Kodály Zoltán soha nem alkudott meg…


…mint minden igazi magyar értelmiségi, alkotó személyiség. Ötven éve, 1967. március 6-án halt meg Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, akadémikus, aki azt vallotta: „Legyen a zene mindenkié!” Halálának ötvenedik és születésének 135. évfordulója alkalmából 2017-ben Kodály-emlékévet tartanak. Reméljük, a Kodály-módszer is visszatér méltó és funkcionális helyére hazánkban, ahogy azt teszik pl. a Távol-Keleten...

Mindig lebegjen szemünk előtt, visszhangozzék fülünkben a kodályi ige: „A zene lelki táplálék, semmi mással nem pótolható örömforrás, melynek birtokában jobb, harmonikusabb, fegyelmezettebb, teljesebb emberek leszünk.”

Reményt keltő, hogy 2017-ben 1,486 milliárd forintot terveznek a Kodály Zoltán szellemi hagyatékát és a teljes magyar zenei oktatást újrapozicionáló Kodály-program első ütemére, az összegből koncertek, konferenciák, kiállítások, versenyek, pályázatok, ismeretterjesztő programok, mesterkurzusok, közművelődési rendezvények és nemzetközi programok szervezését, valamint kiadványok, CD-k és könyvek kiadását támogatják. A kulturális intézményeknek, az oktatás teljes spektrumának és a kormányzatnak össze kell fognia, hogy választ adjon arra, miként lehet Kodály írott és hangzó örökségének a posztmodern kor eszközeivel és kihívásai közepette is megfelelni A mai nemzedék szent küldetése újratanulni Kodály és ikercsillaga, Bartók súlyos és felelősségteljes hagyatékát.

Kodály Zoltán és kortársai az alapokig menően alakították át a magyarság zenei gondolkodását, hatalmas hagyatékának örököse az egész nemzet. 1908 és 1942 között Kodály Zoltán keze alatt több mint 750 tanítvány tanult a Zeneakadémián.

Nem akart mindenkiből zenészt faragni

Kodály nem akart dogmatikusan, mindenkiből zeneszerzőt faragni. A zenét a műveltség meghatározó elemének tartotta, műveltségen pedig nem egyszerűen valamiféle öncélúan felhalmozott ismeretanyagot értett, hanem morális tartalommal is bíró emberi minőséget. Hitt abban, hogy zene nélkül teljes ember nem létezik. Napjainkban az alapoktól elindulva kell megtalálni a kodályi elvek helyét a mai oktatásban. Ezért indult el három évvel ezelőtt a Zeneakadémia budapesti, és tavaly a kecskeméti mintaiskolája, ahol a diákok az óvodától az érettségiig a Kodály által lefektetett pedagógia elvek mentén tanulhatnak. Nem csekélység hogy az idén elindul a Kodály Intézet felújítása és infrastrukturális bővítése.

Megemlékezés Kodály Zoltán síremlékénél

Az utókornak számot kell vetnie azzal, hogy miként sáfárkodott a Kodály Zoltán által hátrahagyott értékekkel. Bár számos kulturális intézmény, kezdeményezés és szervezet jött létre örökségére építve, az iskolai énektanítás ügye nem haladt előre az elmúlt évtizedekben.

A Zeneakadémia, a Magyar Kodály Társaság és Nemzeti Örökség Intézete által közösen szervezett megemlékezésen elhangzott: Kodály életművének hatása és jelentősége is egyszerre kimagasló, nemzetek feletti. Kodály Zoltán síremlékét 2007-ben újították föl a Farkasréti temetőben.

A megemlékezésen az Eötvös Loránd Tudományegyetem Zenei Tanszék Női Kara énekelt Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagy vezetésével. Részt vett az eseményen Kodály Zoltánné Péczely Sarolta.

***

Legyen a zene mindenkié!

Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten, zenekedvelő vasutas családban. Szavai szerint első és legmélyebb zenei élménye az volt, amikor háromévesen meghallotta Mozart F-dúr hegedűszonátáját. Apját 1885-ben Galántára helyezték, itt szerette meg a népdalokat, itt itatódott át a nép kultúrájával. Nagyszombaton gimnáziumi tanulmányai mellett hegedülni, gordonkázni és zongorázni tanult. A zeneirodalommal partitúrákból ismerkedett meg, a legnagyobb hatással Beethoven C-dúr miséje és Liszt Ferenc Esztergomi miséje volt rá. Eötvös-kollégistaként egy időben tanult a budapesti bölcsészkar magyar-német és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán. 1905-ben kezdte el a népdalgyűjtést Erdélyben, Felvidéken s más Kárpát-medencei magyarlakta térségekben. Életre szóló barátságot kötött Bartók Bélával, közös kiadványuk Magyar népdalok címmel jelent meg. Első zenekari darabját, a Nyári estét 1906-ban mutatták be, szintén ebben az évben kötött házasságot Sándor Emmával.

