Abszurdisztán-Csudália: a valóság senkit nem tart vissza semmitől


Hazai humor-, pr-politikai és/vagy dumaszínházunkban ez a névsor nem ilyen rövid, de mindenképpen jól megragadható-körülírható két ún. politikussal, akik véleményünk szerint a mai 93 négyzetkilométeren politika címén zajló egészpályás mutyi, a gátlástalan hazudozás és demagógia, Übü-királyos vagy inkább public relations közélet prominens figurái. Kattintson a cikkcímre!

 

Úgy véljük, hogy humor- vagy abszurdvilágunkban sincsenek véletlenek: a fentiek következtében ha a mesterségesen (de nem alapvetően) kettéválasztott pol-mezőben két ellenszenves és gátlástalan demagógot kell megneveznünk, akkor az Botka László (beavatottak szerint Rolex Laci) szocialista miniszterelnök-jelölt és Németh Szilárd (beavatottaknak Rezsi Szilárd) rezsibiztos. Ezt sokakkal együtt így látja Puzsér Róbert is, aki a független, önálló, hagyományos kereteket átlépő, kreatív gondolkodás összetéveszthetetlenül egyedi szereplője. Mindketten a hergelés, az irigység és a hazugság felkent papjai, a modern politika olyan sötét kreatúrái, akiket mintha egy fekete mise keretében maga Ron Werber és Arthur J. Finkelstein idézett volna meg egy olyan párhuzamos dimenzióból, amelyben a nyugati civilizáció nem Krisztustól, hanem Dzsingisz kántól származik. Csakhogy egy hideg polgárháború szabdalta társadalomban egy Botka „Fizessenek a gazdagok” László meg egy Németh „Csökken a rezsi” Szilárd nem lépi át az ingerküszöböt – itt mind a hergelés, mind a hazudozás a szülőktől tanult gyűlölet kottája szerint működik, amelyre a lakosság kifejezetten törzsi alapon érzékeny, így a közélet akár a valósághoz, akár egy dimenziókapu megjelenéséhez egyaránt képtelen alkalmazkodni.

Botkát jelenleg például azzal támadja a pr-kormányzati propagandagépezet, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje el akarja bontani a kerítést a déli határról. Botka ennek az ellenkezőjét mondja. A neoliberálisból frissen neomarxistává vedlett politikus a határkerítés kapcsán nem a divatos újbalos narratívát ismerteti, hanem arról beszél, hogy akkor bontaná el a kerítést, ha a Közel-Keleten rendeződne a helyzet, és ha az Európai Unió képes volna megvédeni a határait. Ha a két feltétel közül csak egyet jelöl meg, az is legalább száz évet jelent a kerítésnek, a kettő együtt pedig azt mutatja, hogy Botka a migráció ügyében kifejezetten az orbáni politikát kívánja folytatni. Nyilvánvaló, hogy ugyanazt gondolja a kerítésről, amit a nyugdíjakról: „az emberek ezt szeretnék hallani, én meg a szemükbe hazudom”. Itt és most le lehetne leplezni a marketing által vezérelt működést, vagy legalább felmutatni, hogy ki is az a Botka László, aki megszavazta a társadalombiztosítási rendszer privatizációját, aki megszavazta a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét, aki hatékonyan kampányolt Gyurcsány miniszterelnökségéért, aki mindig is egy neoliberális héja volt, most meg előadja Fidel Castrót. Botka mégsem a fentiekkel, hanem egy nyilvánvaló hazugsággal lett megszégyenítve: a kormány egyetlen millimétert sem változtat kommunikációs panelein. Ha ők egyszer eldöntötték, hogy az ellenzék kerítést bont, akkor az kerítést bont, még ha saját kezével kezdi is építeni a betonfalat. Ahogy mindennapjaink része lett a mértéktelenné vált céges manipuláció, ugyanez zajlik a közéletben is: a marketingesek végleg átveszik az irányítást a politikusoktól. Eközben a balliberális propagandagépezet a velünk élő hrabali groteszk címerállatát, Németh Szilárdot tépi szét – ez kedvelt szórakozása minden politikai szereplőnek, a rezsibiztost Habony Árpád ugyanis kifejezetten arra tartja, hogy a kormányzat üzenetei soha ne haladják meg az italkimérések intellektuális befogadóképességének határait. S amikor a balliberális értelmiség bumfordisága és aktuális ostobaságai nyomán megszégyeníti őt, oda lehessen menni minden prolihoz azzal, hogy „nézzétek, hogy bánnak velünk, hogy bánnak a Szilárddal”. A rezsibiztos alakjában koncentrálódik mindaz, amit a Fidesz az értelmiségről meg a kultúráról gondol. Németh Szilárdot ezer különböző ügy kapcsán lehetne joggal felelősségre vonni, csakhogy most épp az egyetlen olyan témában nyársalja fel az ellenzéki sajtó, amelyben még viszonylag kulturáltan nyilvánult meg.

