Hatvan esztendő: az utolsó lovag magyar legitim vezető


Immáron hatvan éve, hogy az Atlanti-óceán partján meghalt egy ember, akinek nevéhez egy egész, negyedszázados korszak fűződött maradék Magyarhonban, amelyben 1944. március 19-én véget ért a törvényesség, a törvényes hatalomgyakorlás, sárba tiporva a Szent Korona és tana, mely máig nem kapta vissza a világon egyedülálló államalkotó szerepét.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy és kormányzó, egyetlen magyarként I. Ferenc József szárnya alól sikeres tengerész hadvezér, akit angol hadiiskolákban tanítanak „ellenség” létére. Példát mutató háborús hős, rettenthetetlen hadfi, akit egy 1918 körüli angol diplomáciai jelentés így véleményezett: „Horthy a korszak erős embere, nem nevezhető semmiképpen sem túlzott nacionalistának”. Azóta aktuálpolitikai sunyiságból ragozzák, sározzák nímand percemberkék, politikai pitbullok...

Azokban az időkben (1956 után), bár már jóval túl voltak a karácsonyon, váltig a magyar nép lógott fákon, az elsőket a nagy harcosok közül – Szabó János bácsit a Széna térről és Dudás Józsefet – már kivégezték, egy valamikori premontrei szerzetes, bizonyos Zimándi Pius meg ezen a napon azt írhatta a naplójába, hogy „Komáromban visszaállították a rendőrkapitányság épületére a vörös csillagot, amelyet a szabadságharcosok távolítottak el októberben. A miskolci szovjet emlékművet helyreállítják. Mindent vissza! Az orosz nyelvet visszaállították, egyelőre csak az általános iskolában, március 1-jével. Az egyik iskolából, a legfelsőbb osztályból húsz leányt vitt el az ávó. Egy másikban néma tüntetésbe fogtak a lányok, mire azt ávó behatolt és összeverte őket. Vidéken a Kádár-legények verik a pedagógusokat, tanítókat.”

A szocibolsi ál-ballibbantak utódai most is itt uralkodnak tulajdonosként, vezérigazgatóként, ügyvezetőként, vörös és zöld bárókként páváskodnak, basáskodnak, gyerekeiket beröptették minden pártba, hogy biztos és folyamatos legyen a hatalombitorolás, a kisember kisemmizése, lenyúzása, lenézése mérhetetlen adókkal, csalásokkal, folyton aktuálisra szabott törvényekkel s intézményekkel. Egyik se különb a Deákné vásznánál – egy illegitim brancs.

Ennek az embernek a halálát közvetlenül megelőző hetekről többek között a következők olvashatók a szép és okos, művelt, finom úriasszony Edelsheim Gyulai Ilona Becsület és kötelesség című emlékiratának második kötetében: „mindent egyfajta gépiességgel csinált, minden kezdeményezőkészség nélkül… nem olvasott újságot és nem hallgatott rádiót sem. Egészségesnek látszott.” Menye szerint, aki mindvégig mellette volt Estorilban, „az egyik nap fel sem kelt, kihívtuk hozzá az orvost, aki azt mondta, hogy semmi szervi baja nincs… egész teste elfáradt… Ebbe halt bele… Azt mondta nekem: ha te megéred azt, hogy a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, akkor engem vigyél haza, és otthon temessetek el, helyezzetek el a családi kriptában, Kenderesen. Így is tettem.” – idézi kollégánk, Domonkos László is, föltéve mindenki kérdését: a szóban forgó végrendelkező a szabadságharc utolsó halottja?

Hatvan évvel ezelőtt az Atlanti-óceán partján meghalt egy ember, akinek nevéhez egy egész, negyedszázados korszak fűződött Magyarországon.

Vitéz nagybányai Horthy Miklósnak hívták.

***

Olvasói hozzáfűzések

- Az utolsó legitim vezető. Sokkal jobban szerette a hazáját, mint akármelyik 1945 utáni államférfi! nem véletlenül nevezték (az angolok!) lovagnak. „Becsület és kötelesség”. Vajon melyik miniszterelnökünkről, vagy államfőnkről lehet majd könyvet írni ezzel a címmel?

