Beelőztek a térségünkben – utolértek a románok is


Olybá tűnik: hiába „dübörög” a magyar hajó minden jeladója, a motor nem az energiát nem a motorra kötötte a kapitány és sleppje. Meglehet, az egy főre jutó GDP tekintetében egyelőre még elfogadhatóbbak e mutatónk a dél-keleti szomszédunknál, ám az egyéni fogyasztásból levezetett életszínvonal-mutató alapján beértek bennünket a valachok/blakok/románok. Ennek első jele 10 évvel ezelőtt megmutatkozott, mégsem kaptunk észbe...

 

Már 2007-ben mutatta a Contrast Management Consulting által elkészített elemzés, hogy a magyar vállalatoknak még nagyon sokat kell fejlődniük az osztrák, cseh, lengyel, de még a román cégekhez képest is... Az osztrák csoport Közép- és Kelet Európában már 1992 óta jelen van, és készíti az adott országok tőzsdén szereplő vállalatainak ranglistáját évről évre. Az azonos módszernek köszönhetően viszont nemcsak az egy országbeli cégek hasonlíthatóak össze, a régió több országában levő cégek összehasonlítására is lehetőség van. Az elemzés az adott évre, és az azt megelőző 3 éves időszakra is elkészül, hogy látható legyen a cégek fejlődési üteme. A 4 legfontosabb mutató amit a vizsgálat során figyelembe vesznek, a gazdasági hozzáadott érték aránya, a saját tőke megtérülése, a részvénytulajdonosi hozam, és a vállalati növekedés.

Az átfogó értékelés elkészítésénél ezek mellett igyekeztek olyan tényezőket is figyelembe venni a Contrast munkatársai, amit nem lehet képletekkel megkapni, mint például a szabályozási környezet, a versenytársak lépései, vagy akár a cég képviselőivel történt beszélgetés alatt felfedett későbbi tervek. Hazánkban az elemzés körébe tartozó cégek mindössze 75 százalékával tudtak személyesen is találkozni, miközben ez az arány Ausztriában közel 100 százalék. Az évek óta elkészített vállalati teljesítmény értékelés az ausztriai tőzsdén jegyzett cégek egyik legelfogadottabb értékelési módja.

2007-ben a magyar piac elemzésén kívül elkészült a román, és az osztrák elemzés is, így összehasonlíthatóvá téve a vállalatok teljesítmény mutatóit. A teljes értékelés 4 mutatóból áll össze, a következőkben láthatóak az osztrák, a román, és a magyar cégek adatai országos szinten, mutatókra lebontva (forrás: Contrast Management Consulting). A gazdasági hozzáadott érték a vállalat valódi gazdasági teljesítményét, a cég értékteremtő képességét mutatja, vagyis azt, hogy a tulajdonosok az elvárt hozam helyett magasabb vagy alacsonyabb hozamot realizálnak, ezzel hozzásegítve a vezetőket a tulajdonosi érték maximalizálásához. Ezzel a mutatóval a vállalat teljesítménye vállalati és üzletági szinten is mérhető. Az osztrák cégek közel 70%-a átlag feletti teljesítményt mutatott 2006-ban, Magyarországon viszont ez a szám csak 37,5 százalék, miközben az átlag alatti teljesítményt nyújtók Ausztriában a cégek 12 százaléka, Magyarországon pedig 25-a. Jelzi, hogy egységnyi lekötött saját tőke mekkora adózott eredményt hoz a vállalkozás számára. A mutató növekvő tendenciája kedvező, viszont értékelésénél a saját tőke szerkezetét célszerű figyelembe venni. A mutató kifejezi a cég osztalékfizető képességét, és a gyarapodásról ad információt.

