Budapest legújabbkori ostroma


Vélik: nem az oszmán, nem a degenerált Habsburgék, nem a teuton veszedelem vagy oláh veszedelem, avagy szovjet okkupácija, és nem a balliberális ellenzék a Demszky-korszak szelleme támadt a magyar fővárosra, hanem a mai kormány! Az egyre veszélyesebb 3-as metró felújításának, sőt az egész városnak a térdre kényszerítésére vállalkozott.

 

Sokan úgy érzik, hogy Budapest legújabb ostromával hétéves illúziónk foszlott szét. Az utolsó szépelgő, valójában álságos igéket söprik most a szemétbe. A szégyenpírtól vörös akció személyes áldozata a főpolgármester lenne, az a kormánypárti politikus – nem Fidesz-tagként is –, akire több százezren szavaznának ma is és közvetlenül is. Félreértés ne essék, szó sincs itt a bal- és jobboldali politikai bulvársajtó (széles a paletta) által időnként fölvetett bárgyúságokról: Tarlós István csuklóztatásáról vagy Tarlós–Lázár-csörtékről. Ugyanis tudatos háborús politikával, patikamérlegen porciózott lépéssorozattal állunk szemben Budapest működtetésének-fejlesztésének szinte minden területén. – mérte föl a veszélyt az mno.

Föl kell tennünk a kérdést: miért? Lózungokat sorolni bűnös városról, liberális szubkultúráról, tüntikékről nincs értelme, mert ezek ugyan összességében befolyásolják a képet, ám egyenként mégiscsak félrevisznek. A miértre inkább politikai válasz lehetséges; mindaz ugyanis, ami történik, szakmailag és gazdaságilag alátámaszthatatlan. Leegyszerűsítve: a kormány agytrösztje (Habony Árpád és köre) pontosan tudja, hogy Budapesten immár bármit tesznek – akár jót, akár rosszat –, az egyetlen új szavazót sem hoz a Fidesznek. Sőt: a parlamenti választásig hátralévő szűk egy évben csak visz. Akkor pedig oda kell csoportosítani a pénzeket, ahol hoz: a rendszerváltozás előtt, majd utána, más-más eszközökkel, de egyformán szétvert vidékre, ahol ciklusok óta a legerősebbek a kormánypártok, és a „modern”, azaz megyei jogú városokra, amelyekben – pénzzel vagy annak ígéretével – legalább a többséget lehet biztosítani. Így pedig a budapestiek tehetnek nekik egy szívességet, még akkor is, ha az itteni 18 egyéni választókerületből az ellenzék hasítja majd ki magának a kétharmadot, ami a négy évvel ezelőtti 50-50 százalékhoz közeli megoszláshoz képest sem elképzelhetetlen.

Sikertelen volt a miniszterelnök és Tarlós István találkozója, a Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig még saját magát is megcáfolta. Ezért áll a rossz állapotú 3-as metró felújításához a jelenleg regnáló kabinet vezetője is úgy, mintha a fogát húznák. Néhány tíz milliárd emide, ugyanannyi amoda: mind-mind értékes szavazatokat jelent számára. Márpedig pontosan 37,1 milliárd forintot a kormánynak kellene kigazdálkodnia ahhoz, hogy a hozzá közel álló építőipari cégek által felvert árakon elkezdődhessen a metrófelújítás. Ami a most megbillent, de kétségkívül rafinált elképzeléssel egy fillérjébe sem kerülne az államnak. Tény, hogy a 137,5 milliárdos eddigi keretet sem a kormány adja. Az összeg száz százalékát a feltétlenül megállítandó Brüsszeltől várják, ezt a pénzt passzolnák úgy tovább, hogy „adta a kormány”. A többibe pedig rokkanjon bele Budapest. Ezzel megszabadulhatnának a szókimondó, túlontúl autonóm, a kormányzati korrupciós nyomásnak – lehetőségei szerint – ellenálló Tarlós Istvántól is. A politikai haszonért cserébe nem nagy kár, hogy nem újul meg a 3-as metró. S mivel fölvetettek még 60 milliárd hitelt Tarlósékkal a szerelvények felújíttatására, és azt sem a kabinetnek kell visszafizetnie, számszakilag is nullszaldósra jönne ki a kormány. Csak egy évet kell kibekkelniük. Hátha addig nem történik súlyos tragédia a metróvonalon.

Nemrég a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára Zalaegerszegen bejelentette: „A kormányzat 2022-ig mintegy 4000 milliárd forintot fordít a magyarországi vasúti és közúti infrastruktúra bővítésére.” Szakemberek szerint Magyarországon a legtöbb utast, mintegy félmillió embert egy budapesti föld alatti vasútvonal, a 3-as metró szállítja. Május 26-án Hódmezővásárhelyen dicsérte meg a kormányt annak vezetője, és az általa további 3400 milliárd forinttal támogatott huszonhárom „modern várost”.

Kijelentette: „Bebizonyosodott, hogy a helyiek össze tudnak rakni olyan fejlesztési programokat, amelyekből kikerekedik egy nemzeti városfejlesztési program” – mondta a kormányfő, aki 2013 tavaszán, amikor Tarlós Istvánnal aláírta a Budapest 21 szerződést, még így fogalmazott: „Ha gazdasági növekedést akarunk, ahhoz Budapestnek is fejlődnie kell”. Ehhez „kiterjeszthető szárnyakat” ígért a fővárosnak a kormányfő. Egy év múlva „az együttműködés módjának a megtalálására” szólította fel a városvezetést, majd 2015-ben kiderült: Budapest egy fillérrel sem kaphat többet 340 milliárd forintnál a 12 ezermilliárdnyi uniós forrásból. Most ennek a keretnek a terhére fizettetnék ki Tarlóssal – akárhogy szépítjük – a 3-as metró korrupciós felárát. Budapest ostroma még eltart egy darabig...