Ketyegő bombák, bombajó programok március idusán


Az egykori poéndús Moldova György által megírt Magyar atom helyett ma a Magyar bomba a „csodafegyver”. (A)lapszemle-kérdések: van-e politikai atombomba? Ki oldja ki a bombákat? Fölvetjük: ez a pol-elit mennyire elég egy reggelire? Katt ide! 

 

Véleménycsokor-összeállításunkból kitűnik: egy bizonyos: a helyrezökkentés a Fidesz józanabbik felének (negyedének?) is elemi érdeke, de főleg az ellenzéknek kellene felfognia: a saját pecsenyesütögetés, belterjes önmutyi helyett első menetben: saját önös érdek helyett

egy cél: egy körzet – egy legalkalmasabb jelölt, vagyis pusztán technikai választási győzelem, majd azután valódi demokratikus választási rendszer beiktatása után pedig valódi megmérettetés új választásokon – ez a valódi magyar összérdek és elemi érdek!

Minden csak ezután latolgatható! Világos, t. Ellenzék? Vagy: magára vessen, játssza még egy darabig (mondjuk még egy választási ciklusra elegendő) kisded megélhetési játékát, aztán vagy lecsó, vagy új játékot képzel el magának a nemzet…

Amúgy véleményünk szerint: ez az egész mai ún. politikai elit megehető talán tizenöt tojásos rántotta+45 dkg lágyan sült császárszalonna+ fél lityó kakaó után. Likas fabatkát ér az egész egy kaptafára készült, egy srófra járó pol-elitnek csúfolt megélhetési brancs. Bármelyikük szétszedhető egy félórás politológiai adok-kapok flash play-ban. Bármikor bizonyítjuk – kis odafigyeléssel, józan paraszti ésszel és tisztességgel, elemi műveltséggel…

Szóval, van-e politikai atombomba? Ledobták-e már? Vagy atombomba helyett egy szőnyegbombázás is elsöpörheti-e az egyre egyoldalúbb, primitív és jobbára külföldi mintákat, jelmondatokat plagizáló kormánypropagandát? Lásd példáinkat arra nézvést, hogy mennyire alkotókészek a honi politikusok s azok PR-, reklám etc. „szakértői”. Íme!

Európa-terv – Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt kezdte használni a Miniszterelnöki Hivatal. A kifejezést 1926-ban, Párizsban. Aristide Briand francia külügyminiszter ötlete volt, aki többek között arról is híres, hogy kamaszkorában Verne róla mintázta a Kétévi vakáció című regényének főhősét.

A Nemzeti Petíció kifejezés Angliából, 1838-ból származik, ötletgazdája: William Lovett (National Petition). A világ első szervezett munkásmozgalmi intézménye, a chartisták használták először.

A jelképes „Szerződés a polgárokkal” felirat és jelmondat szintúgy plagizáció. Amerikából, Olaszország érintésével jutott el a magyarországi lakossági fórumokra 2002-ben.

De a szerződés ötletét 2001-es kampányában átvette Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is. Berlusconitól származik a 2002-es „Hajrá, Magyarország!” – a Forza Italiát fordították le vagy át.

Emlékszünk a kérészéletű „keményen dolgozó kisember” szlogen, azt a brit toryktől nyúlták le, Rogán az elején hasított vele, de aztán hamar kimúlt a kisemberezés. Ejtették a magyar kisembert…

Jött az „Új irány Magyarország”. Ez Amerikából ismerős. A demokraták 2006-ban használták az „A New Direction for America”(„Egy Új Irányt Amerikának”) jelmondatot.

A folyamatos, milliárdokat pocsékoló propaganda következő terméke a fantáziátlan „Folytatjuk” viszont árulkodó. Mit is folytat(ná)nak? A hasznos célok helyett nem létező ellenségeket, a védekezést minden eddiginél több milliárdot fölemésztő, kontraproduktív, primitív propagandát? Minek? Kinek?

