Olvassatok Árpádokat, Hunyadiakat, Zrínyieket, Klebelsberget, Nemecseket az igazi értékek végett!


Nemecsektől tanulva, már gyerek- vagy sorkatonakorunkban is kiközösítettük a sunnyogókat, hazugokat, mószerolókat. Ma már nincs magán és/vagy közéleti becsület, ahogy hadsereg, nemzetpolitika, kultúr- és gazdaságpolitika, támogatás se nagyon „dúl”. Egyre többen vannak az út szélén. Hacsak nem vándoroltak már ki, vagy nem tervezik azt. A hazai politikai kommunikáció legújabb – nem ismeretlen – csodafegyvere a hazaárulózás. Ez nem jelenti azt, hogy... Hanem mit jelent? Klatty a folytatásért!

 

Örök Nemecsek Ernő még pontosan tudta ki az áruló! Tőle tanultuk meg. Nem Görgei, nem Stromfeld, hanem Hegedüs hadnagy (Egri csillagok), gróf Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi, Kádár s a mai bal-jobb utódaik... Így hát nem csoda, hogy a magyar polgárok körében látványosan megnövekedett a hazánkat idegen hatalmaknak kiárusító vigécek száma. Ám nem a szó szerinti árulók. Hanem egyszerűen azok sokasodtak meg, akikre rásütötték a „hazaáruló” bélyeget – így látja Ugró Miklós jeles tollforgató kollégám. S ő – tanúsítom – mindig jól látja a dolgokat és szögén találja a fejet. Mind mondja, az utóbbi időkben lehazaárulóztak itt mindenkit, akinek valamiféle politikai meggyőződése, elköteleződése, társadalmi értékrendje van, de azt is, akinek nincs. A politikai oldalhoz tartozásnak ez esetben nincs jelentősége, mert bárhol álljon is valaki, a másik oldalon, sőt még a saját térfelén is akad egynéhány derék hazafi, aki hazaárulónak minősíti őt. Aki viszont nem áll sehol, aki szeretne kimaradni mindenféle ellenségeskedésből meg árokásásból, az azért kapja meg a hazaáruló titulust, mert lapít, nem vállalja a saját véleményét, nem áll ki az övéi mellett, s különben is – értünk egyet Ugró Mikivel - igazi magyar emberhez méltatlan az efféle sunnyogás.

Kérdés, hogy a hazaárulózás a durvuló közbeszéd terméke-e, vagy attól független jelenség. Mert maga a kifejezés voltaképpen nem trágár, nem gyomorforgató, nem undort keltő kitétel, de kétségkívül sértő, lejárató, megalázó céllal használják, így joggal minősíthetjük durvának is. Ugyanakkor az utóbbi időben a hazaáruló szó nem a politikai beszédek része, hanem maga a beszéd. A véleményosztó nem bíbelődik a hosszas és fárasztó kifejtéssel, a félrevezető részletekkel, tekervényes körmondatokkal, bonyolult érveléssel, hanem gyorsan, tömören és pontosan a lényegre tör, s határozottan a más véleményen lévők képébe vágja: hazaáruló! Akinek bőségesen buzgó szónoki vénája van, az hozzáteszi, hogy nettó hazaáruló. Divatos még a nemzetáruló kifejezés használata is, mely kifinomult distinkciónak bizonyosan roppant mély értelme van, de most ne firtassuk, mondja Miklósunk, mintegy Rejtő Jenő-i fordulattal. A lényeg az, hogy a belpolitika és a közélet útvesztőiben eligazodni vágyó polgár ebből az egyetlen szóból is tökéletesen érti pártja, politikai közössége, elvbarátai, asztaltársasága álláspontját, üzenetét, terveit és ígéreteit. És főleg tahóságát. Azt hiszi, hogy okosabb, tájékozottabb, tántoríthatatlanabb lesz általa, ezért gyakran már igényli, mi több, követeli a hazaárulózást, hogy intellektuális magabiztosságot merítsen belőle. Kell-e ennél meggyőzőbb önigazolás egy véleményformálónak?

