Újabb közpénzek, de nem az egészségügyre és az oktatásra


A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározattal a nemzetgazdasági minisztert összesen majd’ 4,5 milliárd forint egyszeri átcsoportosítására utasították. Ezek között található a 830 milliós tétel „az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve programjának támogatása”, 690 millió forint a keresztényüldözés témakörével összefüggő pályázatok és szakmai feladatok támogatására címszó alatt szerepel.

Ugyanezen egyszeri átcsoportosításra utasított keretből az ezer sebből vérző egészségügyi ellátás fejlesztésére mindössze 430,5 milliót szán a „felelős magyar kormány”.

Természetesen elhangzott a jogos kérdés a parlamentben: miért nem hozzák nyilvánosságra az 56-os emlékév költségvetését? „Miért nem adja ki a kormány az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéve programjainak költéseit?”

Az EMMI kencefice írásos válasza: „Az Emlékév célja, hogy a 60. évfordulót végre méltó módon ünnepelhesse meg a magyarság, mivel ez az 50. jubileumon — köszönhetően jelenlegi ellenzéki erők minősíthetetlen magatartásának — sajnos nem sikerült.”

Ez egyáltalán nem az ún. ellenzék hibája! Mivel sem emlékév-szervezésre, sem az ahhoz rendelt pénz fölötti rendelkezésre nem jogosult parlamenti politikai pozíciója folytán. Hol tanulták az urak az államszervezéstant vagy a politológiát?... R. Bence áti elfelejtette hozzátenni, hogy sem az elbaltázott óriásplakátot nem az ellenzék rendelte meg és rakta ki, sem az 50 milliós ún. emlékdalt, 56-os himnuszt nem az ellenzék rendelte meg New Yorkban. S nem az ellenzék adott pénzt úgy, hogy a 9 évvel korábbi chichagói sportbevonulót leporoló Desmond Child lényegében egy szinti-popot sózott el 1956 emlékére! Igaz, ingyen, amint az énekesek is gázsi nélkül énekeltek, sőt a stúdió is bérmentes volt. (Amúgy 5 változatban készített világszínvonalú dalt „kövéren” kétmillióért készít pl. egy londoni stúdió. Ha ezt a 2 millát mégis költségként számoljuk, akkor sem tudni máig, hová, kinek jutott 48 millió ft az adófizetők pénzéből? Ráadásul a „nóta” egyáltalán nem volt sikeres, nem jutott el a fiatalokhoz, arról nem is beszélve, hogy hazánkban számos kiváló zeneszerző működik, több 56-os ihletésű dal született korábban (Illés, P. Mobil, Lord etc.), s 56-hoz nem egy szintetizátoros művelmény illik! Ahogy a szólisták alkotta „kórus” a We Are The World óta a giccsek giccse, gagyi és hatástalan. A tiszteltre méltó 56-osokról, a pesti srácokról már nem is beszélve, akiknek egyáltalán nem a szintizene szívük csücske.

R. Bence szerint az emlékévről a teljes beszámolót az emlékév befejeztével tehát kb. nyáron ismerhetjük meg. Hogy miért akkor, rejtély. (Könyvelők szerint nem rejtelem.) Amúgy a Schmidt Mária vezette emlékbizottság összesen 14,5 milliárd forintot költhetett el.

Azt, hogy pontosan mire, nem tudni, de az biztos, hogy többek közt jutott 227 millió belőle Leslie Mándoki koncertfilmjeire is. Desmond-szindróma?                                                                                       Meek-hearted rocker