Alvilági játék az egészséggel: ördögi trükközők – hol a felelősség, hol az állam?


Kevés elvetemültebb, embertelenebb dolog van a világon, mint a gyógyulást remélő, kiszolgáltatott beteg és az egészségét féltő ember hitegetése, becsapása, kifosztása. A kuruzsló, sarlatán, vajákos, áldoktor, ez az emberszabású söpredék, kuruzsló azonban gondtalanul űzi ördögi átverősdijét, vidáman él a visszataszító ügyeskedésből szerzett bűnös-bűzös bankókból. Hol a morál, a felelősség, s hol az állampolgáraiért – állítólag – felelős (jog)állam?

Rémesen ramaty erkölcsi, testi-fizikai-lelki-szellemi állapotban leledzik a magyar; ezen belül átlagon felülien rengeteg a kiszolgáltatott beteg és egészségét féltő ember, akiket sok áldoktor, álcsodatevő szemét alak és cég igyekszik is kihasználni, utolsó reményeitől és fillérjeitől megfosztani. A jól hangzó hazugságok, ígéretek milliókat, nemegyszer milliárdokat hoznak a kasszáikba, és ha mindezt feltűnésmentesen csinálják, még büntetlenül meg is úszhatják. Hogy ez mekkora biznisz, jól mutatja az is, hogy az elmúlt évek versenyhatósági ügyeinek jó része ilyen vállalkozások ellen indult.

Az egyik elképzelés az, hogy veszek ezüstfonalat, egy lepedőt négyzethálósan megmintázok vele, majd bedugom a konnektor földelésébe. Nyilván ügyelve arra, hogy egymással minden fonál összeköttetésben legyen – ismerteti tervét egy internetes fórumon az a lelkes amatőr, aki drágállja a test földelését biztosító lepedőt, illetve derékaljat. Az előbbi termék csaknem 40 ezer forintba kerül, bár ha kettőt veszünk, és hozzá kérünk két univerzális alátétet is – amit amúgy darabonként 21 ezer forintért mérnek –, már 100 ezres keretből megúszható az ügylet. Ha tripláznánk, 150 ezer forintból is kijönne ugyanez.

A csodatevő portékát gond nélkül megrendelhetjük, függetlenül attól, hogy a hatásaival kapcsolatos állítások jogsértő voltát már hatóság is megállapította, közzétételüket meg is tiltotta. A Gazdasági Versenyhivatal még október végén sújtotta megalapozatlan gyógyhatás, illetve ugyancsak megalapozatlan, egészségre gyakorolt hatás ígérete miatt 600 ezer forintos bírsággal a termékét népszerűsítő Földelni Jó Kft.-t, illetve 500 ezer forintos büntetéssel azt az Echo tévét, amely adásaiban elfelejtette közzétenni, hogy a kedves néző bizony nem egy egyszerű műsort tekint meg, hanem fizetett hirdetést lát. - írja a súlyos emberi és társadalmi problémáról az mno.

A cég nemcsak televíziós csatornán népszerűsítette portékáját burkolt reklámmal, hanem a Facebookon és a YouTube videomegosztón is aktívan hirdette az igét. A reklámokban az üzenet minden esetben azonos volt: a termékek kompenzálják azokat a káros hatásokat, amelyeket az elektroszmog az emberi szervezetre gyakorol, és amelyek következtében betegségek alakulhatnak ki. Minden azt sugallta, hogy ezek a kórok megelőzhetők és kezelhetők a speciális lepedőkkel, pedig a cég ezt az állítást megfelelő bizonyítékkal alátámasztani nem tudta. A GVH döntése ellen mindenesetre jogorvoslattal éltek, bízva abban, hogy a bíróság másképp látja a kérdést.

Egymást érő csodák. Az ehhez hasonló történetekkel Dunát lehetne rekeszteni. A GVH statisztikái igencsak beszédesek: tavalyelőtt például ügyeik 47 százaléka fogyasztóvédelmi volt, az összesen 59 ilyen ügyből pedig 31 gyógy- és egészségre gyakorolt hatással volt kapcsolatos. Összességében tehát minden negyedik versenyhatósági eljárás amiatt indult, mert cégek sérülékeny, a hirdetésekben megjelent állításokra fokozottan érzékeny fogyasztókra próbáltak nem túl korrekt módon hatni. Tavaly szintén sok olyan versenyhivatali döntés született, amely beteg embereket megtévesztő cégeket próbált megregulázni.

