A politikai frissítés magyar összérdek!


A közhangulatot alakító számos ügyben hasonló álláspontok, a jelenlegi véleménykoalíció immár kiterjed a társadalom felelősen gondolkodó egészére.

A kiábrándult, bizonytalanná lett szavazókon túl a Fideszhez lojális csoportokra, a polgári világ számos reprezentánsára is. Nem kétséges, a válságban hagyott egészségügyről, a túlközpontosított oktatásról, a kiterjedt korrupcióról, a hatalmi arroganciáról és gátlástalan törtetésről, a pénzköltés aránytalanságáról – ennek jelképe a stadionépítési láz –, a minden csapból ömlő sikerpropaganda és a mindennapi élet tapasztalatainak súrlódásairól nagyjából-egészében ugyanúgy gondolkodik a választók túlnyomó többsége. Hasonlóan látja ezeket az Orbán Viktort zsigerből elutasító ellenzéki szavazó és a miniszterelnököt szövetségesének tekintő, a Fideszt értékalapon támogató Batthyány-körös professzor. Vagy éppen az első Orbán-kormány minisztere, Chikán Attila, aki több ízben fogalmazott meg méltányos, visszafogott, mégis a kormányzat elevenébe vágó bírálatot. A Fidesz szavazói közül is nagyon sokan ugyanígy gondolják, még ha a 2010 előtti világ visszatérésétől való félelmük, a menekültügyben elfoglalt kormányállásponttal való azonosulás vagy a külső beavatkozási kísérletek elutasítása egyelőre (?) a kormánypárti táborban tartják is őket. És persze az a megfontolás is, amely összeköti őket a bizonytalanok sokaságával: nincs vonzóbb kínálat a politikai piacon. – értünk egyet az mno-val.

S vele együtt - a háttér felfestése után - lássuk: hogyan kezdte az évet az ellenzék. A baloldali, liberális oldalon felgyorsult a miniszterelnök-jelölt keresésének folyamata. A váratlanul bejelentkezett Botka László mögött fölsorakozott a pártja, ám ezzel még nem dőlt el a meccs. Lényeges kérdés: sikerül-é a Fidesztől balra álló ellenzéki erők együttes támogatottságához még egymillió szavazót kellene hozzáadni, hogy esélyük legyen kormányt váltani? A kormányfőjelöltnek frissen bejelentkezett, módfelett rokonszenves Lattmann Tamás nemzetközi jogász a kormányellenes civil mozgolódások becsatornázásától reméli az új szavazók megjelenését. Nem lesz egyszerű eldönteni: vajon a pártháttérrel és városvezetői tapasztalattal bíró Botka, vagy a közvélemény előtt kevéssé ismert, felkészült, de politikusi szerepben még kipróbálatlan Lattmann képes összeterelni a kritikus tömeget?

A váltópárti szerepet megcélzó Jobbik elnökének szombati évadnyitó, a magyar politikában üdítő módon nem papírra szegezett tekintettel elmondott beszéde azt demonstrálta, hogy Vona Gábor ellenzéki riválisai előtt jár. A néppártosodás egyelőre ugyan nem hozta meg az áttörést, és az irányváltáskor várható konfliktusok mind jelentkeztek is, a pártelnök elszántan menetel célja felé, s beszéde érzelmi azonosulást igyekezett kiváltani hívei, a bázis körében. Jól felépített, lendületes szónoklat volt, a kérdés azonban továbbra is az, hogy a megcélzott szavazók a múlt ismeretében mennyire tartják hitelesnek a megszólalót. És igaz ugyan, hogy a modern politikában a vezető személye kulcsfontosságú, a Jobbik esetében a kormányképesség érzetéhez felkészült és látható második vonalra, szakértőkre és komolyan vehető programra is szükség lesz. A beszéd üzenetei mindenesetre nem taszíthattak el senkit; a legkeményebb rész, a kíméletlen elszámoltatás ígérete éppenséggel egybeeshet a nagy többség vágyaival.

Az tény: a mai ún. politikai elit egy részének eltávolítása, másik felének frissítése magyar közérdek!