Lucifer Morningstar röhög a markába?


A klasszikus öröktörténet bukott angyalának fia, Lucifer Morgenstein újmódi játékokkal, jóindulatú kedvvel ideérkezett meg, hogy az idegtépő, szívmardosó álságok és gonoszságok világában valami logikát, jóindulatot találjon. Immár évtizedek óta kutakodott, mindhiába.

Egy hol volt, hol nem volt hazának nevezett műveleti területen megmaradtakra bűvös álomháló hullajtott egy átkozott napon az üres tekintetű, ám csábosan szikrázó mosolyú Demográciának álcázott Csalárdia nevű vasorrú bába, miközben szirénhangon hangzatos, de dögunalmas kampánydalocskákat dúdolgatott. Ezen Belegebedek Elek apó, a nagy mesemondó jókat heherészett, s abban reménykedett, hogy új meséket fabrikál, hátha némi szabad levegőre engedik őt az istenek. Ám azok között jó ideje zűrzavar ütötte fel fejét, jó s rossz, gonosz csépelte, kergette, egymást, az őrületes vezényszó- és csatazajban, porfelhőben, ágyúfüstben semmit sem lehetett látni, hallani tisztán.

Még az örökéjhez és káoszhoz szokott Lucifer is egykedvűen, csalódottan üldögélt a Generázeti vagy Genfi partján, vagy mitt’om én, melyik tó partján egy jókora kupac szemét tetején, melynek oldalán wiszkispalackok, tépett bankók, táblacafatok hevertek, E és N meg SZ meg EU betűkkel.

Lucifer fia, L. Morgenstein újmódi játékokkal, jóindulatú kedvvel ideérkezett meg, hogy az idegtépő, szívmardosó álságok és gonoszságok világában valami logikát, jóindulatot találjon. Immár évtizedek óta kutakodott, mindhiába.

Érdekes pontkén fedezte föl Mutyisztániát, ahol talán leghangosabban dübörgött a polimánia, melyet VII. Übü hirdetett meg: nemzeti együttműködési ripacskodás, rablovicskodás… Nemzeti ellenvetés? Ott, ahol nemzeti sport a trakta, dagonya és vihornya? Hol gerinc csak a rántott nyúlban van?  Mese, mese, mátka… szajkózta Übü, miközben páncélozott búvóhelyéről előmerészkedve időnként páncélozott pillangós batárba huppant hibbant igéit hirdetni.

Amelyek mindhiába csörögtek-zörögtek-dübörögtek, az istenadta nép nem akarta bevenni minden erőlködés dacára. Átláttak a nagy nemzeti együttátverés szitáján. Ott neház is, ahol több a szeény, mint a rosta lika, sőt eggyel több... Viszont köztudottak voltak az elfolyott és ellopott milliárdok, a légváras csilliárdok, a Lajtán túl boldogulást keresők s az itthon tengődők milliói lehalkítják a valóságot, felhangosítják a mesét.

Mind emiatt még megmaradtak egyik fele túlélésre játszik, lét- és jogbizonytalanság miatt féleleműző túlélőmellénnyel és készlettel (sport/túracipő, hátizsák, gps, okostelefon, világbankkártya etc.) közlekedve reménykedik: hátha megússza, amíg végre felülkerekednek a józanság, biztonság, emberség elvei, emberei. Vagyis valóságos vezetők, kiszámítható, humánus közösségszervezők. Akik nem keresnek cassus belli-ket Brüsszel vagy mással, nem akarnak lázadás évét, felfordulást, – „csak” külső s belső békét, biztonságot, megélhetési, egészségügyi és jogi alapokat.

Mindezeket illetően a jelen most mese és valóság zűrös elegye. Sőt, gyúelegye. Bármikor robbanásra készen.

Mert olyanok pöffeszkednek vezetői posztokon, akik nem hisznek sem a mesékben, sem a valóságban, csak a maguk (vagy környezetük) kreált pszeduovilágban, melyben a látszat a főisten, aki elhiteteti velük, hogy minden úgy van, ahogy ők képzelik, s minden az ő szabályaik szerint működik. Gátlástalanul (sőt még annál is nagyobbat) lehet hazudni – a király ezen csak hahotázik, mi több adja lányt s fele (elprivatizált vagy offshorozott) királyságát), aki a legeslegnagyobbat füllenti pl. tejben-mézben folyó káanánról, jobb teljesítményről; régóta koptatott, lejárt szavatosságú, fékezett habzású közhelyeiről. Ahol a mesebeli Mutyisztánia bűzös lápvilága nem lehúz, hanem fölemel, mert a nemzeti újburzsoázia-építkezés rendszere. Hogy hol a tehetség, a rátermettség, tisztes törekvés, a közjó szolgálata? Hát a mesében… A nemzeti együttműködési ripacskodásban, rablovicskodásban. Induló: aki nem lop, csal, hazudik egyszerre, nem kap rétest estére!... Sőt, kastélyt, helikoptert, gázszerelést, útépítést, bankot, rangot, posztot, pénzt, paripát, nagykövetséget, mi szem-szájnak ingerét sem kap nemhogy estére, de még reggelre se!