Újabb 7 esztendő elteltével hazánk versenyképessége három helyet javított: 60. lett a világon, a régiós országok körében viszont meglepő fordulat következett be. Ráadásul számos probléma hátráltatja a javulásunkat - derült ki anno a Világgazdasági Fórum legfrissebb kutatásából. Akkor Csehország 9, Románia 17 helyet javított egy év alatt a versenyképességén. Ezzel a változással viszont azt is „sikerült” elérnünk, hogy míg 2013-ban még az öt ország rangsorában a harmadik legversenyképesebbek voltunk a mostaninál rosszabb helyezésünkkel, a javításunk ellenére a románok beelőztek. Ahogy ugyanis fentebb említettük, hatalmas, 17 helyes ugrással az 59. legversenyképesebb ország lett a keleti szomszédunk a világon.

Közbevetőleg: 2012-ben az online bankkártyás fizetések elterjedésében az egykor még előszeretettel elmaradottnak titulált keleti szomszédunk, Románia legyorsulta az egykori „keleti blokk” többi országát. Százból 84 internetező valach/blak/román vásárol is a weben keresztül. Az online fizetés terén hasonlóan régi motorosnak számít Lengyelország, ahol 3 netes tranzakció történik másodpercenként.Nálunk 1 0 százalék körül alakul azoknak a netpolgároknak a száma, akik így egyenlítik ki online vásárlásuk ellenértékét.

Tavaly az ENSZ kiadta a „World Happiness Report 2016” című tanulmányát, melyben a világ 157 országát boldogságuk alapján rangsorolja. E legfrissebb fölmérés szerint a dán, a világ legboldogabb nemzete, rögtön utánuk a svájciak következnek, a magyarok a lista vége felé kaptunk helyet. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Áder János évente kétszer mosolyog.  Még a románok is beelőztek. A posztkommunista országok közül Magyarország a legszomorúbb, még a terrortámadásoktól is ismert Izraelben sem kisebb a chill, mint a béke szigetének számító Magyarországon. Egyszóval, a „kis átkos”-béli szólásmondást átírva: 400 forint már a lángos, nem mosolyog Áder János. Sem...

Néhány más szegmens, amely látványosan tükrözi topogásunkat, fokozódó lemaradásunkat: versenyképeség, szaktudás (az új EU tagállamokhoz képest jóval alacsonyabb a legalább alapfokú végzettséggel rendelkező lakosok aránya (91,3 százalék, ezzel szemben Lengyelországban 96,6, Csehországban 96%, igaz Romániában csak 85,8), valamint a műveltség, a humánum hiánya; döntéshozói, vezetői alkalmatlanság, illetve önérdekű vezéreltség; szervezetlenség (pl. logisztika!), általános, így munkabeli morál kritikus süllyedés (primitív, általános ígérgetés, hazudozás, képmutatás, körbetartozás, következménynélküliség stb.); és haver-kapitalizmus, korrupció, mutyi, nepotizmus (sógorság-komaság) elharapódzása (Mutyisztán!) Továbbá: hazánk leginkább technológiai felkészültségben kevesebbet tud nyújtani, mint az EU többi országa; Szintén gyenge az üzleti környezet komplexitása, az ország versenyképességi előnyének nagy része az élőmunkából fakad, a beszállítói hálózatok is csupán néhány szinten vannak jelen, a szakszervezetek kevésbé hatékonyak, mint máshol. Európai viszonylatban szintén gyenge intézményi háttér (gyenge a közpénzek elosztásának transzparenciája, túl nagy a bürokratikus teher stb.).

Különösen intő jel a WEF szerint, hogy a régióban a 12 versenyképességi pillér közül hazánk egyetlen egyben sem lett a legjobb, ám négyben lett a legrosszabb. A makroökonómiai környezet terén még mindig magas GDP-arányos államadósság, a pénzpiaci pillérben a vállalatok hitelhez való hozzájutásának elégtelensége, a technológiai tényezőkben a már említett lemaradás az IKT-ban, míg az üzleti környezetben a világpiacon való csekély jelenlét és a termelési láncok csupán néhány szintjének ittléte rontja hazánk versenyképességét.