Több külföldi tanulmányutat tett, Párizsban megismerkedett Debussy zenéjével, 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki. Bartókkal közös törekvéseik a modern zene népszerűsítésére és a népdalgyűjtésre rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. 1917 és 1919 között a Nyugatban megjelent cikkeiben a népzene jelentőségét hirdette, és lefektette a Bartók-féle esztétika alapjait. Az 1918-as ún. őszirózsás forrongás idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki. Az égető történelmi-társadalmi váltás szükségét fölismerve, de 1919-ben számos más kiemelkedő alkotóhoz hasonlóan megtévesztve, félrevezetve a vörös kommün alatt részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, évekig nem taníthatott, hallgatásra kényszerült.

Elszigeteltségéből 1923-ban az alig három hónap alatt, Budapest egyesítésének 50. évfordulójára írott Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki. Három évvel később világsikert aratott Háry János című daljátéka is, az 1932-ben bemutatott, népdalokra épülő Székelyfonót a milánói Scalában is színre vitték. Műveit Arturo Toscanini is vezényelte, akivel baráti kapcsolatot ápolt, Kodály volt “a Maestro” lányának esküvői tanúja. Sorra születtek jelentős alkotásai: a Marosszéki táncok (1927-1930), a gyermekkori élményeket idéző Galántai táncok (1933), a Buda visszavételének 250. évfordulójára írott Budavári Te Deum (1936), a Fölszállott a páva (1939), és a Concerto (1940).

Kodály nevelői tevékenysége egyre szélesedett, kompozíciói mellett ének- és olvasógyakorlatokkal is segítette a magyar kórusmozgalmat. Zeneelméleti tevékenységének jelentős állomása volt A magyar népzene című monográfiája (1937). Rokonszenvezett a népi írók mozgalmával, a Márciusi Front tevékenységével, tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló törvények ellen. A második világháború alatt mentette az üldözötteket, végül neki is bujkálnia kellett, de közben befejezte a Missa brevisét. Ez volt az első darab, amelyet 1945 februárjában a felszabadult Pesten bemutattak, amikor az Operaház alsó ruhatárában felcsendült a zene, Budán még tartott a főváros ostroma.

Kodály lett a Zeneakadémia igazgatótanácsának elnöke, 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, 1946-ban első amerikai hangversenykörútján saját műveit vezényelte. 1948-ban mutatták be Czinka Panna című daljátékát (a szöveg Balázs Béla műve), három évvel később a Kállai kettőst, utóbbi előadásával mutatkozott be a Magyar Állami Népi Együttes, 1951-től jelentek meg irányítása alatt a Magyar Népzene Tára kötetei. Utolsó nagy művei a Mohács (1965) és a Laudes organi (1966). Első feleségének halála után, 1959-ben másodszor is megnősült, Péczely Saroltát vette feleségül.

1930-ban megkapta a Corvin-koszorút, 1948-ban a Kossuth-díjat, 1952-ben és 1957-ben a Kossuth-nagydíjat, számos egyetem avatta díszdoktorává, 1965-ben átvehette a Herder-díjat is.

Életművének jelentős részét alkotja egyházzenei munkássága. Kórusművei a vokális zenének csak Palestrinához hasonlítható csúcspontjai. Bartókkal korszakalkotó munkát végzett a magyar népzene gyűjtésében, de az ő tevékenysége szinte kizárólag magyar nyelvterületekre irányult. Jelentős volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és a nyelvművelés területén is. Szívügye volt a tiszta kiejtés, nemcsak zenei, hanem nyelvművelő versenyeken is elnökölt. A magyar zene érdekében tudományszervezéssel és ismeretterjesztéssel is foglalkozott. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zenekultúra alapja. Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát, és egész életén át ezért harcolt, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában, 2016-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára. Kodály azt hirdette, hogy a zene lelki táplálék, semmi mással nem pótolható örömforrás, melynek birtokában jobb, harmonikusabb, fegyelmezettebb, teljesebb emberek leszünk.

Kodály Zoltán 1967. március 6-án halt meg Budapesten.