Lesz-e közös eurózóna-költségvetés? Beveszik s hogyan hazánkat?


Ha lesz is közös eurózóna költségvetés, az Angela Merkel német kancellár minapi kijelentése alapján egyelőre inkább „csak” néhány (tíz)milliárd eurós méretű lesz.

 

Így kevésbé tűnik esélyesnek, hogy érdemi plusz forrásokkal csábítanák be hazánkat az eurózónába. Erre utal az EurActive mai információja is, miszerint az Európai Bizottság elnöke nem is tartja fontosnak a külön eurózónás költségvetést, hiszen a britek kilépésével az eurózóna súlya már eleve 85% körülre ugrik az Európai Unió összgazdasági teljesítményében. A friss információk alapján, azaz érdemi pénzügyi csábítás nélkül, továbbra is kis esélyűnek tűnik, hogy 3-4 éven belül pénzcsere lesz Magyarországon. A 2020 utáni újabb EU-s büdzsé felhasználási szabályrendszerét persze lehet még úgy csavarni, hogy legyen benne anyagi ösztönző és jogi retorzió is, de mindezekről egyelőre lényegében semmilyen konkrét információnk nincs. Az EU-integráció mélyüléséről és a lehetséges magyar stratégiáról is részletesen szó lesz a Portfolio október 5-i Budapest Economic Forum konferenciáján, amelyen neves szakértők fejtik ki véleményüket az euróbevezetés témájáról is.

Megtudta az EurActive, hogy mik lesznek Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök szeptember 13-i nagy jelentőségű beszédének főbb keretei, igaz a végső kontúrok a holnapi és pénteki uniós biztosi egyeztetések és a következő két hétbeli politikai egyeztetések alapján dőlnek el. A brüsszeli lap úgy tudja, hogy Juncker:

    - fölhatalmazást kér arra, hogy a Bizottság további szabadkereskedelmi megállapodásokat köthessen EU-n kívüli országokkal, és egyébként is egyre inkább a kereskedelem témáját igyekszik "erőltetni" a bizottsági elnök;

    - egy új keretet vázol arra, hogy a tagállamok hogyan, milyen átvilágítási szempontrendszer mellett tudnak jogilag fellépni a harmadik országok (elsősorban Kína) felőli, nemkívánt vállaltfelvásárolások ügyében. Ez egyre nagyobb kihívást, illetve problémát okoz az EU-tagállamoknak (számos kínai felvásárlás valójában a technológia megszerzését célozza, a profit érdekek és a mérethatékonyság másodlagosak);

    - egy új iparpolitikai kommunikációs keretet is bejelent, amely azt foglalja össze, hogy hol is tart az EU a nagy technológiai trendekben (automatizáció, dolgok internete, mesterséges intelligencia, stb.), melyek az erősségek, a gyengeségek, a célok és a teendők.

    A Gazdasági és Monetáris Unió elmélyítésének irányait is vázolja olyan felhanggal, hogy most van itt az idő és lehetőség (a német-francia belpolitikai fejlemények tükrében), hogy fontos strukturális reformokat végrehajtson a közösség.

    A az elmúlt hónapok híráramlásával összhangban - Juncker vázolni fogja az eurózóna "szuperminiszteri" (pénzügyminiszteri) pozíció lehetőségét és az állandó eurózóna válságkezelési alap (ESM) megerősítését.

Rendkívül érdekes a lap azon információja, hogy Juncker nem tartja prioritásnak az eurózónán belüli külön költségvetés létrehozását, miközben a tegnapi Macron és Merkel jelzések egybehangzóan ezt az irányt támogatják.

Az EurActive szerint Juncker azért nem kardoskodik annyira az EU-s költségvetés melletti párhuzamos, csak az eurózóna tagjaira érvényes "belső" költségvetés mellett, mert az eurózóna összgazdasági súlya az EU-n belül a britek kilépésével már egyébként is 85% körülre fog nőni. Így tehát logikája szerint kvázi felesleges két büdzsét párhuzamosan futtatni, ehelyett inkább az a fontos, hogy azok is lépjenek be az eurózónába, akik még kívül vannak és így a létrejövő szuperminiszteri poszt minden tagállam költségvetési és gazdaságpolitikáját koordinálni tudná.

