Télre: tökéletes forralt bor, amely megment minket minden fagyos-jeges ártalomtól


A forralt bor szintúgy „már a rómaiak is” típusú történet. Mások szerint „már a görögök is” típusú történet. Eláruljuk: eleink, a szkíta-hun-türk ősmagyarok is ismerték a hideg időjárás elleni gyógymódok eme eszközét. Hihetetlenül gazdag volt őseink ilyetén tárháza. Miért is nem tanítják?

Angol nevét (muddled - mulled wine) a XIV. században kapta. A termék úgy született, hogy forralással megmentettek pimpósodásnak induló tételeket. Pontosabban megmentettek. Tehát a forralt bor múltja kevéssé dicső, és ez sajnos jelenjében is tetten érthető. Legalábbis kevéssé jellemző, hogy csúcsborokat pancsoljon szét valaki a fazékban, a rossz minőségű borok felhasználása viszont nem ritka, a forralt bor kiváló segítője a szaggató másnapoknak. Mégis népszerű lett, amit Charles Dickensnek is köszönhet, aki több helyütt megemlékezik róla.

Milyen borból? És még miből? Az ősi forralt bor, a hypocrace úgy készült, hogy a cukrozott bort mozsárban durván megtört fűszerekre - szegfűszeg, gyömbér fahéj, hosszú bors, kardamom - öntötték és ázni hagyták egy éjszakát-napot. Nem forralták, és egyesek illóolajos ízesítéssel csaltak.

Szerkesztőségi borszakírónk illatos, könnyű, reduktív fehérbort ajánl hozzá, a grape.com pedig kifejezetten száraz vörösbort, azon belül is zinfandelt (nem cirfandli) és syrahot, és ők a töménnyel erősítés iskoláját képviselik. Ilyen is van, mivel szerintünk a forralt bornak már teljesen mindegy mit raknak bele, nem tudunk sem bólogatni, sem elhatárolódni. Receptjük így szól:

Kívántatik bele: egy üveg száraz vörösbor, 170 g brandy (mondjuk szűk 2 dl), 1 egész narancs felszeletelve, 2 egész citrom felszeletelve, 1 dl méz, 3 egész fahéjrúd, 6 db szegfűszeg, 1 teáskanál frissen őrölt szerecsendió. A forralásról annyit, hogy nem forralják. Elkeverik az alapanyagokat és felmelegítik, de NEM forralják, majd bögrékben tálalják.

A Harvard iskolaújságjának - kár, hogy a BME forralt bor receptjét nem találtuk sehol- receptje az alapanyag tekintetében kissé megengedőbb. („Vegyél valami vöröset, ihatót, ne túl édeset 10 dollár alatt. „) Ők nem vadulnak brandyvel, cserébe raknak bele gyömbért is. Vizezésről, forralásról itt sincs szó. Jamie ezt mondja (jól agyonbonyolítja): 2 mandarin, 1 citrom, 1 lime, 200 g cukor, 6 db szegfűszeg, 1 egész fahéjrúd, 3 babérlevél, 10 reszelés egy szerecsendióból (ő írja így!), 1 egész vanília hosszában felvágva, 2 csillagánizs, 2 üveg Chianti, vagy más olasz bor. Készítése: a citrusokat meghámozza, és a cukorral, a mandarin levével, a fűszerekkel - a csillagánizs kivételével- együtt egy lábosba rakja, amelyet annyi borral önt fel, hogy az ellepje. Felforralja, majd addig -4-5- perc- főzi, hogy szirup legyen belőle. Ekkor önti hozzá a többi bort és a csillagánizst, majd összemelegíti és tálalja.

No, akkor vágjunk bele! Fölmelegítünk egy üveg vörösbort. 14 darab zöldkardamomot, egy csipet szegfűszeget, két egész csillagánizst, egy egész fahéjrudat, egy egész szétlapított és feldarabolt citromfüvet, egy egész narancs héját, a felszeletelt narancsot, egy evőkanál cukrot, kb hüvelykujjnyi gyömbért darabokban dobunk bele, és elkeverjük. 4-5 percig melegítjük, de nem forraljuk, ez kifejezetten tilos! A lényeg: fél-fél marék paradiót, mandulát, diót és mogyorót, pisztáciát szórunk egy serpenyőbe, sózzuk, fél-fél teáskanál fűszerpaprikával és cayenne borssal fűszerezzük, és szárazon megpirítjuk őket. A végén egy ág rozmaring leveleit is hozzákeverjük. A forralt bort a magokkal tálaljuk (mármint nem összekeverve, hanem egymás mellett). Ha már forralt bor, ez a magos párosítás elég meggyőzően hangzik, de egy dolog biztos: Ne forralják, mert elpárolog az alkohol, s oda a mámor!