Hegymenet: őszinte társadalmi-politikai-gazdasági látlelet, cselekvési receptekkel


A magyar közélet ismét lesüllyedt arra a szintre - amennyiben igazak az érintettek beszámolói, márpedig miért ne lennének azok - hogy politikai okokból nem jelenhetett meg egy könyv az MTA gondozásában. A Jakab András és Urbán László által szerkesztett Hegymenet. Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon című tanulmánykötet tegnapi, Kossuth Klubban megrendezett könyvbemutatóját éles, rendszerellenes kritikák és a cenzúrával szembeni személyes kiállások fémjelezték. Zsurpubi szerint nem veszett el a remény…

 

„Egy hónappal ezelőtt felhívott az András, hogy baj van, nem lesz kötet, és azért szálltam be. Azért lettem könyvkiadó valamikor harminc évvel ezelőtt, mert a Gondolat Kiadónál egy olyan kéziratot utasítottak el, ami szerintem fontos volt. Ezért most a déjà vu, és nem szeretném, ha Magyarországon még egyszer ilyen helyzet lenne! (...) Az történt, hogy egy intézetcsoport főigazgatója azt az üzenetet küldte el (...), hogy az MTA felső vezetéséből valaki azt üzeni – nem az elnök –, hogy nagyon nem lenne jó politikai szempontból az MTA-nak, ha ez ott jelenne meg” – mesélte Zsurpubinak a könyv körüli bonyodalmakat és ahhoz fűződő viszonyát a kötetet kiadó Gyurgyák János történész, az Osiris Könyvkiadó vezetője.

A Hegymenet bevezetőjében a szerkesztők a tanulmánykötet missziójaként a következőt határozták meg: a kötet célja, hogy a magyar társadalom, illetve a politika előtt álló legfontosabb kihívásokat közgazdaságtani, szociológiai, politikatudományi, jogtudományi és történettudományi szempontok alapján bemutassa, elemezze és javaslatokat fogalmazzon meg a problémák kezelésére.

A kötet egyik szerzője, Tölgyessy Péter politológus az értelmiség felelősségeként, egyik legfontosabb feladataként definiálta az észérvek melletti kiállást, a racionális gondolkodás hangsúlyozását, a populista lózungokkal operáló Orbán-rezsimmel szemben.

Sólyom László a következő szavakkal méltatta ajánlásában a művet: „A közhelyekre és indulatokra épülő közbeszéd korában küldetésük van a gondolkodásra serkentő könyveknek”.

A könyv bemutatóján Stefano Bottoni történész sem rejtette véka alá az Orbán-rendszer kádereiről alkotott véleményét: „Minden ilyen bolsevik módon működik, egyre fiatalabb a káder és egyre hülyébb. Nemcsak hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit, de ezek már nem tudnak semmit elintézni. (A hivatalban) nem tudják, hol van a papír. Lehet valaki lojális, de ne legyen ennyire hülye!”

A jelek szerint van remény arra, hogy az írástudók, az értelmiség egy jelentős része - lássuk be, szerencsére az értelmesebb része - nem asszisztál az Orbán-rezsim diktatúrájához. Kijózanító azonban, hogy egyre inkább úgy tűnik, saját életünkben is újra kell élnünk egy kvázi népi-urbánus ellentétet, le kell folytatnunk egy vitát a megváltozott körülmények figyelembevételével. Az pedig egyenesen elkeserítő, hogy meg kell mutatnunk a hatalomnak, nem engedhetjük, hogy újraépüljön Magyarországon az önkényuralom. Magunk miatt és a gyermekeink miatt sem. Ez az értelmiség mai lázadása.

 „Megvan, és itt olvasható a bizonyíték arra, hogy a magyar elit képes szembenézni az ország problémáival, sőt kiutakat is képes megjelölni. Ez a kötet tematikáját tekintve igen nyomasztó is lehetett volna – ehelyett számomra az utóbbi idők leglelkesítőbb olvasmánya lett: a középgeneráció üzenete a magyar fiataloknak arról, hogy érdemes itthon maradni. Egy társadalomtudományi hátterű vízió az ország helyzetéről és jövőjéről, amely a közvéleménynek és a döntéshozóknak is igen hasznos lehet.” Chikán Attila, közgazdász, akadémikus

„Magyarország mai helyzetében fontos az állapotfelmérés és önképünk tisztázása. A tudomány megteszi a magáét, ez a stílusában és megközelítésmódjában is sokszínű kötet viszont inkább a nagyközönségnek szól, s a közérdekű kérdések széles körét öleli föl a népesedéstől a bankrendszerig, az oktatástól a külpolitikáig és így tovább. Az ország sorsát meghatározó súlyos kérdések megértéséhez és megoldásához akarnak segítséget nyújtani a szerzők. Egyes esetekben az eredmény a kijózanodás, az illúziók elvesztése. Más témákban pontos technikai javaslatot kapunk a kiútra, ismét máshol a lehetséges forgatókönyveket vázolja a tanulmány. A tőmondatokra zsugorodott propaganda, a közhelyekre és indulatokra építő közbeszéd korában küldetése van a gondolkodásra serkentő könyveknek.” Sólyom László, jogász, akadémikus

„Szédítő a kötet igényessége. Nem tudnék megnevezni a mai magyar társadalmat érintő olyan fontos kérdést, amellyel a kötet ne foglalkozna mintaszerű interdiszciplinaritással. Ráadásul szinte valamennyi fejezet több tudományágat ötvöz.” Szelényi Iván, szociológus, akadémikus

S végül Sajgó Szabolcs, jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója: „Az egyéni és közösségi érdekek alárendelése az egyetemes értékeknek, az egyéni és csoportos ‘jó’ harmóniájának keresése a tágabb köz javával – a felelős gondolkodás fontos kritériumai. A Hegymenet 28 szerzőjének 23 tanulmánya segítség lehet mindazoknak, akik fontosnak tartják, hogy olyan – hátsó szándékok nélküli – őszinte szakmai párbeszédben legyenek, ami a valódi emberi növekedést ténylegesen segítheti a jelen hangzavarban. Bízva abban, hogy a kötet segíti temetni az árkokat és az ország nagyobb java érdekében közelíti a közösség ügyeiért elkötelezetteket, jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek.”