Amikor az ember ezeket a határozatokat böngészi, egy valami biztosan feltűnik: hogy a tavalyi évben bírságolt cégek jellemzően 2013 és 2015 között elkövetett stiklikért kaptak büntetést. Ez több dologból adódik, és csak az egyik az, hogy a reklámokat alapvetően mindig az első megjelenés időpontjától kezdődően, többéves időtartamot lefedve vizsgálják. A másik az, hogy az ügyek feltárása igencsak időigényes: gyakran sokáig tart az adatok beszerzése, szükség van pontosító információkra, műsorszolgáltatók, lapkiadók megkeresésére, más hatóságok, szakértők bevonására.

Mint azt a GVH Fogyasztóvédelmi Irodájától is megtudhatjuk, az eljárások átlagosan nagyjából egy év alatt zárulnak le, jellemzően ennyi idő kell ahhoz, hogy a hatóság döntése megszülessen. Addig zajlik a macska-egér harc: az eljárást lassíthatja például, ha időközben más lesz a cég képviselője, változik a székhelye. Ugyan az elérhetőség megszűnését jelzik a cégbíróságnak, de a gond az, hogy abban a pillanatban, amint ilyesmi történik, a korábban feladott levelek célt tévesztenek, a hatóságnak már mással kell kommunikálnia. A cégeknek pedig jogukban áll akárhányszor székhelyet vagy éppen vezetőt cserélni, függetlenül attól, hogy ezzel nyújtják a fogócskát.

Folyamatos ügymenet. Azt sem tiltja semmi, hogy másik vállalkozás vigye tovább a már büntetett cég szolgáltatásához kísértetiesen hasonlító tevékenységet, mint ahogyan az a Bajor Imrét is kezelő áldoktor esetében történt. A ferencvárosi klinikák möfötti, kórházak között elhelyezkedő "varghaintézetes" Varghát a versenyhivatal tévéműsorokban és reklámokban szereplő megtévesztő állítások miatt maximális, 12 millió forintos bírsággal sújtotta, amit még be sem fizetett, ugyanis a döntés miatt bírósághoz fordult. Az ügy tehát még nem zárult le, viszont a cég adószámát felfüggesztették, így tevékenységét nem folytathatja. Az már más kérdés, hogy fiai hasonló üzleteket visznek, csak éppen szolidabban reklámozzák azokat. Az pedig nem számít, hogy ismertségükhöz mennyit tett hozzá az apai cég korábbi kétes hírverése.

Az ellen általánosságban sem lehet tenni semmit, hogy valakik más vállalkozások korábbi kommunikációjából hasznot húzzanak: esetükben a GVH már csak akkor vizsgálódhat, ha ők maguk is vétenek, esetleg bizonyítható, hogy a korábbi kommunikációban is érdekeltek voltak. Illetve akkor sem feltétlenül, ugyanis a versenyhivatal csak akkor léphet, ha az ügynek van versenyjogi vonatkozása – ami a gyakorlatban nem jelent mást, mint hogy az adott cég több újságban vagy nagyobb televízióban szabálytalankodik, vagy éppen országos, esetleg több megyét lefedő rádiócsatornán népszerűsít kétes módon termékeket. Önmagában azzal, hogy valaki egy-egy honlapon fényezi magát, tevékenységéhez pedig nem köthető nagyobb árbevétel, maximum egy-egy megyei kormányhivatal figyelmét lehet fölkelteni. Abból pedig túlzottan nagy bírság aligha kerekedhet ki.

