„Apponyi Géraldine, Magyarország fehér rózsája, albán királyné. Emlékezések (1915–2002)” címmel nyílt kiállítás a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban


A Károlyi József Alapítvány és az Albán Nagykövetség együttműködésnek eredményeként „Apponyi Géraldine, Magyarország fehér rózsája, albán királyné. Emlékezések. (1915–2002)” címmel nyílt  ünnepélyes keretek között kiállítás a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban. 

A fotókiállítást Őexcellenciája Arian Spasse Úr, Albánia nagykövete nyitotta meg, melyet a „Géraldine. Egy magyar nő Albánia trónján” c. a könyv (Európa Kiadó) írójának, Joséphine Dedet-nek vetítettképes könyvismertető előadása és dedikálása követett. A megnyitó egy nagyon érdekes történelmi dokumentumfilm vetítésével zárult. A könyvismertetésen jelen volt a könyv fordítója, Rácz Judit is, aki egyben tolmácsolta a szerző szavait.

A fotókiállítás Apponyi Géraldine-ról és életéről szól, aki „arisztokrata családban született, albán királyné lett és több mint hatvan évet élt száműzetésben”. Géraldine-t a korabeli sajtó hívta „Magyarország fehér rózsájának” szépsége miatt. Továbbiakat a róla és életéről megjelent könyv borítójáról idézzük:

„1915-ben született Budapesten egy szőke kislány, akivel megtörtént a tündérmese: magához hívatta a király, feleségül vette, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Apponyi Géraldine apja magyar gróf, anyja amerikai milliomoslány. Az első világháború kitörése előtt találkoznak Párizsban, és egymásba szeretnek. Két kislányuk születik, mielőtt a világuk összeomlik: a vesztes háború után a feleség hadikölcsönbe fektetett vagyonának híre-pora se marad, a férj birtoka pedig immár Csehszlovákiában van. Apponyi Gyula még megéri, hogy fia születik, aztán tüdővészben meghal. Fiatal özvegye a három gyerekkel anyjához költözik a Riviérára.

Innen kezdve a lányokat ide-oda rángatja apjuk családja és az édesanyjuk, aki közben ismét férjhez megy. Végül Géraldine és a húga, Virginia, Magyarországon telepszenek le. Virginia megtalálja az igazit, a lassan vénlánysorba kerülő Géraldine kezét pedig az albán király kéri meg, nyilván politikai indokkal, de mindenki meglepetésére igaz szerelem ébred mindkettőjükben.

A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát; a király és a királyné újszülött gyerekükkel együtt szöknek át a görög határon, s ettől kezdve száműzetésben élnek. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha uralmának összeomlását. Visszatértek Tiranába, és a királyné ott halt meg nyolcvanhét évesen.”

Joséphine Dedet, az életrajzi könyv szerzője „szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával” s hogy „ritka forrásokat is felhasznált az életrajzi kötetben, így „személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest erről a különleges sorsú asszonyról, aki 2015-ben, a könyv magyarországi elő kiadásakor ünnepelte volna századik születésnapját.”

A fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban az Apponyi Géraldine életéről szóló fotókiállítás 2018. márc. 4-ig tekinthető meg –, de olvasóink figyelmébe ajánljuk a Károlyi József Alapítvány 2018-as gazdag, egész éves programkínálatát is – és természetesen magának a gyönyörűen felújított Károlyi Kastélynak felkeresését.

vk