No szóval, lesz-é olyan fegyver, amely egyenesen a véleményünk szerint nem különösebben kiemelkedő kvalitású miniszterelnökre irányul? Ki oldja ki a bombákat? Simicska? Brüsszel? Vagy a mind nyilvánvalóbban kontraszelektív káderpolitikát, valamint kontraproduktív propagandát, PR-kormányzást folytató Fidesz önmagát robbantja fel? Megannyi kérdés az idei választási kampány vége felé.

Vélemények szerint az egyre szövevényesebb s kápé, illetve pénzmosodás Kósa-botrány ismét a spekulációk célkeresztjébe helyezte az ún. G-nappal nyílttá vált Orbán-Simicska háborút. Három éve izgatja az egész közvélemény fantáziáját, hogy az egykor a Fidesz gazdasági hátterét és sajtóbirodalmát felépítő, de mostanra a NER páriájává vált Simicska Lajos nagyvállalkozó vajon milyen terhelő információkkal, bizonyítékokkal rendelkezik a kormányoldal, illetve az egykori barát, Orbán személye ellen. Eddig jobbára csak pletykák és találgatások terjedtek, az időzítés is kérdéses volt. Fideszes körökből korábban gyakran lehetett azt kihallani, hogy nincs és nem is lesz atombomba, mert akkor azzal már Simicska rég kijött volna, illetve egykori bennfentesként saját magát is roncsolhatná vele. Amikor legutóbb, tavaly novemberben az RTL Klub híradója megkérdezte a nagyvállalkozót az Orbán Viktor elleni információk kiteregetéséről, akkor csak annyit mondott: „Érdekes feltételezés, de egyet mondanék: öngyilkosnak tart engemet?” Ezzel arra utalhatott, hogy ha tud is valamit, akkor azt a saját biztonsága érdekében megtartja magának. Azt is mondta, hogy atombombákkal nem lehet változtatni, és csak az emberek tudják megváltoztatni a politikát. Mindezekből pedig és mindeddig úgy tűnt, hogy valóban el is marad a Fidesz győzelmi esélyeit elpusztító, sokak által várt politikai gombafelhő.

A korrupció – fogalmazta meg április tézisét Lánczi András, a Corvinus Egyetem rektora – nem elcsábulás, eltévelyedés (eredeti jelentése szerint), nem mutyi, hanem a rendszer, a NER lényege. Eufémisztikusan: az ún. nemzeti tőkésosztály megteremtése. (Amely mai állapotában állami emlőkön élősködik, nem értékteremtő, nem termelő, vagyis hasznos, hanem parazita. Sőt, közjót (jó(l)létet apasztó, közpénzt fosztogató ingyen-, vagy inkább drágán élő. Ezt nem csupán itthoni és küldi szaktekintélyek elemzései bizonyítják, de köztük a kormányközelinek mondott Professzorok Batthyány Köre is. Megannyi korrupciós balhé mellett plakáttörvény és az ÁSZ-ügy kínosan sült el a Fidesz számára, leginkább a Jobbiknak adva muníciót, de ezeket a bombákat Orbánék élesítették, nem külső ellenség. Az már a Fidesz taktikai hibája volt, hogy a detonációk hatósugara inkább őket égette.

Aztán a választási kampány nyitányaként berobbant a köztudatba a fennen hangoztatott migránsellenesség és migráns be nem engedés dacára – privát szférának milliárdokat fiadzó, titokban beengedett 1300 migráns ügye. Egy a (87 közül!) helyettes államtitkárt elszólása egyet jelentett azzal, hogy kibiztosított a gránátot, és bedobta a sajátjai közé. Sikerült is ezzel kínos pillanatokat szereznie a migráció kérlelhetetlen ellenségének szerepében sütkérező kormányoldalnak. Először szorultak sarokba azóta, hogy a migráció 2015-ös tetőpontját átélő országban a kormánypropaganda megfújta a harci kürtöt. Ennek hangerejét nyomta el az újabb bomba, a Brüsszelben készült OLAF-jelentés is, amely Tiborcz István egykori cége, az Elios nevű cég érintettsége miatt magát Orbán Viktort is megpörkölte. Kiderült ugyanis, hogy a miniszterelnök veje és társai egy korrupciós bűnszervezet találékonyságával csapolták meg az uniós forrásokat. A kormánymédia megpróbálkozott egy alternatív valóságot felépíteni, és az Elios bűnét rákenni Simicskára, akinek sajtóbirodalma azonban kíméletlenül ráirányította minden ágyúját az OLAF-jelentés miatt lángokban álló kormányoldalra, amelyet aztán a hódmezővásárhelyi időközi választás eredménye is térdlövésként ért.

