Flamenco-varázs: „Én, Sally, táncolunk!”


Az évad legjobb pályakezdő táncművésze díjat is elnyert Pirók Zsófia legfrissebb tánc-koreográfia-rendezés együttes sikere a Színházi Világnap alkalmából bemutatott az Én, Sally, táncolunk című kortárs flamenco táncestje. Ötletét a Virágot Algernonnak szerzője, Daniel Keyes Az ötödik Sally című regénye adta. Táncban jeleníti meg elképesztő képzelettel, beleéléssel, boszorkányos ügyességgel azt, ami – amúgy - bárkivel megeshet...

Kit ne ragadna magával a minden érzékszervünket felpezsdítő flamenco? Hiszen a dal, a tánc és a hangszeres játék, a gitározás hármasságán épülve hol lágyan simogató, hol vibráló virtuozitásához nagyban hozzájárul a robbanékonyság, a líraiság, vagyis a nagyon erős érzelmi telítettség, a spanyol ritmika szinte féltransz szenvedélyességének különleges élményéhez. A flamenco rendkívül erős energiaáramlást gerjeszt az előadón át egyenesen a közönségbe és onnan vissza, folytonos feltöltődést nyújtva. A flamenco az önálló, büszke, bátor és szabad egyéniség, illetve élet jelképe; nagyon tiszta, őszinte, befogadó jellegű, számos műfajjal ellentétben teljesen manipulációmentes. Nagyon erős benne a testvéri, baráti, bajtársi kötelék és egy rejtett értékrangsor, pl. szív, szerelem, vér… Szóval, igazi különleges népzene, s egyben életmód. Nem csoda, hogy közönsége és művelőinek táborát egyre növeli.

Mindezek nyomán érthető, hogy a hazánkban műfajként 1991 után megjelenő flamenco, először a táncművészeti főiskolát végzett, balett- és társastánc pedagógusi diplomát is szerzett balettművészt, Lippai Andreát csábította el. Majd az újdonság varázsa, no meg a műfaj gazdagsága, magyarként kiváltságos módon, leányát Pirók Zsófiát is rabul ejtette. Már „csak” folyamatos, fegyelmezett, sok lemondással is járó tanulás kellett Zsófi zenei fejlődéséhez, közelebbről ahhoz, hogy 2004-től tagja a FlamenCorazonArte Táncszínházi Egyesület tagjaként szerepeljen, illetve 2008-tól szólistája és koreográfusi asszisztense legyen. Első külföldi végzősként 2013 májusában pedig flamenco táncművész diplomát szerzett a sevillai Conservatorio Profesional de Danza flamenco szakán. Andalúziai tanulmányai közben Zsófi rendszeresen föllépett Sevilla különböző flamenco klubjaiban, kultúrházakban, színházakban. 2011-ben az Európai Bizottság (Research Institutes of the European Commission) évzáró gálaműsorát koreografálhatta, a Netz Táncprodukcióval együttműködve, majd 2012-ben flamenco előadásával meghívást kapott a varsói egyetem iberisztika tanszékének 40. évfordulójára.

Pirók Zsófia első önálló darabját, Colores de Mujer (’A nő színei’) címmel Sevillában mutatta be 2013-as nemzetközi nőnap alkalmából, majd hazánkban a IX. Magyar Tánc Fesztivál keretén belül. 2014-ben elnyerte a Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjat, alkotóművész kategóriában, melynek gyümölcseként született meg Suspiros (’Sóhajok’) című koprodukciós egész estés szóló műve, amelyet a Nemzeti Táncszínház szervezésében mutattak be. Sőt, e darab, mint egyedüli táncos produkció meghívást kapott Madridba, a Flamencos y Otras Aves című Flamenco Fesztiválra is. 2015-ben pedig a spanyol nagykövetség és a budapesti Cervantes Intézet támogatásával kilenc színházban élvezhette a közönség.

És Az évad legjobb pályakezdő táncművésze díjat is elnyert Pirók Zsófia legfrissebb tánc-koreográfia-rendezés együttes sikere a Színházi Világnap alkalmából bemutatott az Én, Sally, táncolunk című kortárs flamenco táncestje. Ötletét a Virágot Algernonnak szerzője, Daniel Keyes Az ötödik Sally című regénye adta. Táncban jeleníti meg elképesztő képzelettel, beleéléssel, boszorkányos ügyességgel azt, ami – amúgy - bárkivel megeshet: Sally földolgozatlan gyerekkori traumák nyomán elveszíti az időérzékét és a föl nem dolgozott hatások ellen védekezésül személyisége öt részre szakad. Fejében öt teljesen eltérő karakterű nő él, akik kezdetben nem tudnak egymásról, a gyógyulásához azonban szembesülniük kell. E folyamatot állítja színpadra a zene és a flamencotánc nyelvén Pirók Zsófia teljesen egyedi tolmácsolásban. Sally elméjében élő személyiségeket, a hangokat, amelyeket hall, különböző hangszerek hívják életre, az eltérő karaktereket, pedig egy-egy flamenco palo (’stílus’) élezi ki.

Akit érdekelnek a mindennapok pszichodrámáinak művészi feldolgozásai, tekintse meg Pirók Zsófia előadását, vagy ha többet akar megtudni a flamencoról, a duendéről, látogasson el a Marczibányi Téri Művelődési Központba, ahol Zsófi és balettmester édesanyja a flamenco rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket.        (O. T. T.)