Április 11.: a Magyar Költészet Napja


1964 óta minden évben. Idén Arany János-biennálét is ünneplünk. És egy Tompa Mihályra is emlékezünk, és József Attilára. A magyar vers apostolai ők. Időszerűsége – akárcsak minden magyar rímes mester esetében- örökérvényű. A vers szeretetének is annak kell(ene) lennie! 

Idén Arany János-biennálét is ünneplünk; születése: 1817., Nagyszalonta (1920-tól Salonta, Romania). A másik elszegényedett, református (2017 a reformáció 500. esztendeje!) nemesi sarj: Tompa Mihályra is emlékezünk, aki szintén 1817-ben született Rimaszombaton (1920 óta Rimavská Sobota, Gross-Steffelsdorf, Csehszlovákia, majd ’91-től Szlovákia). És 112 éve, született József Attila 1905. április 11-én, Budapesten. Aki sohase volt „proletár”, avagy munkás költő. Annál inkább volt rendkívül összetett személyiség: gondolkodó, szociálisan és lelki értelemben rendkívül érzékeny, alkotóművészként óriás, a magyar vers egyik apostola. Versalkotóink időszerűsége – akárcsak minden magyar rímes mester esetében- örökérvényű. Néhány aktuális versbe öntött magyar gondolat!

Arany János

„Az ember tiszte, hogy legyen / Békében, harcban ember. / Méltó képmása istennek, / S polgára a hazának, / Válassza ott, válassza itt / A jobbik részt magának.”

„Mi a tűzhely rideg háznak, / Mi a fészek kis madárnak, / Mi a harmat szomju gyepre,/ Mi a balzsam égő sebre; / Mi a lámpa sötét éjben, / Mi az árnyék forró délben,... / S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet!”

„Vásár az élet: a földnek lakossa / Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa.”

„Nekem áldott az a bölcső, / mely magyarrá ringatott.”

Tompa Mihály A gólyához:

„Neked két hazát adott a végzeted, nekünk egy volt, az is elveszett.” (1849, Trianon-1920, 1956)

És József Attila

„Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak - elmék vagyunk!

Szivünk, mig vágyat érlel, / nem kartoték-adat. / Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!”

„Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény. / Fortélyos félelem igazgat / „minket s nem csalóka remény.”

„Jogállamban a pénz a fegyver.”

„S mert a nemzetekből a szellem / nem facsar nedves jogokat, / hát uj gyalázat egymás ellen / serkenti föl a fajokat.”

„Eszméink között / rabon ugrálunk, mint az üldözött / majom, ki tépi ketrecének rácsát.”

„Én mondom: Még nem nagy az ember./ De képzeli, hát szertelen. / Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!”

„Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba irják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.”

„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.”

„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak maradjunk / és a nők a nők - szabadok, kedvesek / s mind emberek, mert ez egyre kevesebb...”