Ugyan ismertségükben más ügyek nemigen érhetnek Vargha nyomába, de azért tavaly is volt jó pár olyan döntése a versenyhivatalnak, amelyben jelentős bírságot szabtak ki sérülékeny fogyasztókkal játszó cégekre. Egy vállalkozás például MLM-rendszerben forgalmazott olyan kozmetikumokat, amelyeknek bizony megalapozatlanul tulajdonítottak gyógyhatást, egészségre gyakorolt jótékony hatást. A csodatevő tusfürdőkkel, testápolókkal, testpermetekkel, samponokkal, szájápolókkal és arckrémekkel foglalkozó cég tavalyelőtt csaknem 6 milliárd forintos árbevételre tett szert, amihez képest a GVH elsőre hatalmasnak tűnő, mintegy 40 milliós büntetése már nem is annyira brutális. A hatóság a termékeket gyártó külföldi céget ugyancsak bírsággal sújtotta, a kettő együtt 90 millió forintot tett ki. Az ugyanakkor kérdés, hogy az összeg behajtása sima ügy-e, egyrészt mert a cég mérlege szerint a vállalkozás csúnyán el van adósodva, másrészt mert a hatósági döntés miatt a bírósághoz is fordultak, amíg pedig az le nem zárul, bírságot sem kell fizetniük. Jelzésértékű az is, hogy a külföldi cég a hatósági eljárás során egyetlenegyszer sem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, így kérdés, bírságot mennyire szeret fizetni.

Célkeresztben a diabétesz. A reklámokkal trükköző cégek a diabéteszes betegeket is eléggé kedvelik, tavaly két olyan vállalkozásra is lecsapott a GVH, amely őket akarta megtéveszteni. Egyikük azzal népszerűsítette élelmiszerként forgalmazott termékét, hogy az alkalmas a cukorbetegség tüneteinek kezelése, általában véve pedig jó hatású az egészségre és a közérzetre. A tavalyelőtt 23 milliós bevételre szert tevő cég maximális bírságot kapott, ami esetében 2,3 millió forintot jelentett. A vizsgálat szerint a vállalatnak egyedül a termék kendermag- és krómtartalmára vonatkozó állításai nem voltak jogsértőek, azok ugyanis, noha nem a cukorbetegség kapcsán, de összhangban voltak az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság állításaival. Viszont ettől függetlenül csúnyán pórul járhatott volna az a diabéteszes beteg, aki hisz az ígéreteknek és ne adj’ isten kizárólag erre a termékre hagyatkozik.

Olyan cukorbetegre utazó társaság is a hatóság látókörébe került tavaly, amely televíziós reklámfilmjeiben megtévesztően hirdette azt, hogy termékei – lábkrémek, testápolókrémek és krémtusfürdők – cukorbetegeknek ajánlottak. A vállalkozás, amelyet 10 milliós bírsággal sújtottak, nem kevesebbet állított, mint hogy portékái alkalmasak a diabétesz tünetei közé tartozó bőrszárazság és annak szövődményei – sebes, repedezett, fekélyes bőr – kialakulásának megelőzésére és kezelésére. Ez a kijelentés már csak amiatt is veszélyes, mert a cukorbetegség egyik legsúlyosabb szövődménye valóban a diabéteszes láb, ami elhanyagolva akár amputációt is szükségessé tehet – egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mivel és hogyan kezelik. És itt fölvetődik az a kérdés, hogy a versenyhatósági lépéseken túl milyen következménye lesz annak, ha valaki ilyen ígéretekkel téveszt meg olyan betegeket, akik emiatt egyéb terápiákat akár el is hanyagolhatnak. Mert gyakorlatilag semmilyen.

A gyógyszercégek sem vétlenek. Hogy nem csak a sarlatánok és az élelmiszereknek, illetve kozmetikumoknak megalapozatlan gyógyhatást tulajdonító vállalkozások játszanak hirdetéseikkel, jól mutatja, hogy tavaly a GVH három gyógyszergyártóra is lecsapott. A Merck például azért kapott 150 milliós bírságot, mert egyik vény nélkül kapható, gyógyszerként nyilvántartott krémjét hirdette úgy több, mint egy éven keresztül, hogy a terméket gyógyszerész ajánlotta. Ezt ugyanakkor csak a patikában álló egészségügyi szakember tehetné meg, amennyiben ez a szakmai meggyőződése – reklámokban nem mondhat ilyet gyógyszerész, ahogyan nem tehet ilyet tudós, orvos, sőt még ismert embert sem. Ennek oka egyszerűen az, hogy a betegek hajlamosak előnyben részesíteni olyan termékeket, amelyeket szakemberek ajánlanak, reklámoknál viszont nincs szó arról, hogy a véleményt formálók önzetlenül tennék ezt.

