Midőn Budapest elnyerte az olimpiai rendezés jogát, közbeszólt az antant


A nagyhatalmak végül nemcsak a rendezés jogát vették el, hanem hazánk részvételét is megtiltották a játékokon.

Eldőlt, hogy Budapest nem rendez olimpiai játékokat 2024-ben, hiszen a politikai pártok szokásos mutyizása, a soha meg nem szűnő „szadesz” újabb (álliberális) hajtása miatt megszűnt az induláskor fennállt vagy inkább vélt egyetértés-együttműködés. Miután mindenki eljátszotta kisded játékait, a főváros és a MOB vezetése – mi mást tehetett - közösen úgy döntött, hogy Budapest visszavonja a benyújtott pályázatot.

Tarlós István – meglehetősen megviselt állapotban – kénytelen volt leleplezően kijelenteni: „ilyen játékot nem játsszunk.” Mint minden rendes magyar embernek neki szembesülnie kellett a mai hazai politikai ármányfolyamattal, mely a 120 esztendős álom szertefoszlását eredményezte. Ennek kapcsán érdemes fölidézni a modern kori olimpiák történetét, hiszen Budapest több alkalommal is megpróbálkozott már az ötkarikás játékok rendezési jogának elnyerésével.

Az első modern nyári olimpiát 1896-ban rendezték meg Athénban, ám Görögország gazdasági nehézségei miatt már akkor felvetődött, hogy a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából Budapest szívesen megrendezné a sporteseményt. Végül a görög fővárosnak sikerült lebonyolítania a játékokat. (Akárcsak a közelmúltban, és csúfosan bele is bukott, az olimpiai létesítmények hátborzongató állapotokat mutatnak.)

A magyar főváros később hivatalosan az 1916-os, az 1920-as, az 1936-os, az 1944-es és az 1960-as olimpiai játékok megrendezéséért szállt versenybe. 1914-ben Budapest sikeresen el is nyerte az 1920-as olimpiai játékok rendezését. A magyar pályázat ugyanis 21 támogató szavazatot szerzett, míg a belga mindössze hetet. Budapesten és Antwerpenen kívül Amszterdam, Atlanta, Cleveland, Havanna, Lyon és Philadelphia is kacérkodott az esemény megrendezésével.

Végül közbeszólt a háború és a politika. Ugyanis a szarajevói merénylet ürügyén (mint a II. világháborúban: angol és francia, ill. az ún. láthatatlan pénzvilághatalmi hátszéllel kirobbantott és Oroszországot is belerángató) klasszikus Európát szétromboló I. világháború elsöpörte mind az 1916-os olimpiát, mind pedig Magyarország álmait az 1920-as játékok megrendezésére. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) akkori társelnöke, Muzsa Gyula 1916-ban arról tájékoztatta a bizottságot, hogy Magyarország továbbra is fenntartja a rendezés jogát.

Bár a MOB abban reménykedett, hogy 1920-ban a budapesti olimpia a harmónia jegyében fog megvalósulni, ez végül nem így történt. 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia vesztesként került ki az azóta is váltakozó eszközökkel folyó „nagy háborúból”, Magyarországra példátlan büntetés várt az elkövetkezendőkben. Magyarországtól az antanthatalmak nyomására végül nemcsak a rendezés jogát vették el, hanem az ország részvételét is megtiltották a VII. nyári olimpiai játékokon, melyet végül Antwerpenben rendeztek meg. Trianon miatt azonban ez fájhatott a legkevésbé a kor magyarságának, melyet darabokra szaggattak, és elsősorban (Nyugat-)Európa máig égő bűneként, istenkáromlásaként pusztít tovább. S lám, milyen a karma törvénye – korunkban (is) visszaütve bünteti a Nyugatot. Persze a mai hálózatok nyomán a földrészt sújtó átok bennünket sem hagy érintetlenül. Igaz, az egymást követő nyugati bűnökből kihátrálni akaró (miután tetézve régi bűneit, újfajta gyarmatosításba taszította Közép-Európát) szűken vett Nyugat-Európa már kétsebességes uniót akar mihamarabb bevezetni, amelyből immár megint kihagyja térségünket, mintegy peremre szorítva azt. Vagyis új (vagy inkább korábbi) geopolitikai játszmák kezdődnek, kemény „adok-kapokkal”, amely végzetes is lehet a magyar meg a többi közép-európai állam számára, ha idejében észbe nem kapnak és össze nem fognak – a saját érdekükben.