Isten éltesse a nagymamákat és a nagypapákat – Ma van a nagyszülők napja


Vitathatatlan tény: a nagymamik és nagypapik a kulcsai az unokák boldogságának. Isten éltesse a nagyszülők napján (szeptember 9-én, szombaton) a nagymamákat és a nagypapákat! Legyenek boldogok gyermekeik, unokáik körében, sokáig meséljenek még egészségben az élet nagy és szép dolgairól!

 

Az unoka új értelmet ad a nagyszülők életének, boldogságot és hálát éreznek, és ez fokozza az életörömüket. A nagyszülőséget, mint életszerepet meg kell tanulni. Mert a saját nagymamánkra, nagypapánkra egészen másképpen emlékszünk, mint amikor mi magunk nézünk a tükörbe nagymamaként, nagypapaként. Az unokák számára pedig nagy nyereség, ha vannak szeretetteljes, gondos és segítőkész nagyszüleik, akik engedékenyebbek, mint a szüleik, és akik nem könyvből mesélnek, hanem sokszor hihetetlen, kalandos és meseszerű emlékeiket mondják el.

Milyen szerepet játszanak a nagyszülők az unokák fejlődésében? E kérdésre számtalan kutatás egybehangzó végkövetkeztetéseképpen ekként hangzik a legfőbb igazság: a nagyszülő a kulcsa az unokák boldogságának!

Mit tehetünk hozzá? Azt, ami szívünkből őszintén kikívánkozik: Isten éltesse a nagyszülők napján a nagymamákat és a nagypapákat! Legyenek boldogok gyermekeik, unokáik körében, sokáig meséljenek még egészségben az élet nagy és szép dolgairól!

A nagyszülők napját először 1978-ban ünnepelték meg szeptember első vasárnapján az Amerikai Egyesült Államokban, azóta a világ több országában – így hazánkban is – a megszokottnál is több figyelem esik ezen a napon a nagyikra.

A nagyszülő kincs. Igazi kincs, akinek élete többnyire az unoka körül forog. Az érzelmi közelség hosszú távú pozitív hatással van a gyermekek egész életére, még akkor is, ha nem a közelben, hanem távolabb élnek az unokák.

Boldogabbak azok gyerekek, akik több időt töltenek a nagyszüleikkel

A családi szokások megváltozása, a megnövekedett várható élettartam, a szülők nagyobb munkavállalása és a válások növekvő száma miatt a nagyszülőknek egyre nagyobb szerepe van, illetve lesz az unokáik életében. Nemrégiben végzett kutatásból kiderült, hogy a nagyszülői részvétel nagymértékben növeli a gyerekek biztonságérzetét és jó közérzetét. A több mint 1500 gyermek bevonásával készült vizsgálat igazolja, hogy a nagyszülőik bevonása a családi életbe pozitív hatással van az unokákra. Kevesebb érzelmi kitörés és viselkedési probléma jelentkezik azoknál a kicsiknél, akik több időt tölthetnek a nagyikkal. Azok a gyerekek, akiket szeretnek, akik a család több tagjának a támogatását élvezik, többek között a nagyszülőkét is, már korán megtanulják, hogyan is működik jól egy emberi kapcsolat. Másképp dolgoznak fel minden élményt, és ha a családban valamilyen negatív hatás éri őket, például elválnak a szülők, azt is sokkal jobban képesek feldolgozni.

Újraértékelték a nagypapák szerepét is. E szerint az ő részvételük is nagyban hozzájárul a gyerekek jólétéhez, ugyanakkor más szerepkörben. Míg a nagymamáknak nagyobb szerepe van a nevelésben, a tapasztalatok, bölcsességek átadásában, addig a papák feladata inkább a mentorálás, ők amolyan atyai jóbarátok, ha kell, akkor cinkosok és persze ők is minden igyekezetükkel segítik az unokák életét. Egy szónak is száz a vége, érdemes újragondolni és kellőképp értékelni a nagyszülők szerepét a társadalom szintjén is. Mert a nagymamák és a nagypapák nagyon fontosak! Mindannyiunk számára.

