Meglátószög: a hazugság rutin és kulturális norma


A teljes politikai garnitúra közös aljassága, hogy a végletekig lenézi az embereket. 

Magyarország jobban teljesít. A Fidesz úgy fordul a 2018-as választásokra, hogy a bérek drasztikusan emelkednek, a gazdaság évek óta növekszik, a munkanélküliség jóformán megszűnt. Nehéz elmagyarázni a választópolgároknak, hogy mindez egy nagy európai konjunktúrába illeszkedik. Nehéz elmagyarázni, hogy a bérek a kormány eredeti szándéka ellenére nőnek ilyen mértékben. Nehéz rámutatni, hogy ortodox gazdasági eszközökkel a lengyelek és a csehek jobb számokat produkálnak. Nehéz elmagyarázni, hogy a sok betöltetlen állás döntően a hatszázezer elvándorló magyar állampolgár hiányának a következménye. Még Puzsér Róbert mesternek sem könnyű. De derekasan igyekszik, hogy sikerüljön. Sikerül. Mint mindig. Leginkább a Sznobjektív c. sk. tévéműsorban

Az oktatás és az egészségügy elzüllése a magyar társadalom több évtizedes "élménye", ahogy az is nyilvánvaló, hogy a bulvár folyamatos térnyerése vagy a mindent átható korrupció nem pusztán ennek a rezsimnek sajátja, akkor sem, ha számunkra eddig ismeretlen volt az a rendszer, amelynek hivatalos kultúrája a bulvár, és intézményes morálja a lopás. Amilyen sajnálatos, olyan nyilvánvaló, hogy ezen a téren a korábbi magyar kormányok is rendkívül nagy ambíciót mutattak.

Eközben Orbán Viktor kezében ott a migránskártya és a kerítés, ott egy csomó páncélozott harci jármű, ami egy karácsonyi vásáron hatékonyan segít átélni a félelmet és a kormánypropagandát, ezenkívül ott van kétmillió fanatikus nyugdíjas, továbbá korlátlan mennyiségű pénz és gátlástalanság. Az ellenzéki pártok egy része is a zsebében van. A maradéknak nemhogy programja, még identitása sincs. Legfeljebb Paksot, a korrupciót és az uniót tudják szembeállítani Habony Árpád népmeséjével. Vereségre vannak ítélve: végzetesen hiányzik az országból hatszázezer elkeseredett magyar ember lázadó energiája. A leginkább tettre készek már nem itt építik a Nyugatot, hanem odaköltöztek.

Ez kifejezetten az a helyzet, amikor az ellenzék nyugodtan megengedhetné magának, hogy igazat mondjon. Az egy százalékra számító Karácsony Gergely nyugodtan felhagyhatna az alapjövedelem és a tizenharmadik havi nyugdíj hazugságainak mantrázásával. Szél Bernadett nyugodtan felhagyhatna kormánya első intézkedéseinek ismertetésével. Vona Gábor nyugodtan felhagyhatna a közelgő választási győzelemnek és Orbán Viktor elszámoltatásának blöffjével. Gyurcsánynak sem olyan kérdésekkel kéne végletekig feszítenie a társadalmi gyűlöletet, mint a határon túli magyarok szavazati joga – aminek a megváltoztatásához még a DK ötvenszázalékos parlamenti részvétele sem volna elég.

Ún. ellenzéki sikerre 2018-ban nincs reális esély – sőt: együttműködés nélkül a fideszes kétharmad megakadályozására sincs. Az ellenzéki pártok pedig ahelyett, hogy a választók hülyítésének terhétől megszabadulva erkölcsi tőkét gyűjtenének a bulvárpolitizálással szemben, és ahelyett, hogy kivételesen reális képet mutatnának Magyarországról és az előtte álló súlyos kérdésekről, úgy tesznek, mintha a győzelemtől mindössze néhány vonzó hazugság választaná el őket.

Nem is akarnak győzni: kényelmes politikai állásokat és busás parlamenti fizetéseket akarnak, aztán várni, hogy egy gazdasági világválság után az ölükbe hulljon a hatalom és Mészáros Lőrinc minden kincse. Gyurcsány Ferenc célkitűzése így hangzik: „Verjük meg az MSZP-t, legyünk mi a legnagyobb baloldali ellenzéki párt!” Ha ez sikerül, a DK elnöksége pezsgőzni fog, Gyurcsány pedig úgy viselkedik majd a következő négy évben, mint Róma üszkös romjai fölött Nero: önelégülten, önnön csalhatatlanságában megdicsőülten. Az MSZP tényleges programja annyi, hogy „legalább ne verjen meg minket a Feri”! Kunhalmi Ágnes mellbősége tizenöt százalék környékén már olyan rohamosan fog növekedni a büszkeségtől, mint Vader nagyúré a Halálcsillag első sikeres bevetése után. Vona Gábor mesterterve pedig az, hogy nyerni kell pár egyénit Kelet-Magyarországon, a következő négy évben meg letarolni a baloldalt, mint a Fidesz a jobbot – ezt próbálja ellehetetleníteni karaktergyilkosságok sorozatával Habony Árpád. Szél Bernadett egy stabil bejutással már roppant elégedett lenne: „lám, Schiffer nélkül is megy, íme, az első női politikus, aki rést ütött a patriarchátus tesztoszteronfalán” – nyomtathatja majd a névjegyére.