A fentiekhez kapcsolódik az, hogy tegnap Angela Merkel német kancellár úgy fogalmazott: bár támogatja a közös eurózóna költségvetés létrejöttét, de semmiképpen sem szánna erre hatalmas összegeket. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a "külső" EU-s költségvetésből nem feltétlenül csoportosítanának át jelentős forrásokat a "belső" eurónás büdzsé javára, hogy ezzel vegyék rá a még nem eurótagokat a belépésre, mint ahogy azt korábban valószínűsítettük a bizottsági vitaindító anyag alapján.

Nem százmilliárd eurókra rúgna, hanem csak kis összegű lenne elsőre, amelyből támogatni tudnánk azokat az országokat, amelyek reformokat hajtanak végre - fogalmazott a minap Merkel, amellyel összességében tompította annak az esélyét is, hogy a francia elnök ezirányú, nagy belső büdzsére vonatkozó javaslata megvalósuljon.

Az, hogy ebből a jelek szerint korlátozott összegű "belső" büdzséből, makrogazdasági stabilizációs keretből a szükséges (előírt) szerkezeti reformok végrehajtására adnának pénzt, (illetve beruházásvédelmi, munkanélküliségi viszontbiztosítási, és válságkezelési alap funkciói is lennének), már a június végi bizottsági vitaindítóban szintén benne volt.

Juncker logikája és Merkel tegnapi kijelentése tehát együttesen abba az irányba mutat, hogy ha lesz is 2020 után közös eurózóna költségvetés, az egyelőre "kísérleti jelleggel" csak néhány (tíz)milliárd eurós lesz az egész övezetnek. Emiatt csekély az esélye annak, hogy az EU-büdzséből megkapható (most még totálisan bizonytalan méretű és szerkezetű) forrásokon felül érdemi, akár sokmilliárd eurónyi plusz forrást tudna megszerezni Magyarország csak azért, mert belépne az eurózónába. Ez pedig továbbra is alacsonyan tartja annak esélyét, hogy 3-4 éven belül Magyarország belépne az eurózónába.

A legfrissebb fejlemény egyébként a térségi országok euróbevezetési témájában az, hogy a románok 5 év múlva, 2022-ben tervezik a pénzcserét, míg itthon továbbra sincs céldátum, így ahogy rámutattunk: esélyes, hogy keleti szomszédunknak előbb lesz eurója nálunk és a cseheknél is van egy kis "mozgólódás".

Mielőtt túlságosan előreszaladnánk a fenti információmorzsákból a következtetések levonásában, érdemes tudni, hogy Macron tegnap azt mondta: nagyjából tíz területen fog intézményi reformokat javasolni, de ezekről csak a szeptember 24-i német választási eredmények ismeretében fog beszélni. Négyet mindenesetre újra elmondott: a közös eurózóna költségvetés, parlament és pénzügyminiszteri poszt létrehozását, illetve az ESM válságkezelő alap megerősítését. Ebből a parlamenten kívül hármat támogat Merkel is (az ESM átalakítását "nagyon fontos reformnak" nevezte a Politico tudósítása szerint). Azt, hofy nagyon ugyanarról beszél a két vezető, nem véletlen, hiszen hétfőn személyesen egyeztetett Merkel és Macron a témában.

Arról azonban egyelőre keveset lehet tudni, hogy az ESM megerősítése pontosan mit takarna. Merkel pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble már hónapok óta szorgalmazza, hogy ebből kellene létrehozni az európai monetáris alapot (az IMF mintájára az EMF-et), hogy az EU-ban létrejövő válságok kezelésére ne kelljen a washingtoni intézményre támaszkodni. Mélyrehatóbb megerősítés is szükséges lenne az ESM-nél, hiszen fontos tudni: az alapot, illetve az elődét (EFSF) nem az EU, vagy az eurózóna hozta létre, hanem az egyes tagállamok, de közben az informális döntéshozó testületként az Eurócsoport (pénzügyminiszteri testület) dönt felette. Így tehát a demokratikus képviselet és elszámoltathatóság kérdéskörét még alaposan végig kell gondolni és meg kell oldani.