Amit nagyszüleink másként csináltak, és ami hiányzik a mai világból

Unos-untalan halljuk, hogy a XXI.századi ember napi idejét leginkább a munka, a gyerekekkel kapcsolatos feladatok,  a házi -és kerti munka tölti ki, s joggal érzi úgy, hogy nem kap elég levegőt - nincs egyetlen szabad perce sem. Ha megkérdezzük nagymamáinkat vagy nagypapáinkat, hogy az ő generációjuk miként élt hajdanán, akkor egy egészen megfontolandó választ kapunk. Az elmondásuk szerint elődeink családi élete más volt mint a miénk. Nagyon más. Nos, akkor lássuk …

Közös családi étkezések

„Jobb ízű a falat, hogy ha többen esznek” (Arany János). A mi kis zűrzavaros életünkben már kevés olyan családdal találkozhatunk, akik minden egyes nap együtt leülnek az asztal köré, elmondják imáikat, majd a déli ebédnek (vagy éppenséggel vacsorának) látnak.  Ebéd? Vacsora? Létezik még egyáltalán ilyesmi? Valaki délben jut a reggeli sonkás szendvicséhez, majd fél ötkor a kacsasülthöz, fél tízkor pedig a nap fáradalmait pihenve azon gondolkodik, hogy bedobja-e még azt sültkrumplit, vagy már úgy is mindegy? Régen – normál esetben – a családok együtt ragadtak kanalat, kést s villát, és a közös étkezés alatt beszélték meg a nap teendőit, feladatait, eredményeit.

Közös szabadidős programok

Manapság mivel töltik az emberek a szabadidejüket? Leülnek a TV vagy a számítógép elé, hogy filmet nézzenek vagy a világhálón barangolnak. Régen a szabadidő eltöltése igazi közösségi élmény volt. Az asszonyok énekeltek, pletykáltak, tanácsot adtak egymásnak, a férfiak kártyáztak, és persze akkoriban is szívesen jártak kocsmába beszélgetni. Senki sem unatkozott!

Szomszédolás

Annó az emberek, nem csupán ismerték szomszédjaikat, de szívesen is látogatták egymást. A kapu előtt a lócán vagy éppen a verandán, de szinte nem telt el nap, hogy ne osztották volna meg egymással bánatukat-örömeiket.

Család és baráti közösségek ereje

Időnként a család és a barátok összeültek egy-egy társasjáték vagy sakkparti erejéig, ami  nem csupán felhőtlen örömet és kikapcsolódást jelentett, hanem erősítette az összetartozás érzését. Mindemellett a gyerekek ezen alkalmakkor tanulták meg a a sportszerűséget, az együttműködés és együttgondolkodást.

Amíg ma már csak kevesen tudják, hogy ki másodunokatestvérük, addig régen még ennél távolabbi rokonokkal is tartották a kapcsolatot. Fantasztikus módon követték a családfájukat, tisztelték és becsülték a nagy család minden tagját. Tisztában voltak vele, hogy egységben az erő.

Levelezés, de nem ám Google n, hanem a postán keresztül – személyesség!

A hajdani levélírók „társaságát“ kortól, s nemtől függetlenül sokan gyarapították. Örömteli pillanat volt számukra, mikor egy-egy kellemes baráti üzenetet találtak a postaládákban. Aki kapott már ilyen levelet, képeslapot, az tudja, hogy annak személyességét és varázsát, sosem éri utól az interneten kapott levél.

Együtt dolgozott a család

Így senki sem volt munkanélküli, segélyre szoruló! A közös kikapcsolódás, játék és szórakozás mellett az otthoni teendők is megoszlottak. Együttes erővel végezték a ház körüli munkákat és a háztartási teendőket. Nem keveredtek össze sosem a férfi és női feladatok és a gyerekek is idejekorán megtanulták, hogy nekik is ki kell venni a munkából a részüket. Ez nem csak több másra fordítható időt és energiát spórolt meg családnak, hanem azt is, hogy a kisebbek megtanulják, hogy mi a kötelesség.

Hagyományok ápolása

A hagyományok nem csupán a nagy ünnepekre koncentrálódtak. Ünnep volt a vetés, az aratás, a bor megszentelése vagy egy gyermek születése. Ezek a minőségi együttlétek a család minden tagját összekovácsolta. Együtt készültek, terveztek, lelkesedtek. Az ő ünnepeik még tényleg nagy betűs ünnepek voltak. Amit adtak, többnyire két kezük munkája és örömük volt.

Azok a jó ízű beszélgetések

Ma már az emberek lassan többet hallják egymás hangját telefonon keresztül, mint személyesen. Pedig milyen jó visszagondolni azokra az időkre, mikor szüleinkkel, nagyszüleinkkel, barátainkkal leültünk egy csésze tea vagy kávé mellé és kibeszéltük a világ dolgait.  Ha sírtunk, akkor jól esett a simogatás, ha boldogok voltunk, akkor dupla élmény volt, hogy láttuk a másik szemében tükröződni örömünket.

Oly sokat fejlődött a világ, és jól van ez így. De olykor jó és okos dolog, ha kicsit visszalépünk és a múlt értékeit átörökítjük mindennapjainkba.