Köztudott a tanmese, Csudáliában valóság: a király és a királyság meztelen! A balga birkanép a ruhafoszlányokban ugrabugráló udvari bolondon kacarászik kínjában, akik odamutat: „én csak félig látszom ki rongyaimból s játszom a bolondot, de hát nézzetek már rá a királyotokra…! Se ruhája se humora, se koronája…”

Azért vicsoroghat a birodalmakra, mert azok rá se hederítenek, egymással vannak elfoglalva. Ezek odaát, ezek ideát már akkor senkik voltak, amikor még voltak valakik. Avagy a maguk erejéből lettek senkivé. Ehhez persze kell sok-sok nyalonc udvaronc is! No meg a bégető birkák serege… Néha azt bégve, hogy ki lenne helyettük más? Ez a legnagyobb önnyugtató közhely: mindig van más! Mindig van megoldás, kiút, mindig van jobb!

Amúgy a mesében szabályosan három akadályt kell legyőznie a főhősnek, ám e mai magyar abszurdmesében egyenesen öt fő akadályt toronyosultat elénk a műfőhős, holott mi egyet sem akarunk. De legalább a gonosz boszorka vagy a jóságos tündér, az erdei manó vagy a meséskönyv sarkában meglapuló pszichiáter szólna rá az önjelölt műfőhősre, hogy elég: csókold meg a minimálnyögdíjon élő békát és húzz el az angol népmesébe távozott boszi itthon hagyott seprűjén még az üveghegyeken is túlnan lévő az Óperencián túlra, ahol most nyílt meg a vasorrú bába kifőzdéje és kijózanítója.

Mikoron idáig értem a mesefolyamban, megpillantottam a parton Lucifer Morgensteint, aki egy Rubik-kockát forgatott, hogy kijöjjön az olimpia. Ha lenne, háromnegyede eltűnne szőrén-szálán. Ha elmarad – marad belőle a pia.

Lucifer Morgenstein tán egyet tehetne: hirtelen lefagyasztja az egészet, kigondol egy új mesét, s csak azután olavsztja vissza valósággá ezt az eltorzult mesét, amelyről még Czakó Gábor sem tudna 77 magyar rémmesét kihozni. Csak Luciferi, de már ő is borzong a rémektől. Rémes, nem?

Politikai pitbullokkal teli az udvar, celebek celebek, trollok trollok hátán. Utóbbiak egyik fő tulajdonsága, hogy soha nem adják fel. Maguktól. Hogy akkor is öntenek még pár vödör büdös olajat a tűzre, amikor mindenki elhúzódott már a közelükből. A feszültség fokozása alapvető, a troll mindig dupla vagy semmit játszik, mert azt hiszi, csak úgy nyerhet. Azt nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy nem nyerhet soha. Az egyszer már csalódott sokaságnak esze ágában sincs visszaszivárogni a táborába.

Remekül illeszkedik e vödör olajok sorába a kiemelkedően harsány csótányi évértékelő után indított még harsányabb börtönös minikampány közösségi hálóban megfuttatott ábrája. Üdítő lenne látni ilyeneket az utcán is. Reméljük, lesznek óriásplakátok. Menőn mutatnának a Magyarország erősödik-ek és az Együtt tették tönkré-k mellett.

Csudáliában a demagógia természetesen ugyanúgy legitim, mint bármi más, amit van szerencsénk megcsodálni nap mint nap. Hitelességét, élet- és versenyképességét a szavazótábor fogja megítélni, amint eljön az ideje. Egyáltalán nem biztos – noha remélni, igaz, szabad –, hogy a fokozások korában a józan ész visszahozása a megfelelő válasz a – nyaloncokat leszámítva – senki által nem kívánt kormányzati háborús retorikára.

képes észszerű döntéseket hozni – feláldozva a munkát a direkt hasznosság oltárán –, és azok sem voltak egyenesek vagy tisztességesek.

Az ilyesfajta vehemencia és igyekezet egyik sajátossága, hogy olykor önparódiává silányul. A jelenség Orbán Viktor esetében is megfigyelhető. Az ennyire bravúros öndugába dőlés ennek ellenére ritka madár ebben a sajátos kultúrában is: tényleg, kiket is kellene börtönbe küldeni? Ott a logó, ne hasogassuk a szőrszálakat, mondhatják erre a hívek – akik egyébként nem nevetnek. Sőt egyre harciasabbak. És nagyon ügyesen felismerik az ellenséget továbbra is. Az összes, de összes ellenséget.

Lucifer Morgenstein morfondírozik: hiába e maradék műveleti területen hányféleképpen látják az egyszerűt s a bonyolultat. Mókás lesz látni a következő hónapokban, hogyan alakulnak e szférákban a csatározások. Még van egy kis idejük. Addig, amíg az új törekvencek végképp meg nem érkeznek. Utána ugyanis jön a haddelhadd. Hogy ezekkel akkor mi lesz, abba bele sem merünk gondolni!

Aztán Luciferi kínjában, jobb híján röhög vagy csupán mered a markába, a kijózanító pohárba: ennyi pokolfajzat ellenében nincs egy józan hang, egy cselekvő határozott kéz egész Ninivében, akarom mondani Csudáliában?!