Ugyancsak túllőtt a célon a Sager Pharma, amely fájdalomcsillapítóját reklámozta azzal, hogy az azonnal működésbe lép, holott szó sincs arról, hogy az rögvest hatna – mindezért a cégnek 10 millió forintot kellett betolnia a hatóság kasszájába. A Pfizer a kisgyerekes családokat célozta olyan tévé- és mozireklámokkal, plakátokkal és szórólapokkal, amelyek azt sugallták: kicsiknek szánt vitaminkészítményük alkalmas a kiegyensúlyozott, változatos étrend kiváltására. Ez a gondatlanság 50 milliójába került a cégnek. Azt pedig vélhetően csak a marketingesek tudják kiszámolni, hogy a tavalyelőtt 28 milliárd forintos árbevételt termelő vállalatnak megérte-e büntetést rizikózni amiatt, hogy a szülőkre ilyen reklámokkal próbáljon hatni? Miközben arra azért ügyel, hogy portékájára apró betűvel ráírja: egyetlen étrend-kiegészítő, így terméke sem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

A gyógyszercégek a bírságokat – amelyeknek kiszabásakor a GVH számol a reklámozás költségével, illetve az elért árbevétellel – befizették, beleértve az utóbbit is, függetlenül attól, hogy az ellen jogorvoslattal éltek. Összességében tehát jól látszik, hogy ha az árbevétel reklámok általi növeléséről van szó, mindenki hajlamos túlzásokba esni. Különbség inkább csak abban van, hogy melyik cég mennyire messzire merészkedik el.

Visszaeső megtévesztők

Hiába bünteti sorra a versenyhivatal a rákbetegeket megtévesztő étrend-kiegészítők és tápszerek forgalmazóit, hiába indít vizsgálatot a gyanús kezelések alkalmazói ellen, hiába ad ki sorra közleményeket, címlapos haláleset kell ahhoz, hogy észrevegyük: valami nagyon nincs rendben ezen a területen. A bírságoknak sincs visszatartó erejük.

Híres embernek, Bajor Imrének kellett meghalnia augusztusban ahhoz, hogy a daganatos betegeket megtévesztő kuruzslókra, a hirdetésekkel trükköző cégekre irányuljon a figyelem. Ezt leszámítva nem kapnak nagy hírverést az ilyen esetek, ezzel is csak a színész halálát követően foglalkozott érdemben a sajtó, pedig a Gazdasági Versenyhivatal már júliusban eljárást indított a színészt is kezelő Vargha Metodika Tudományos (?) Intézet ellen. Ennek oka szakszerűen fogalmazva az volt, hogy a cég valószínűleg megsértette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát. A szakzsargon azt jelenti, hogy a hatóság gyanúja szerint a cég megtévesztő módon népszerűsítette kezelését a páciensek körében. Gyógyhatást tulajdonított neki, holott bizonyítéka nem volt rá.

Korántsem egyedi esetről van szó, a versenyhivatalnak évről évre eljárást kell indítania a hasonló módszerekkel élő, főképp rákbetegekre hajtó cégek ellen. Áprilisban például 21 millió forintra büntették a gyógygombás termékekkel foglalkozó Max-Immun Rák- és Immunkutató Kft.-t. E cégnek nem ez az első ilyen ügye, 2008-ban már megbírságolták hasonló okból egymillióra, majd két évvel később nyolcmillióra. Visszatérő „ügyfele” a hivatalnak az Avemar is. Júliusban két céget is megbüntettek egy-, illetve valamivel több, mint kétmillió forintra amiatt, mert gyógyhatást tulajdonítottak a gyógyászati célra szánt tápszernek. Közülük az egyik már 2008-ban is csúsztatott hirdetéseiben, akkor 18 millió forintot kellett fizetnie a hatóság kasszájába. A mostani enyhébb bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe vette, hogy a cég, ha nem is teljes mértékben, kiiktatta korábbi hibáit.