- Az az ember Magyarország utolsó törvényes vezetője volt. Én ma is a király nélküli királyság híve vagyok. Ma a köztársaság szót olyanok puffogtatják, akikre még a sáros cipőmet sem bíznám. - Ideje lenne már végleg tisztázni Horthy Miklós igaz történelmi szerepét tisztelt „Tudományos Akadémia”, hogy a Magyar Nemzet végre megadhassa neki a kiérdemelt tiszteletet! De nemcsak Horthy szerepével vagyunk adósak, hanem a MAGYAROK ŐSTŐRTÉNETÉVEL szintúgy! Még mindig a Habsburgok és a kommunista éra által meghamisított zagyva történelmet oktatgatják! Nagyon nehéz lesz így újra egységes nemzetnek lennünk!

- Szép kívánság, csakhogy az MTA mai tagjaitól nem fogjuk megkapni, ugyanúgy az őstörténettel sem foglalkoznak. Nézz csak utána, pl. hogyan "dicsőítették" az akadémikus urakok a magyarokat.

- Ha ő nem jön, mi jöhetett volna az országra, vagy a „helyére”? Egy brutálisan megcsonkolt, eleve halálra szánt országot és népét „újraindította” a sátáni idegen erők, és az őket szolgáló „helyi” (magyargyűlölő) baloldal ellen Ezen ellenséges külső- belső erők szándéka, sokszor még a "hanghordozása" is változatlan Vajon más mit tett (tehetett) volna az ő helyében? Lassan helyére kerül a megítélése.

Szalay Károly A sátánizált Horthy

„Kívánatosnak tartja, hogy magyarok is vegyenek részt a hadműveletekben. És persze megint Trianon! Elismeri Magyarország jogos területi igényeit a megtámadandó országgal szemben. 29-én viszont Bárdossy külügyminiszter – nyilván Teleki utasítására – a belgrádi követ révén, nem hivatalosan, titokban tájékoztatja a szerbeket a német szándékról. 30-án Teleki közli Londonnal és Washingtonnal, a magyarok nem avatkoznak be a harci eseményekbe, csak akkor, ha az ott élő őshonos kisebbséget veszély fenyegeti. Miért kerülhet őshonos magyar saját szülőföldjén veszélybe? Mert Trianonban pöhhancs franciák, angolok és amerikaiak abszurd helyzetet teremtettek a Bánságban és a Bácskában is. De erről nem esik szó. Teleki megpróbál kiutat találni az esküszegésből. 31-én Csáky tájékoztatja a nyolcszáz évig velünk együtt élő horvátokat: rokonszenvezünk szuverenitás törekvéseikkel. Április 1-jén a Legfelső Honvédelmi Tanács elfogadja Teleki javaslatát: csak akkor avatkozik be a délvidéki katonai eseményekbe, ha a magyar kisebbség veszélybe kerül. És: „Ha a magyarlakta területek a német támadás következtében senki földjévé válnak.” Magyarra fordítva: akkor, amikor már nem létezik az a jugoszláv állam, amellyel az örök barátsági szerződést megkötötték. Április 2-án megkezdi a náci haderő Jugoszlávia elleni fölvonulását Magyarország területén. Ezért Nagy-Britannia velünk megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat és hadüzenettel fenyeget. Április 3.: Teleki öngyilkossága. Bárdossy lesz a miniszterelnök. Három nappal később: április 6.: A nácik megtámadják Jugoszláviát. Április 10.: Megalakul a független Horvát Köztársaság. Jugoszlávia, mint szerződő társ megszűnik. Vagyis az örök barátsági szerződés megkötője nem létezik. Egy nap múlva, tehát 1941. április 11-én lép magyar katona magyar területről nem jugó, hanem ősi magyar földre. Kérem, ez a tény! Elfoglalja a 1 025 508 lakosú Bácskát, a baranyai háromszöget, a Muraközt és a Muravidéket, amelynek 36,6 százaléka magyar, 19 százaléka német és csak 16,1 százaléka szerb. Vagyis a Trianonban álságosan többségi nációnak láttatott népcsoport voltaképpen a kisebbségi. Hát nincs ebben valami tébolyító aljasság az angolok viselkedésével együtt? És nem a legtébolyítóbb, hogy Teleki becsületből öngyilkos lesz? És nem undorító, hogy mindezek után az angolok (talán Churchill) kijelentik, hogy a háború utáni béketárgyalásokon fönntartanak egy széket (az általuk halálba hajszolt) Teleki tiszteletére? Nem ártana – akár Teleki helyett is – végiggondolni az összefüggéseket, az okokat és az okozatokat! Ki is a szószegő? Ki is az igazi háborús bűnös? Kinek lett volna oka meakulpázni? Önökre bízom a döntést. (A tokaji Kopasz-hegy oldalában sokáig láttuk a vonatablakból ezt a kőberakatot. Itt mindig lassított a vonat, még a 60-as-70-es években is...