Lehet, hogy Magyarország jobban teljesít, azonban a régiós országok még ennél is gyorsabb fejlődésre, az európai uniós támogatások sokkal hatékonyabb felhasználásra képesek, mint hazánk. Ez derült ki az Eurostat adataiból. Amint az mno rámutat: a portfolio.hu cikke szerint tavalyi előzetes adatok alapján, legalábbis, amely az egy főre jutó bruttó hazai terméket (GDP) illeti, közép–kelet-európai térségünk legfejlettebb állama, Csehország, az uniós átlag 88 százalékát érte el, a legszegényebb Bulgária pedig a 48 százalékát. A magyar érték 68-ról 67 százalékra csökkent. A portál szerint az utóbbi tíz évben hazánkat megelőzte Lengyelország, Észtország, Litvánia, Szlovákia is. Cirka évtizede élenjáró helyezésünkből mára sereghajtóként kullogunk. Mire is hát a nagymellény?

Mindazonáltal az egy főre jutó GDP-n felül van egy másik mutató is, ez az egyéni fogyasztás. Az uniós statisztikai hivatal (Eurostat) állaspontja szerint ez a mutató beszédesebb, hasznosabb, ha az állampolgárok jól(l)étét hasonlítjuk össze más államokban élőkével, mivel ebben olyan tételek is benne vannak, mint épített környezet minősége, környezetszennyezés, oktatási, egészségügyi és különféle állami, szociálpolitikai szolgáltatások, illetve jólétérzet stb.

Az egyéni fogyasztási mutató kiábrándítóbb képet mutat a magyar helyzetről. Ez alapján ugyanis tavaly utolért minket Románia, és így az uniós átlag 63 százalékán állva már csak a horvát és bolgár háztartások tűnnek szegényebbeknek a magyaroknál. Az egyéni fogyasztás alapján a régión belül Litvániában a legjobb élni. A bolgár háztartások átlagos fogyasztása alig több mint az uniós átlag fele, a litvánoké viszont 86 százalékon áll, ezzel megelőzik a portugálokat és közelítik a spanyolokat. A mutató magyar értéke hosszabb ideje stagnál, így nem csoda, hogy még több ország hagyta le hazánkat. 2005-ben még csak a cseh és a szlovén háztartások fogyasztása haladta meg a magyarokét, vagyis 11 év alatt a toplistás dobogóról a leggyengébbek dobogójára értünk.

Fölvetődhet a kérdés: mivel magyarázhatjuk az általánosabban elfogadott egy főre jutó GDP, illetve az egyéni fogyasztás alapján kialakuló listák közötti különbséget? A különbséget vélhetően az okozza, hogy adott mennyiségű megtermelt GDP-t nem feltétlenül ugyanolyan arányban használnak föl a gazdasági szereplők. Például ha egy ország a jövedelmének egy részét a korábbi adósságainak törlesztésére fordítja, akkor kevesebb jut fogyasztásra. Ha viszont éppen hitelből fogyaszt, akkor több. A román egy főre jutó GDP 13-14%-kal ugyan elmarad a magyartól, de míg nálunk a külső adósság erőteljesen leépítő szakaszban van, addig a román folyó fizetési mérleg deficites. Bár az egyéni fogyasztási mutató jobban közelíti az életszínvonalat, mint az egy főre jutó GDP, az életszínvonalat a közvetlen fogyasztáson túli tényezők is befolyásolják, mint például az épített környezet minősége (eklektikus, esztétikailag leginkább elborzasztó beton-üveg kocka és téglalap monstrumok, kátyus utak etc), a lehangoló, folyamatos környezetszennyezés, a különféle állami szolgáltatások mindinkább süllyedő színvonala, a relatív (zömmel a felső tízezret, a narancsos „bennfenteseket, csókosokat” előnyösítő) jólétérzet pedig nagyon szubjektív fogalom, amely mint az imént jeleztük, az egyéni és szűk csoportérdekektől, preferenciáktól függően nagyon eltérő lehet.