Úgy véljük, az OLAF-jelentésről nem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy politikai atombomba lenne, de kormányék láthatóan ismét védekező pozícióba kényszerültek, amelyet már önmagában eredményként könyvelhettek el az ellenzéki oldalon lévő különböző pártok. Az OLAF-jelentésben is – rebesgetik avatott, „ismert erdei körökben” - van még napalm bőven. Az sem kérdés, hogy a Fideszben úgy félnek tőle, mint a tűztől. Ez leginkább az ügy célkeresztjébe került, a hvg.hu riportere elől menekülő Tiborcz Istvánon mutatkozott meg. És ezzel elérkezünk az elmúlt napok szőnyegbombázásához.

Miként (teljesen értelmetlen, fölösleges, viszont drága) stadionépítések, kastélyok, kisvasutak s megannyi presztízs-, ill. látszat beruházás mellett Semjén Zsolt luxusvadászata és Kósa Lajos több mint 1300 milliárdos botránya esetében a Simicska Lajos sajtóbirodalmához tartozó Magyar Nemzet oldotta ki a bombákat. Mindkét ügy epicentrumában a Fidesz-KDNP ismert és első vonalban lévő politikusai állnak, de miattuk került össztűz alá az egész kormányoldal is. Leginkább a Kósát érintő (Bróker Marcsi+Bróker Lajcsi és még sokan mások gyújtotta) tűzvihar veti fel annak kérdését, hogy szó lehet-e még egy olyan atombombáról, amelynek gombafelhője beteríti kormányékat. Az látszik, hogy a finoman adagolt, Kósa Lajost egy hazugságspirálba hajszoló, naponta megjelenő, friss információk láncreakciót indítottak el a sajtóban, és futótűzként terjednek a feltárt újabb mozaikdarabok.

Az Index és a 24.hu saját összeállításaikban azt találgatták, hogy mi lehet a szerepe Simicskának a támadássorozatban, illetve mi várható még, egy lökéshullám elérheti-e Orbán Viktort. Ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, bárki is oldja ki a következő napok bombáit, azoknak a hatóanyagát a kormányoldal szolgáltatta azzal, hogy visszaélt a hatalmával, az egyes káderek kirobbanó ügyeit pedig elsősorban saját gyarlóságaik időzítették be.

Hogy mi várható még a torz választási szisztéma idei kampányában, arra az április 8-ig hátramaradt rövid időszak adhatja meg a választ, a mindent eldöntő csata napjáig azonban kevéssé elképzelhető, hogy ne legyünk még tanúi újabb és újabb detonációknak. Minden jel szerint aggasztja is ez kormányékat, hiszen a választókat felrázhatja és mozgósíthatja az, ha nagy robajjal dörren a címlapokon, hogy nyolc éve egy olyan kormány áll az ország élén, melynek káderei uniós forrásokban, közpénzben és gyanús eredetű lóvéban lubickolnak. Vélhetően április 8-án ez döntő fontosságú lehet a bombák (és az elavult, lemaradó oktatás, kultúra, lázas egészségügy, szétszakadt szociális hálók) földjén, mert végül a választók robbanthatják ki a kormányt a helyéről. S arra bánatpénznek is csenevész a primitív poénkodás: kampánylikból kampány szél fú’. Ellenberger - legkonkrétabb, legpoénosabb programmal jó ideje legsikeresebb - amint azt Sólyom László egykori köztársasági elnök is megpendítette - a JOBBIK Magyarország, az LMP és a Kétfarkú Kutyapárt.

Sokan úgy vélik: sem ők, sem az egészséges tudatú, akaratú, közjót szolgáló tisztességes, kreatív és magyar kormányzást kívánó polgárok nem akarnak újabb „elmúltnyócévet”!

Ezért is kötik össze 1848 „Márczius tizenötödikét” 2018 március idusával!