Romsics Ignác: Magyarország története


Minden bizonnyal nagy érdeklődés övezi majd a Magyarország története c. új Romsics Ignác-kötetet, melynek borítóján a Millenniumi emlékmű látható. A könyvet a Kossuth Kiadó jelentette meg igényes kivitelben, kézre álló méretben. 

A könyv fülszövegében olvashatunk Romsics Ignác pályájáról [„Romsics Ignác (1951) az egri Eszterházy Károly Egyetem történészprofesszora és az ottani Történelemtudományi Doktori Iskola vezetője. 2001-től az MTA levelező, 2010-től rendes tagja. 1991 és 2008 között az ELTE tanára, és emellett 1991 és 2007 között a Magyar Történelemi Társulat főtitkára volt. 1993 és 2003 között több szemeszterben az Indiana Egyetemen (USA) tanított; 2006-ban és 2015-ben a Jyväskyläi Egyetemen (Finnország), 2009-ben a párizsi Sorbonne-on, 2010 óta minden évben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen adott elő. Az évek során számos fiatal és ma már jól ismert történész pályakezdését segítette. Munkásságát 2005-ben Széchenyi- díjjal, 2014-ben Príma Díjjal jutalmazták.”], valamint (felsorolás formájában) 1982 és 2017 között megjelent könyveiről.

A védőborító hátsó oldalán (és a könyv kemény tábláján is) az új kötet tömör, figyelemfelkeltő bemutatása áll: „Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem kutatójaként és oktatójaként vált ismertté. Az elmúlt években érdeklődése térben és időben egyaránt kitágult. Erről az európai és különösen a magyar történelem korábbi szakaszaival foglalkozó számos kitűnő írása tanúskodik. Bogyay Tamás, Eckhardt Ferenc, Kosáry Domokos és Szekfű Gyula nyomdokaiba lépve az elmúlt két-három évben Magyarország történetének szisztematikus áttekintésével foglalkozott – a kezdetektől napjainkig. A nagyívű munka öt fejezetben tárgyalja a magyarság, illetve Magyarország történetét – közérthetően és olvasmányos stílusban. Alapvető rendezőelve az időrend, gerince pedig az állam és az állami politika története. A múlt egyéb dimenziói ugyancsak kellő súllyal és terjedelemben szerepelnek. A politikatörténet mellett minden korszak gazdasági és társadalmi viszonyainak az alakulásáról, a lakásviszonyok, az öltözködés és az étkezési szokások változásairól, valamint a kultúra és a művelődés helyzetéről is plasztikus képet kap az olvasó. A szerző további fontos szempontja volt az összehasonlítás, vagyis az egyes korszakok hazai teljesítményének összevetése az európai, illetve globális eredményekkel, és ennek révén Magyarország mindenkori fejlettségi szintjének reális bemutatása. A kötetet gondosan válogatott gazdag kép- és térképanyag egészíti ki, amely vizuálisan támasztja alá a szerző megállapításait. A tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait követő nagyszabású mű a magyar történelem iránt érdeklődők lehető legszélesebb köréhez szól.”

Ezen információk elolvasása után a vaskos könyvet végre kinyitjuk, beleolvasunk, nézegetjük. A Tartalommal kezdődő kötet öt fejezetre oszlik, ezekben kaptak helyet a színes, a szöveget jól kiegészítő képek-térképek, és a lábjegyzetek is szépen, az adott lap alján sorjáznak. Az Utószót a felhasznált és ajánlott irodalom bőséges jegyzéke követi, valamint gazdag személy- és helységnévmutató, mely a tájékozódást nagyban segíti, ha valaki egy-egy személyre, csatára, békekötésre kíváncsi.

A Magyarország története c. könyvről, a sajtótájékoztató keretében, meghallgattuk jeles személyiségek véleményét. Hogy a „könyv puszta ténye is eredmény”. Hogy ez az első egyszerzős, s ezért azonos szellemiségű könyv, mely Magyarország történetét a kezdetektől napjainkig áttekinti. Hogy jellegzetesen Romsics-stílusú írás, elegáns szavaiban és mondataiban, s mint ilyen olvasmányos, tanulható, ismeretet jól átadó mű. Hogy nyoma sincs benne elítélésnek, előítéletnek, haragnak. Hogy a szerző fő kérdése: sikerül-e Európához csatlakoznunk? Hogy sok újdonságot lel benne a laikus olvasó. Hogy a könyv képanyagából is sokat lehet tanulni.

A szerző pedig egyebek között elmondta, hogy professzionálisan, objektíven kell a történészeknek témájához nyúlnia, nem „futhat bele az elfogultság zsákutcájába”. Hogy milyen érdekes volt számára is és mennyit tanult ő maga is a könyv azon részeinek írásakor, melyek a lakáskultúráról, étkezési-öltözködési szokásokról szólnak – végül hogy könyvét, annak megjelenésével ő „eleresztette”, így annak sorsa most már az olvasók kezében van...

VK