A hazaárulózás viszonylag későn került be a véleménytulajdonosok egymást pocskondiázó eszköztárába. Torgyán József, aki szókimondó ember volt, csak odáig merészkedett, hogy egy-egy jelenségről kijelentette: hazaárulással ér fel. A másik közvetlen lehazaárulózása csak az ezredforduló után vert gyökeret, az első időkben a nemzeti oldal osztogatta a balosoknak és főleg a libsiknek. Néhány éve ez a diszkriminatív különbségtétel megszűnt, ma már mindenki buzgón hazaárulóz mindenkit. Hazaáruló, aki nem akart 2024-ben Budapesten olimpiát, de az is, aki népszavazást szeretett volna, ahogy hazaáruló, aki akart olimpiát, de az első jelentéktelen nehézség láttán azonnal lemondott róla. Hazaáruló, aki nem szavazza meg a terrortámadások elleni rendkívüli állapot bevezetését, ahogy az is, aki megszavazná, de feltételekhez köti, de az is, aki a feltételeket elutasítja. Szerintünk az is közel kerül a hazaáruláshoz, aki pl. házelnökhelyettesként vagy épp katonai könyvkiadó tábornokaként diplomát füllent magának; avagy volt kollégája honvédsajtóra és MHSZ-újraélesztésre szánt koncepcióját magáévá teszi. Aki ingatlant szerez „jó helyen” (Rózsadomb, Pasarét stb.), ingatlant (székházat, hotelt, kastélyt!) játszik át csókosoknak. Aki fűt-fát ígér – a közösből; aki saját zsebre dolgozik, nem a közjóért! Aki futkorászik az újságírók elől, aki letelepedési kötvénnyel üzérkedik, aki nincs is itthon, de „aláírja” a közokiratot... Vagy vadászgengszterkedik kereszténydemokrata létére. Aki helikopterkedik, kaszinózkodik, kalózkodik, gázszereléssel vagy más módon médiát szerez. Aki szeretőnek kiszemelt nőjét „bemédiázza” a politikába. Aki köztulajdonokat elprivatizál magának, vagy a sajátjaként használja. Aki papírból olvassa fölszólalását, már ha egyáltalán megszólal. Aki önérdekből helyezkedik, átáll, somolyog és sompolyog, aki mutyizik, mert a főnök is azt teszi, vagy megengedi... Akinek fontosabb a csilivilis multis beruházás, mint az iskola, a kórház, a várakozólista, a tömeges kivándorlás, a valóban termelő munkahelyek nem „termelése”. Aki haveri és kaszinókapitalizmust pártol-épít. Aki folyton félelmet kelt, harcra nógat, és sorosozik, brüsszent éjjel-nappal, ha kell, ha nem. Aki ún. rendszerváltóként (?!) titkos pártgyűlésen beismeri: „A kádárizmus győzött”. Megint.

Hajdan még olyanokat mondtak egymásnak a vitatkozók, hogy én másként látom, másként gondolom, úgy vélem, maga téved, figyelmen kívül hagyja a tényeket, nem tájékozódott eléggé a témában. Miként az is megesett, hogy lehülyézték, legazemberezték egymást, a szellemi fogyatékosság különböző szintjeit tulajdonították a másiknak. De a vita akkor még egy folyamat volt. Ma már nincs magyarázkodás, szószaporítás, jön a „hazaáruló”, és kész. Túl könnyen osztogatják a hazaáruló minősítést – aztán amikor az Európai Parlamentben „magyar” képviselők Magyarország ellen szavaznak, nem maradnak használható jelzőink.

Értelmes értelmiségiek! Értelmező szótár helyett olvassatok Árpádokat, Hunyadiakat, Zrínyieket, Dobót, Bornemisszát, Kratochwill Károlyt (Székely Hadosztály), Szurmay Ernőt, Klebelsberget, Nemecseket! A valódi magyar értékek meismerése, beégetése, továbbadáa végett!

Továbbá ezt : BTK/144§

Hazaárulás: 144.§. (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

„A bűncselekmény jogi tárgya a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, függetlensége, területi épsége. Alkotmányos rend alatt értjük az alkotmányt, az alkotmányban foglalt elveket és intézményeket, valamint az azok zavartalan működéséhez fűződő érdeket.”