ház népéről, jószágairól akarja a gonosz lelket elriasztani. Ez a jókívánásnak negatív módja: a baj elhárítása. Utána legtöbbször a szóval, verssel kifejezett, vallásos vonatkozásokkal színezett szerencsekívánat következik, amely a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg tehát nem volt puszta udvariassági szólam, mint manapság.

Az újévi köszöntésnek jellegzetes középkori módja maradt fönn egyik XVII. századi, érdeme szerint még nem méltányolt kéziratban, amely középkori Physiologus-hagyományokat tükröz.

A nagy-magyarországi koronás főtől az egyszerű szolgákig mindenki kapott úgymond felajánlást, ajándékot. Íme!

I. A magyarországi koronás királyurunk ő felségének ajándékozom amaz rettenetes erős oroszlánt, a több fene bestiáknak mintegy hatalmas királyát, és ama nagy sebességgel magasan felröpülő  saskeselyűt, az aërben röpöső több madaraknak királyát.

II. A felséges koronás királyurunk után lévő gubernátoroknak, fejedelmeknek, méltóságos uraknak, kapitányoknak, hadnagyoknak, magistratusoknak és bíráknak, egyszóval minden tisztben, hivatalban és méltóságban helyheztetett becsületes őrálló uraiméknak ajándékozom ama serényen magány vigyázó darut.

III. A szántóvető köz- és parasztrendnek ajándékozom ama munkás hangyalt.

IV. A kereskedőknek ajándékozom a méhecskét.

V. A lelkipásztorokat megajándékozom az érckígyóval.

VI. Az Isten igéjét hallgatóknak ajándékozom a szelíd  juhot.

VII. Az atyáknak s anyáknak ajándékozom az ő csirkéit nevelő  tyúkot.

VIII. A fiaknak és a leányoknak ajándékozom az ő anyjok szavára serényen futó  csirkéket.

IX. Az házas férfiaknak és asszonyoknak ajándékozom az  halcion-madarat.*

X. Az ifjaknak ajándékozom a sólymot, aki kedves madár, de ritka és nehezen fogattatik meg.

XI. Az szűz leányoknak ajándékozom az  unicornist.

XII. Az özvegy asszonyoknak ajándékozom a köserves özvegy  gerlicét.

XIII. Az árváknak ajándékozom a fülemülét.

XIV. A gazdáknak ajándékozom a pálmafát.

XV. A gazdasszonynak ajándékozom a tekenyős békát.

XVI. A szolgáknak és szolgálóknak ajándékozom az ébren aluvó nyulat.

XVII. Az Isten igéjét hallgatóknak és penitenciatartóknak ajándékozom a koronát.

XVIII. A nem munkálkodónak ajándékatom a prücsköt.

XIX. Az Isten igéjét nem hallgatóknak ajándékozom az hitvány szúnyogot.

A felsorolt állatok szimbolikus jelentését részletesebben nem elemezzük. Csak jelezzük, hogy az oroszlán és sas a fönséget, a daru a becsületet és éberséget, az érckígyó Krisztust, a halcion vagy jégmadár a házastársi hűséget, a sólyom a kísértések elkerülését, az unicornis, azaz egyszarvú az örök vőlegényt, Jézust, a gerlice az özvegyi tisztaságot és bánkódást, a korona pedig a mennyei jutalmat jelenti. A hangya, méh, juh, tyúk és csirke, nyúl, tücsök, szúnyog szimbóluma nem szorul magyarázatra. A fülemüle, pálmafa, teknősbéka jelentése más összefüggések híján nem világos, de talán a vigasztalásra, gyarapodásra és türelemre következtethetünk.