Katasztrofális korrupció, kulturális motyó, sikercsúcsra járatott mutyi


Miután az ún. rendszerváltoztatást is ellopta a kádári elit s a hatalomért vele szövetségre lépett ellenzék, a a „rendszerváltási kísérlet” sikertelenségbe fulladt, hazánk pedig korrupcióba, közönybe és egoizmusba süllyedt. Gazdasági teljesítményünk 38%, míg pl. Ausztriáé 329, a „hátsóudvari” spanyoloké pedig 389%! Az összes volt szoci szomszéd, a V4-ek is leköröztek. Nálunk sajátos latin-amerikai banánköztársasági, posztfeudálszocinepotista modell érvényesül.

Mire is vagyunk büszkék? Mutyisztánra? Jellemzője: elmaradt rendszerváltás, elszámoltatás és felzárkózás. Iskola- és kultúraügy, egészségügy és szociálpolitika, nemzetstratégia a bányászbékánál, minőség, megbecsülés, munkabér, média pedig még annál is lejjebb: gügye gagyi-, celeb- és hajléktalanszinten. A bürokrácia burjánzik, a korrupció virágzik! Az iskola, a kultúra, a műveltség - motyó; amolyan szükséges rossz, gönc a hátizsák alján... Egy közelmúltbéli pol-csevelyen elhangzott: a kádári rendszer győzött, az 1989 előtti mentalitás az uralkodó. A 2010-es kormányváltás után olyan erők kerültek a politikai centrumba, amelyek eltérnének a nyugatos út követésétől – jelentette ki Tölgyessy Péter alkotmányjogász, politikai elemző a Transparency International minapi tanácskozásán. Szerinte a hazai korrupció arra az alapvető problémára vezethető vissza, hogy Magyarországon sikertelen volt a „rendszerváltási kísérlet”, azaz nem tudtunk gyorsan felzárkóznia a nyugati országokhoz. A gazdasági csapdába beleléptünk, ránk csapódott, állapítota meg nemrég Csaba László közgazdász professzor.

– Huszonhat év alatt 38 százalékkal nőtt Magyarország gazdasági teljesítménye. Spanyolországban 1950 és 1976 között ez 389 százalékos, Ausztriában – szintén 26 éves ciklust figyelembe véve – 329 százalékos. Jól látható tehát, hogy itthon az emberek nem kedvelték meg a szabadpiaci rendszert, hiszen csak azt látják, hogy miközben egy szűk kör fényűző gazdaságban él, sokan csak nyomorognak. Az alkotmányjogász szerint már a Kádár-rendszerben is megjelent, de mára felerősödött az a gondolat, hogy csak ügyeskedéssel lehet előrébb jutni, a valódi teljesítmény kevés lehet ehhez.

Tölgyessy Péter szerint a Fidesz rendszere arra épül, hogy más modellt kell keresni. Álláspontja szerint az állam mozgatja a gazdaságot, egyre nagyobb a tőle való függőség, a középosztályt pedig újraosztással akarják létrehozni. „Ne lopj – az állam nem tűri a konkurenciát!” Tölgyessy úgy vélte, a korrupció „egyik legfőbb éltetője” az uniós támogatás, ez „a legkönnyebben lenyúlható pénz”. Teljesen logikus, hogy egyes tagállamoknak kívánatos az Európai Ügyészség felállítása, mint ahogyan az is logikus, hogy ez Magyarországnak elfogadhatatlan. Az alkotmányjogász szerint „a korrupció elleni küzdelem a rendszerváltás óta inkább fegyverként jelenik meg, mintsem célként. A vád gyakran fontosabb, mint az ügyek felgöngyölítése. Három miniszterelnöktől – Horn Gyulától, Orbán Viktortól és Medgyessy Pétertől – is megkérdeztem, hogy ha a kampányban elszámoltatást ígértek, miért nem lett semmilyen következménye sem a lopásoknak. Mindhárman kísértetiesen hasonló választ adtak: megpróbáltuk, de ügyesek voltak az elkövetők, és nem lehetett jogilag belekötni”. Aki megpróbál túlélni, kicsit ügyeskedni – lebukik. Kis- és családi vállalkozók, hazai kereskedők, vendéglátók mennek tönkre tömegesen, csak mert megpróbálnak a játékszabályok betartásával dolgozni.

A konferencián részt vett Giovanni Kessler, az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) főigazgatója is, aki szerint a legaggasztóbb és legveszélyesebb trend a nemzetközi, határokon átívelő korrupció, valamint az, hogy egyes országok olyan rendszereket működtetnek, ahol a korrupció szervesen kapcsolódik a kormányzáshoz, a Professzorok Batthyány Köre szerint is rendszerszintűvé vált. Oligarchák állnak nagyon közeli kapcsolatban egyes államokat irányító politikusokkal. Kessler Magyarországgal kapcsolatban azt kifogásolta, hogy nem elég átlátható a költségvetés. Álláspontja szerint sokat segítene a korrupció elleni harcban az Európai Ügyészség felállítása, még ha meglátása szerint ez részben az OLAF szerepét venné is át.

Sokan egyébként megoldásként tekintenek a román korrupció elleni főügyészségre, amely az elmúlt években igen komoly eredményeket ért el – legalábbis a számokat tekintve. Laura Codruta Kövesi, Románia korrupció elleni nemzeti igazgatóságának (DNA) vezető főügyésze országa helyzetéről tartott előadásában elmondta: tíz-tizenöt éve a korrupció rendszerszintű jelenség volt, de 2005-ben az állam elhatározta, hogy fellép ellene, és létrehozta a DNA-t. 2006-ban még csak 360 ember került bíróság elé korrupciós vádakkal, 2016-ban ez a szám már 1271 volt. Miniszterek, volt miniszterek ellen is nyomoznak, 2013–2016 között egy miniszterelnök és hat miniszter ellen is született bírósági ítélet visszaélések miatt, tehát aktívan harcolnak „a magas szintű korrupció ellen” is.

A politikailag aktív (!) román lakosság óriási hányadban támogatja ezt a hadjáratot, a közbizalom az ügyészi elit felé fordult, új „bálványt” találtak az emberek. Mindez ráadásul kiegészült azzal, hogy aki kritizálja az ügyészség működését, arról azonnal azt terjesztik, hogy a korrupció elleni harc útjába áll. A szervezetet ugyanakkor sokan bírálják is, mert ugyanúgy nem zárható ki a politika befolyása, mint a „hagyományos” ügyészségnél, ráadásul a sajtónak való szivárogtatással ítélet nélküli lejáratásra is alkalmas lehet a rendszer. Laura Codruta Kövesi ezekkel a vádakkal kapcsolatban elmondta, hogy az ügyészséget két oldalról is ellenőrzik, tehát – álláspontja szerint – a politikai befolyás kizárható. A korrupció ezek szerint pártsemleges. A törvényeket pedig úgy hozzák, hogy ezt lehetővé, illetve büntethetetlenné tegye. Marad a törvényen kívüli megoldás? Avagy az új, teljes rendszerváltás, teljesen új politikai garnitúrával és a politika háttérbe szorításával? Vagy legyűrjük a közömbösséget, a tunyaságot vagy belesüppedünk teljes nihilbe, mocsárba – ez a kérdés, válasszatok!                                                                                                                                                                                 Antidogma