A demográfia tényleg komoly probléma, és bár nem doktori értekezésbe való szentencia az, hogy „azé a világ, aki teleszüli” – szögezzük le ugyanakkor, hogy itt semmi sértő nem hangzott el. A szocialista képviselőnő ennek ellenére azzal nyit, hogy a Fidesz ne kotorásszon a nők méhében, az LMP-s Szél Bernadett is kikéri ezt magának, egy másik MSZP-s képviselőnő szerint ez a mondat pedig egyenesen arra utal, hogy a fideszes politikusok tenyészállatoknak nézik a nőket. Eközben jól tudjuk, hogy a reprodukció igenis alapvető feladata minden élő organizmusnak, s éppígy minden társadalomnak – és ebben aztán tényleg semmi szexizmus nincs. Az a közösség, amelyben nem születnek gyerekek, összeomlik, elpusztul. El lehet menni az elnéptelenedő, romos, kihalófélben lévő alföldi falvakba, és bárki meggyőződhet arról, milyen súlyos probléma ez.

Németh Szilárd mondatát miért is a nők kérik ki maguknak? Ha ő tényleg tenyészállatoknak nevezte a nőket, akkor a férfiakat vajon nem nevezte tenyészállatoknak? Ha ezzel a gesztussal a kormány megszégyeníti a nőket, akkor nem szégyeníti meg éppúgy a férfiakat is? Hogyhogy nem jutott eszébe egyetlen férfi képviselőnek sem tiltakozni: ő márpedig nem fog úgy megdugni bárkit is, hogy abból gyerek legyen – a fideszes politikusok csak ne kotorásszanak a herezacskójában, ő ugyanis nem tenyészállat. Nos, ez azért nem hangzott el, mert a fenti gendersérelem egy erőszakosan a valóságra oktrojált narratíva, amelyet mantrázva magasba lehet emelni a feminizmus zászlaját, és útjára lehet indítani ugyanolyan férfiak elleni gyűlöletpolitikát, mint amilyet a Fidesz a civilekkel szemben űz. Hogy itt egyáltalán nem is erről volt szó? A valóság senkit nem tart vissza semmitől – hangzik Puzsér mester újabb bölcselménye az mno-n.

Pedig kulcsfontosságú volna tudomásul venni, hogy egyrészt húsba vágó a népességfogyás problémája, másrészt hogy az a kormányzati politika, amely kizárólag szociális kiadásoktól és a jólét növelésétől várja a demográfiai trendek megfordulását, elhibázott politika. A népességfogyásnak világszerte gazdasági és kulturális okai vannak, amelyeket Orbán Viktor nem fog tudni a Kárpát-medencében Habony Árpádtól tanult ráolvasásokkal orvosolni – és ezt a rezsibiztos is jól tudja. Épp a jólét okozza azt, hogy az állampolgárok egyre kevesebb gyereket vállalnak, miközben a harmadik világban a döngölt padlóra továbbra is tömegesen potyognak a csecsemők. A népességfogyást azért nem lehet még több jóléttel kezelni, mert épp a jólét okozza – ahogy az alkoholizmus problémáját sem oldja meg még több rövidital.

Nincs más megoldás, mint az ezeréves magyar állam hagyományos receptje, a tudatos és átgondolt betelepítés. Olyan népességet kell hozni az elnéptelenedő magyar vidékre, amely ezt lehetőségnek éli meg, amely integrálódni akar, a gyermekeik pedig már magyarok lesznek: ukrán magyarok és koreai magyarok, de végső soron magyarok – ahogy a IV. Béla király által betelepített kunok és a jászok leszármazottai is valamennyien magyarok. Ennek (a kisebbséget jelentő) tanult magyarok szerint ugyancsak mély, meghatározóan kulturális tápláló gyökerei vannak! Csakhogy épp Németh Szilárd meg az általa képviselt alávaló xenofóbia nem engedi meggyökerezni ezt a gondolatot, nem engedi, hogy Magyarország az érdemi cselekvés útjára lépjen. Úgyhogy tovább zajlik a hazudozás a nyugdíjasoknak, hogy Orbán Viktor kézrátétellel meg adókedvezménnyel majd megoldja azt a problémát, amit momentán egyetlen nyugati társadalom sem képes kezelni, de legalább Oroszország, Japán, Dél-Korea és Tajvan sem. Semennyi betelepítendő nem lesz megoldás, az a döntően mezőgazdasági területek elnéptelenedése.

A jelenlegi Magyarországon nincs ellenzéki politikus, aki ezt elmondaná, még csak diskurzus sincs erről, helyette karaktergyilkosság és genderhisztéria zajlik a színen, meg egy olyan politika, amely a miénknél sokkal gazdagabb országokban sem működik. Nincs polgári közép, nincs független értelmiség, nincs hiteles sajtó, amely kontrollt gyakorolhatna a marketingkreatívok elszabadult hazugságai felett.