Problémák sorozatban. Augusztusban a Dr. Fachet Egészségügyi és Szolgáltató Kft. ellen indított eljárást a versenyhivatal, mert a cég valószínűsíthetően megalapozatlanul tulajdonított gyógyhatást élelmiszer-ipari termékeinek. Szintén ebben az évben, ám már korábban kezdődött vizsgálat amiatt, mert más cégek a Culevit tápszereit hirdették gyógyhatásúként, de gyanúba keveredtek már olyan cégek is, amelyek csökkentett deutériumtartalmú vizeik hirdetésében állítottak nagy eséllyel valótlanságot. Bár ezek az eljárások még nem zárultak le, a vizeket forgalmazó egyik céget csúsztatás miatt már 2008-ban megbírságolták ötmillióra. Nem mintha számítana ez az olyan vállalkozásnak, amely évente 700 milliós árbevételt könyvel el. A sokak által alacsonynak tartott büntetések oka a jogszabályokban keresendő.

A versenytörvény szerint a bírságolás összege nem haladhatja meg a kiszabást megelőző év nettó árbevételének tíz százalékát. (?!) A hatóság figyelembe veszi a cégek „marketingbüdzséjét”, azon belül viszont kizárólag a jogsértő reklámokhoz kötődő költségeket nézi. Így például azt, mennyibe került a megtévesztő szórólapok nyomtatása és terjesztése, az újsághirdetések, tévéreklámok megjelentetése, sugárzása. A bírságot a hatóság valamelyest emelheti arra hivatkozva is, hogy az ilyen szereket vásároló betegek sérülékeny „fogyasztók”, könnyen befolyásolhatók. Ugyancsak figyelembe veheti, ha a reklámokat széles körben, esetleg hosszabb ideig terjesztették, miattuk pedig a páciensek többet vásároltak a termékekből. Számíthat az is, ha a cégek „visszaeső megtévesztők”.

Ez azonban aligha változtat azon, hogy a büntetések alapját adó „marketingköltség” a valóságban jóval magasabb lehet, mint ami bizonyítható. Ennek oka az, hogy aligha mérhető föl pontosan annak az ára, ha valaki látszólag önszántából, azaz fizetség nélkül – ám valójában megbízásból – számol be a termékeknek köszönhető „csodálatos gyógyulásáról”. Ugyancsak nem számszerűsíthető a suttogó propaganda értéke. A véleményét mindenki szabadon elmondhatja, valóságtartalmát a hatóság nem vizsgálhatja.

Mivel a daganatos betegekre fókuszáló cégek hirdetéseikben rendszeresen szabálytalankodnak, fölmerül a kérdés: nem lenne-e indokolt olyan jogszabály-módosítás, amely lehetővé teszi a büntetési tételek emelését, súlyosabb szankciók alkalmazását. Megkérdeztük erről az Emberi Erőforrások Minisztériumát, mivel hozzá tartozik az egészségügyért felelős államtitkárság. A tárcától meglepő válasz érkezett: a tavaly módosított büntető törvénykönyv értelmében ma már illegális gyógyszerforgalmazásnak minősül, így akár három év szabadságvesztéssel is büntethető cselekménynek számít, ha valaki olyan étrend-kiegészítőt vagy tápszert árul, amelyen gyógyhatás van feltüntetve.

Komoly tilalomtábla.

Viszont ha az állítás nem szerepel magán a terméken, pusztán az értékesítés során hangzik el, illetve a hirdetésekben látható, hallható vagy olvasható, már szó sincs bűncselekményről, így nem alkalmazható a szankció. Ezért nagyon fontos, hogy az ilyen termékek vevői kellő körültekintéssel járjanak el. Ez azonban csekély vigasz azoknak a megtévesztett betegeknek, akik a gyógyulásban bízva költenek tíz- vagy százezreket, esetenként milliókat olyan készítményekre, amelyek hamisan ígérnek gyógyulást.

A daganatos betegek által használt kiegészítő szerek alkalmazása nem feltétlenül okoz gondot, feltéve, hogy erről az érintettek kikérik orvosuk véleményét. Probléma akkor van, ha ezt nem teszik meg, és feltételezett gyógyító erejükben bízva búcsút intenek az amúgy hatékony onkológiai terápiának. Telekes András onkológus, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályvezető főorvosa ezt azzal érzékelteti, hogy konkrétan kimondja: ami a kórház falain kívül van, azért van ott, mert nincs egyértelmű bizonyíték a hatásosságára. Ha lenne, akkor a kórház falain belül használnák a készítményt.

