Újjászületés Zugligetben: lóvasút–végállomás-rekonstrukció, helytörténeti gyűjtemény és galéria


Végéhez közeledik az egykori lóvasút-végállomás rekonstrukciója, hamarosan beköltözhet a helytörténeti gyűjtemény

 

Nemsokára véget érhet a zugligeti lóvasút-végállomás helyreállítása és bővítése, már láthatók az újjászületett pavilonok az eredeti díszeikkel. Az egymilliárdos rekonstrukciót követően a XII. kerület helytörténeti gyűjteménye, információs pont és vendéglátóhely kap itt helyet.

Az épület az egyik korabeli divatnak megfelelő, „alpesi” stílusban készült (Fotó: Varga Imre)

A Libegőhöz vezető út mellett évtizedekig pusztult a zugligeti lóvasút-végállomás műemlék épülete, amelyet végül másfél éve elkezdtek felújítani, hogy kulturális és közösségi helyszínné alakuljon, és a jelek szerint hamarosan be is fejeződik a rekonstrukciója.

A XII. kerület érdeklődés hiányában elállt attól a tervétől, hogy helyreállítási kötelezettséggel eladja a százharminc éves építményt. Így azonban pénzügyi forrást kellett keresni, és fel kellett mérni a műemléket, végül az EGT Alap (a norvég, az izlandi és a liechtensteini támogatási keret) háromszázmillió forintos, a magyar állam több mint hatszázmilliós támogatásával (a Normafa-program részeként), valamint az önkormányzat kiegészítésével újulhatott meg a néhai végállomás. Itt kap majd helyet a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria kiállítótere, raktárai és irodái, állandó és időszaki tárlatokat rendeznek majd itt múzeumpedagógiai foglalkozásokkal a természetjárás, a vendéglátás és a lóvasút-közlekedés múltjáról. Lesz a kirándulóknak információs pont, továbbá egy vendéglátóhely is.

Amint a közelmúltban egy sajtótájékoztatón az önkormányzat témafelelőse, Vida Balázs elmondta, az épület két szélső, pavilonszerű részében az eredeti tetőszerkezet 70 százalékát meg tudták őrizni, azonban középen, ahol az 1920-as években jelentősen átépítették, új tetőzetet kellett emelni, itt csak néhány elem maradhatott, a műemlékes hatósággal egyetértésben. E rész utólagos beépítését elbontották, így az egykori nyitott várócsarnok – amit oldalról csak üvegfal határol – ismét csaknem eredeti szépségében lesz látható. Bővítették a pincét, ahol a környezetbarát, hőszivattyús gépészet is helyet kap, de a hegyoldalba süllyesztve egy új, többfunkciós épületrészt is kialakítottak, amelyet egyebek mellett multimédiás oktatóteremként, tudományos kutatóhelyként, filmvetítések, konferenciák helyszíneként tudnak majd használni.

***

Ahogy a hegyvidéki önkormányzat honlapján és a Magyar Hírlapban  is olvasható, az épületet 1885-ben húzták fel az akkori országos kiállításra készülve Kauser József – több fővárosi bérpalota és templom alkotója – tervei szerint. A korabeli egyik divatnak megfelelő, „alpesi” stílusban készült, látszó téglafalakkal és míves, faragott-fűrészelt faoromzatokkal. A lóvasút már 1868 óta járt itt, egy kisebb, fából készült várócsarnokot váltott le a ma is látható építmény. A lejtős terepen a szimmetrikus pavilonokat a már említett nyitott, tornácra emlékeztető rész kötötte össze, a húszas években ide dolgozói lakásokat építettek. Miután a múlt század elején elkészült az új végállomás kicsit távolabb, az addigra már villamosvonalként működő járatoknak már csak közbenső megállója lett. Miután 1977-ben megszűnt a villamosközlekedés, működött itt posta, telefonhivatal is, majd a rendszerváltás után a veszélyessé vált épületből kiköltöztették a lakókat...