Mi a karácsony értelme 2017-ben?


Sokak számára az ünnep ma már nem más, mint a mértéktelen fogyasztás és a kádból kivett pontyon elkövetett erőszak. Vannak, akik néhány órát, esetleg napot csendben szeretteik között szeretnének eltölteni. Az újságok címlapjai, az utcai reklámok pedig egy idillikus, a „béke és a nyugalom ünnepének” legendáját masszírozzák agyunkba.

Ahogy napjaink globális és lokális jóságosnak álcázott kizsákmányoló-elnyomói időszakában, úgy a betlehemi krisztusi születésben sem volt semmilyen idilli: a gyermek tisztázatlan eredete, az átlagember hétköznapi életét nyomasztó (birodalmi) bürokrácia, egy túl fiatal anyuka, és az apa tisztázatlan személye, rossz lakhatási körülmények és ugye mindez télen.

Lássuk be, ilyen körülményeket találhatunk napjainkban is a nagyvárosok hajléktalan emberekkel teli szállóiban, a menekülttáborokban világszerte, de akár azon a településen is, ahol éppen mi lakunk: minimálbéren élő emberek, családok vagy egyedülálló szülők, mindenhol.

Nem kell ahhoz teológusnak lenni, hogy Jézus születésének bibliai története alapján, akár egy hajléktalan szállóban vegetáló százak között is az jusson eszünkbe: a karácsony mindenki számára a remény ünnepe.

Mindez egy olyan esemény kapcsán jutott most eszembe, amelyben két kétségbeesett menekült, egy patchwork család keresett ideiglenes hajlékot magának és születendő gyermeküknek. Szállást végül az isten háta mögött, de találtak: egy istállóban, állatok között született meg utóduk – egy zsidó, akinek születését egyébként arabok jöttek köszönteni.

Persze, mai fejjel ez az ünnep nekem már egy egalitárius provokáció, amely az elnyomott, kitaszított emberek számára a fennálló elnyomó rendszerrel szemben egy üdvtörténetet, egy alternatív ellenhatalom megszületését meséli el, amely elkerüli a római császár népszámlálást és szembeszáll a heródesi csecsemőgyilkossággal. Azt is mondhatnánk: keresztény megváltónk a palesztin munkásosztály gyermeke, a karácsony pedig a felszabadulás ünnepe.

A 2017-es karácsony három üzenete

A keresztény vallás legnagyobb alakja állatok között egy istállóban született. De ismerjük Jézus életét is, amelyben végig meghatározó szerepet játszottak a szegény, beteg emberek. Meghallgatta a történetüket, megosztotta velük ételét vagy lakhelyét, reményt és erőt adott nekik a jövőben. Jézus felnőtt korában kezdte el prostituáltak, számkivetettek, megalázottak között az emberi történelem legforradalmibb gondolatát tanítani: felebarátaink szeretetét.

Ez most a karácsony egyik üzenete: amikor figyelmünket és lehetőségeinket a szegények és a társadalom peremére szoruló emberek felé fordítjuk. A mai nap második üzenete pedig az, amikor ez a keresztény történet azt meséli el, hogy egy változásnak nem feltétlenül felülről, rengeteg pénzzel kipárnázva kell bekövetkezni. Egy új gondolatot halkan is meg lehet fogalmazni, lentről – akár egy istállóban.

Ez reményt adhat arra nézve, hogy egy valódi, új erő nem feltétlenül pompával, dicsőségben, nagyhangú beszédekkel, és másokat teljesen semmibe véve érkezik meg. Egy új hatalom olyan tenni és cselekedni képes emberek összefogásán is létrejöhet, amely ösztönözheti rezignált, depressziós társaikat, akik ezáltal visszanyerhetik méltóságukat is.

Büszkék lehetünk arra, hogy a betlehemi történet – amely az európai és a magyar kulturális élet egyik alappillére – nem egy erős ember vagy nagyhangú alfahím, hanem egy háziállatokkal körbevett gyöngéd, szegény nő és kisgyerek történetén alapul. Ez a 2017-es karácsony harmadik üzenete: gazdasági, társadalmi és demokratikus törekvéseinket újra lehet kezdeni, itt a betlehemi jászolban, vagyis nem a palotákban (lakóparkokban és kisvasutas, fűtött gyepszőnyeges stadionokban, hanem lakótelepeken, családi házakban. Továbbá nem hazugsággal, ármánnyal, mérhetetlen gyűlölködő és hatalom-, ill. zsákmányéhes csalással szerzett cégek, vagyonok, pozicíók által, hanem tisztességgel, munkával, tanulással, összefogással.

A felülről irányított, általánossá erőltetett Elnyomás, Elbutulás Korszakában nem az a fő kiváltságunk, hogy minél nagyobb cinikussággal ünnepeljük diadalunk és nem tartozunk a keresztény vallást és hagyományokat politikai okokból kisajátító propagandista sajtó írói, olvasói és gazdái közé sem, akkor nekünk, mindannyiunknak, valódi keresztényeknek, részleges-keresztényeknek vagy szenvedélyes ateistáknak is szükségünk van a reményre.