Rengeteg kérdőjel. Persze a bizonyíték hiánya nem jelenti azt, hogy az ilyen készítmények biztosan hatástalanok, pusztán azt, hogy senki nem végezte el azokat a klinikai vizsgálatokat, amelyek igazolnák, hogy segítséget jelentenek. A gyógyulás reményével kecsegtető ígéret természetesen sokat jelent egy olyan daganatos betegnek, akinek az orvosok a hagyományos terápia mellett sem tudnak biztos gyógyulást garantálni. Százszázalékos hatékonyságú onkológiai kezelés ugyanis nem létezik, ám ha egy gyógyszer a klinikai teszteken minden második beteget meggyógyított, akkor elvárható, hogy ez a valóságban is így legyen. Most folynak azok a vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy az adott terápia kinél lesz hatásos és kinél nem.

A gyógyszerekkel ellentétben a „gyógyszer látszatát keltő” étrend-kiegészítők hatékonyságáról általában nincs semmilyen klinikai adat. Egyes készítményeknél ugyan hivatkoznak állatkísérleti eredményekre, ám ezeket emberre nem lehet vonatkoztatni.

– Ez súlyos csúsztatás lenne, méghozzá azért, mert az amerikai gyógyszerügynökség adatai egyértelműen rámutatnak, hogy száz olyan anyagból, amely hatásosnak bizonyult a sejttenyészetes vizsgálatoknál és állatkísérleteknél, mindössze három–nyolc lesz hatékony embernél is. A többi vagy toxikus ránk nézve, vagy semmilyen hatása nincs. Emiatt nem lehet hatóanyagokat egér- vagy patkánykísérletek alapján embereknek javasolni.

A magyar jogszabályok szerint a természetgyógyász csakis a kezelőorvossal együtt, vele egyeztetve tevékenykedhetne. Az tehát jogszabálysértés, amikor a beteget lebeszélik a kemoterápiáról, és rábeszélik, mondjuk, a talpmasszázsra vagy különféle „csodaszerekre”. Többek találkoztak olyan kuruzslókkal, akik a kemoterápia káros voltát hangoztatva ajánlottak „természetes” – ámde hatástalan – készítményt a betegeknek. Az ilyen eseteknél a doktorok tehetetlenek: elmondhatják a véleményüket, megpróbálhatják meggyőzni a pácienst, de ha ő máshoz ragaszkodik, nem kezelhetik akarata ellenére.

Mi viszi rá a betegeket, hogy ne az orvosok tanácsát fogadják el, hanem a sarlatánokét. Az egyik szomorú történet egy emlődaganatos hölgyről szólt, akinek a tumora hatalmasra nőtt, kifekélyesedése miatt már a bordaalapot is látni lehetett. A pácienst természetgyógyász kezelte, amikor végre orvoshoz került, állapotát fotókkal is megörökítették.

Amikor megkérdezték, miért halogatta az onkológus felkeresését, azt felelte: azért, mert a természetgyógyász azt mondta neki, „minél nagyobb luk van a mellében, annál jobban tisztul a betegsége”.

Végzetes hiszékenység. Az ilyen tragédiák azzal előzhetők meg, hogy az orvosok partnerként kezelik a pácienseket, nem pedig kioktatják őket. Az ambulanciákon, osztályukon például szórólapok is választ adnak a kérdésekre. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, ha ezt elmulasztják, a páciensek többet nem is kérdeznek, csak teszik, amit jónak látnak, amiről mások meggyőzik őket.

Nem tudni, hogy hazánkban az onkológiai betegek hány százaléka szed étrend-kiegészítőt vagy tápszert, sokan még orvosuknak sem árulják el. (A nemzetközi felmérések szerint a pácienseknek hozzávetőleg 80 százaléka fogyaszt ilyen terméket.) Az, hogy az orvos erről nem feltétlenül tud, ugyanis ezek esetenként hatástalanítják az onkológiai gyógyszereket, fokozzák azok toxicitását. Vannak például olyan kemoterápiás szerek, amelyek úgy hatnak, hogy szabad gyököket generálnak. Ha ezek alkalmazása mellett a betegek nagy dózisban szednek antioxidánsokat – például A-, C- vagy E-vitamint –, akkor gyakorlatilag gyengítik ezek hatását.