Valójában a NER s a kormány megdöntése az utolsó szempont az ellenzéki pártok elitjeinek számára – ami talán nem is baj, de legalább ezt az őszinteséget engednék meg maguknak! A teljes politikai garnitúra közös aljassága, hogy a végletekig lenézi az embereket. A hazugság rutin és kulturális norma.

Harci járművek, kommandósok, kerítések karácsonya?

Soha akkora biztonságban és nyugalomban nem majszolgathattunk volna kétezer forintba kerülő kürtőskalácsot a Vörösmarty téren, mint hétfő déli ottjártunkkor. A BRFK hupikék betontömbjeit már november végén elhelyezték a karácsonyi vásár körül, a Terrorelhárítási Központ (TEK) nyolckerekű, kétéltű BTR–80-as páncélozott harci járműve (Bronyetranszportyor) pedig vasárnap parkolt le a Pesti Vigadó mellé. Sajnos néhány éve már a hétköznapok részévé vált a terrorfenyegetettség. Ha pedig véletlenül az önfeledt karácsonyi vásárlás közepette erről néhány percre esetleg megfeledkeznénk, akkor szerencsére a TEK látványos felvonulása segít eszünkbe juttatni. Jobb helyre nem is parkolhatott volna le a páncélozott monstrum. Andy Vajna filmügyi kormánybiztos remélhetőleg megköszöni majd Orbán Viktor miniszterelnök egykori testőrének, Hajdu János TEK-főigazgatónak, hogy éppen az ő érdekeltségébe tartozó Tropicana kaszinó bejáratától néhány méterre alakították ki a felfegyverezett kommandósok bázisát. Így egyrészt még hatékonyabb lehet talán a pénzmosás elleni harc, másrészt az alvilági figurák is elkerülik Vajna kaszinóját.

Nem teljesen világos, miért van körbeszalagozva a TEK harci járműve. Felesleges akadálynak tűnik, ha netán akcióba kellene lendülnie. Mindenesetre szokatlan látvány, ezt el kell ismerni. Így vannak ezzel a békés, városnéző turisták is. Egy ázsiai csoport érkezik, az idegenvezető rövid magyarázatba kezd a terror elleni harcról. Előkerülnek a mobiltelefonok, mindenki akar egy képet a BTR–80-as páncélos kétéltűvel. Megérinteni viszont senki nem meri a „fekete szörnyet”, mert még a végén gyanússá válnak a kommandósok számára. Az nem derült ki, hogy ült-e katona a jármű gyomrában, de amint egy apuka a kisfiának elmagyarázta: „biztos nem magától jött ide”. A kommandósok inkább egy kisbuszban üldögélnek, és termoszból teát töltögetnek maguknak.

Bár nem vagyunk felkészültek az aktuális kommandósviseletből és -felszereltségből, azt laikusként is bárki megállapíthatja, hogy a TEK évi 12-13 milliárd forintos költségvetéséből igazán jó cuccokat vásároltak. „A kocsit dísznek rakták ki, de nekem bejönnek az egyenruhás férfiak. Tetszenek a fegyverek is. A jelenlétükkel biztonságot sugároznak. Megvédenek minket, ha baj van” – mondja nekünk egy lány, aki korábban a járőröző kommandósokkal diskurált. A jókedvű, mosolygós kommandósok mellett „sima” rendőrök, civil ruhás rendőrök és biztonsági őrök is éberen pásztázzák a karácsonyi vásárt. Szerencsére semmi veszély. Ünnepi zene szól, disznótoros illata terjeng. Turisták fotózkodnak a nagyméretű, műanyag betűkből kirakott Budapest feliratnál, de meg kell várni, amíg a gépkarabélyos terrorelhárítók kisétálnak a képből.

„Terroristák szerencsére nincsenek, hál’ istennek! Még csak az kellene! De legalább a zsebeseket távol tartják a vásártól” – mondja az egyik árus. Szerinte az egyenruha tiszteletet és bizalmat ébreszt. A terepszínű egyenruha valóban praktikus viseletnek tűnik erdőben – kár, hogy a Vörösmarty téren nincsenek fák, így nehéz beolvadni a környezetbe. De lehet, nem is beolvadni, hanem kitűnni szeretnének. A páncélozott harci jármű körül folyamatos a nyüzsgés. Kevesen láttak még ilyet, szinte mindenki rácsodálkozik. Forralt bort kortyolgató oroszok is pózolnak vele egy kattintás erejéig. Ez érthető, hiszen a BTR–80-as eredeti szovjet találmány 1986-ból.

De nem mindenkit izgat fel egy páncélos jármű hirtelen megjelenése egy karácsonyi vásár mellett – egy nyugdíjas asszony úgy sétál el mellette, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tényleg: az?