A laetril a barack és a keserűmandula magjában is előforduló amigdalin félszintetikus származéka, amelyet ifjabb Ernst T. Krebs állított elő az 1950-es években az USA-ban - ő később börtönbüntetést is kapott a laetril forgalmazásáért.

A B17 - bár valóban természetes eredetű vegyület - nem rákgyógyszer, és nem is lesz az soha. B17-nek a laetril nevű vegyületet nevezik, ami a barack és a keserűmandula magjában is előforduló amigdalin félszintetikus származéka. Mindkét vegyület az úgynevezett cianogén glikozidok közé tartozik, amelyek a béta-glükozidáz enzimek hatására cukormolekulára, benzaldehidre és hidrogén-cianidra bomlanak. A legfontosabb, hogy a B17-vitamin elnevezés teljesen önkényes, mivel sem az amigdalin, sem a laetril nem nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, tehát nem vitamin!

Lehet-e rákot gyógyítani barackmaggal? Abszurdnak tűnik a felvetés. És B17-vitaminnal? Ez már „tudományosabbnak” hangzik, jóllehet a lényeg ugyanaz. Mindezek után adódhat néhány kérdés:

-       hogy fordulhat elő, hogy ezt az illegális terápiát (talán a hatóságok szakemberei által is olvasott) magyar nyelvű honlapokon hirdetik, már évek óta?

-       hogyan kell vélekednünk azokról, akik az elkeseredett betegektől 180 000 forintot kérnek el - a tudomány mai állása szerint hatástalan - "alapkúráért"?

-       vajon kik adhatják be az injekció formájában forgalmazott B17-vitamint és kik kötik be a kezeléshez szintén ajánlott szódabikarbóna-infúziót?

 

Végzetes túladagolás. Csupor Dezső farmakognóziai szakgyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerész-tudományi Karának adjunktusa a B17-vitamint is említi, amelynek alkalmazása nem kérdés, hogy ártalmas. Ebből a vegyületből a szervezetben hidrogén-cianid képződik, amely a módszer alkalmazói szerint jobban mérgezi a daganatos sejteket, mint az egészségeseket; azaz, ha jól állítják be a dózist, a daganat elpusztul, de az ember túléli. Ez viszont nincs így: ha sikerül olyan dózist elérni, amely végzetes a daganatos sejtekre nézve, akkor attól a beteg is meghal, ha meg nem, a daganat is megmarad. A gyógyszerész ismeretei szerint itthon még senki sem halt bele túladagolásba, viszont e módszer miatt már sok embernek lett könnyebb a pénztárcája több százezer forinttal úgy, hogy nem gyógyult meg.

A daganatos betegek körében „divatos” a lúgosítás módszere is. Ez enyhébb esetben csak annyit jelent, hogy az érintettek sok zöldséget és gyümölcsöt esznek, amiből bajuk nem lehet, de hasznuk sem. Ugyanis senki sem bizonyította be, hogy a lúgosítás segíti a tumorok legyőzését. Van viszont, aki drasztikusabb módszert alkalmaz, például szódabikarbóna-infúziót adat be magának. Ezt a módszert egy olasz orvos kezdte alkalmazni, kiindulási alapja pedig az volt, hogy lúgos közegben kevésbé tudnak szaporodni a daganatos sejtek. Ennek van minimális elméleti háttere, méghozzá az, hogy bizonyos daganatos sejtek valóban „jobban érzik magukat” savas miliőben, lúgos közegben kevésbé szaporodnak. Az ugyanakkor mérgezést okoz, ha ezt a lúgos közeget a szervezetben akarjuk létrehozni – magyarázza Csupor. Hozzáteszi, hogy az olasz orvosnak voltak olyan betegei is, akik belehaltak a terápiába, emiatt Itáliában büntetőeljárás folyik ellene emberölés vádjával.

Hazánkban ilyesmire nincs példa, sokak szerint azért, mert ha a betegek meghalnak, már értelemszerűen nem perelnek, a rokonokat leköti a gyász, a szakmabeliekben és a hatóságokban pedig van egyfajta szemérmesség. Jól mutatja ezt az, hogy például a Vargha-intézet is közvetlenül a Semmelweis Egyetem mellett, kórházak között van, már korábban is rengetegen tudták róla, miként működik, mégsem jelentette föl senki a rendelőt.